– Herr Schulz, hallom, hogy új könyve jelent meg Berlinben, az ön 30 éves politikai karrierjéről. A Führer párja, Eva Braun is méltatta a minap, és a Völkischer Beobachterben is hirdetik. – Igen, így van, örülök, hogy értékelik, hogy letettem valamit az asztalra. – Nos, Herr Schulz, mit szól ahhoz, hogy sokan képmutatónak tartják? – Már miért tartanának képmutatónak!? – Hát… hogy is mondjam … azért, mert Önről tavaly kiderült, hogy zsidó. Lefotózták, amikor kipában mászott ki egy zsinagóga ablakán. – Sok hazugság jelent meg erről az esetről, például nem is kipa volt rajtam, hanem micisapka. A magánéletem meg nem tarozik senkire! – De hát… hogy is mondjam … mégiscsak egy olyan alkotmányos rendszert épített fel, a Führer korai szövetségeseként, aminek az egyik fő eleme az antiszemitizmus. – Mutasson kérem az elképesztő mértékű, több kötetnyit kitöltő, rólam szóló cikkirodalomban, a tevékenységemről készült összes feljegyzésben, parlamenti jegyzőkönyvben, ami igazolja, hogy én gyűlöletkeltő lettem volna. Nincs ilyen! – De hát az Ön pártja nyíltan zsidóellenes intézkedéseket hozott! – Én a saját tevékenységemről beszéltem. – De hát egy olyan rendszert segített a hatalomba, ami gyűlöletet keltett. – Én nem érzékeltem ilyet, Németországban mindenki szabadon élhet. – És akkor mit javasol azon zsidó boltosoknak, Herr Schulz, akiknek a minap betörték a kirakatát? – Pereljenek! Én is mindenkit beperelek, aki megsérti a magánéletem szentségét. Pereljenek, és akkor jobb lesz ez az ország. – Köszönjük az interjút, Herr Schulz! ‍♂️