„Aki a fűről jót mond, az díler” – vallja a szerző, majd olyan elkeseredett támadást indít a marihuána ellen, amiben a tényszerű megállapításokat mikroszkóppal kell keresnünk
Bár négy hónapos cikkről van szó, valamiért mostanában futott fel és az olvasóinktól is több alkalommal megkaptuk az alábbi, a Szcientológia Egyházhoz köthető Drug Free World írása alapján megjelent cikkszörnyeteget. A szerző alapállása már-már klasszikusnak mondható.
Mottója: „Lehet, hogy sokan azt mondják, hogy a marihuána nem veszélyes. Nézd meg, hogy kik mondják ezt. Esetleg ugyanazok az emberek, akik aztán füvet próbálnak eladni neked?”
Ennek megfelelően érzelmileg túlfűtött anyagról van szó, amiben az olvasmányosság kedvéért csak a legfélrevezetőbb érvekre reagálunk.
„1. Tévhit: “Az alkohol semmiben sem különbözik a marihuánától” – Dehogyisnem! Az alkohol mindössze egy fajta vegyi anyagból áll: etanolból. A marihuána több mint 400 ismert vegyi anyagot tartalmaz.”
Ha tiszta szeszről beszélünk, akkor az valóban csak etanolból áll, de emberi fogyasztásra nem is alkalmas. Ezzel szemben például a bor mintegy kétszáz szerves és szervetlen vegyület, illetve kolloid oldata, ez azonban nem jelenti azt, hogy a tiszta etanolnál veszélyesebb lenne. A szerző tévhite abban összegezhető, hogy „minél több vegyület van egy anyagban, az annál veszélyesebb”, holott ez egyáltalán nem szükségszerű. Példánknál maradva mind a kannabisz, mind a bor esetében kiterjedt vizsgálatok foglalkoznak az eddig kevéssé ismert, de az egészségre jótékony hatású összetevőkkel. A kannabisz esetében a kannabinoidok és a terpének, a bor esetében pedig például a rezveratrol az újabban részletesebben elemzett komponens, melyhez jótékony egészségügyi hatásokat társítanak.
„Az átlagos dohánytermékkel ellentétben a füves cigaretta ereje felér legalább 5 vagy akár 6-7 “normál” cigaretta erejével is, – füstjének letüdőzése egy ifjú drogos jelölt számára úgy hat, mintha egy igásló rúgná mellbe páros patákkal. – De nem baj, mert a drogdíler elhiteti vele; Ez a jó, hogy van ereje!”
Ismét a drámai a pusztító hatás, amin a díler csak röhög a markába. A dohány és a kannabisz tüdőre gyakorolt hatásairól bővebben itt és itt írtunk.
„Az alkohol néhány óra alatt kiürül a testből, ám a marihuána hatóanyaga a THC (THC = tetra-hidrocannabinol), – heteken vagy akár hónapokon át is a szervezetben marad, a használat hosszától és intenzitásától függően.”
A THC főként magas zsíroldékonysága miatt raktározódik el hosszan a zsírsejtekben, de a vizsgálatok szerint a zsírsejtekből felszabaduló mennyiség nem elégséges ahhoz, hogy pszichoaktív hatást fejtsen ki, tehát mind az alkalmi, mind a gyakori marihuána használóknál alig pár óráig tart a pszichoaktív hatás.
„A sok füvet szívó emberek szellemi képességei erősen gyengülnek. A cannabisban található THC akadályozza az idegsejtek működését az agyban, és így káros hatással van az emlékezetre.”
Egy két évvel ezelőtti kutatás kimutatta, hogy a tinédzserkorban elkezdett fűszívás a felnőttkorra áltagosan 8 pontos IQ romlást eredményez, ám akik 18 éves koruk után kezdtek el marihuánát használni, azok semmilyen változást nem tapasztaltak. Az adatok felülvizsgálata azonban rávilágított, hogy a bemutatott IQ csökkenés elsősorban nem a kamaszkori füvezési szokással, sokkal inkább az alacsonyabb szociális és gazdasági háttérrel van összefüggésben. Arra pedig pszichológusok is rámutattak, hogy a szegénység olyan terheket ró a kognitív erőforrásokra, amely alacsonyabb IQ szintként jelentkezik.
Néhány ismert fűszívó portréja. Ők is idiótákká váltak?
„Rövid távú hatások: – Az érzékelés torzulása. – Pánik. – Szorongás. – Rossz mozgáskoordináció. – Hosszabb reakcióidő. – A kezdeti „feldobottság” után, a fogyasztó álmosnak vagy lehangoltnak érzi magát. – Szívverés fokozódása (és szívinfarktus kockázata).”
Ha tényleg ezek lennének az általános hatások, akkor az első kipróbálás után mindenki megállna, talán csak azok nem, akik – bármily ellentmondásosan hangozzék is – a „kezdeti feldobottság” mellett hajlandóak lennének pánikot és szorongást is átélni. A feldobottság keresése mellett azonban számos motivációja lehet még a droghasználatnak, például a szociális interakció javítása, a szexuális élmény fokozása, mentális problémák öngyógyítása, spirituális élmények megtapasztalása stb.
Előkerül a sokak által sokféleképpen cáfolt kapudrog elmélet is:
„Mivel a test kezd toleranciát kifejleszteni a droggal szemben, a marihuána arra késztetheti a fogyasztókat, hogy ugyanannak a kellemes érzésnek a megtapasztalásához egyre erősebb kábítószereket szedjenek. Mikor a hatások elmúlnak, az illető erősebb kábítószerekhez nyúlhat, hogy megszabaduljon azoktól a nemkívánatos állapotoktól, amelyek a marihuána fogyasztására sarkallták.”
A kapudrog elmélet újabb részletes cáfolata helyett érdemes észrevenni, hogy a szerző szerint a „nemkívánatos állapotok azok, amik marihuána fogyasztásra sarkallnak”. Itt érdemes lehet kibontani ezeket az állapotokat. Ha valaki a füvezéstől a problémái megoldását reméli, akkor valóban nagyobb esélye van mind a rászokásra, mind más szerek kipróbálására. Ha azonban a „nemkívánatos állapot” a fájdalom, az étvágytalanság, vagy éppen a Sclerosis Multiplex, akkor a kannabisz hatékony megoldást nyújthat a problémákra és semmi sem indokolja, hogy más szerek kipróbálását. Ha pedig valaki alkalomszerűen, kikapcsolódásra használja a marihuánát, akkor szintén nem fog olyan állapotokat megtapasztalni, amiket csak más drogokkal kezelhet.
„A marihuánát néha keményebb drogokkal kombinálják. A füves cigit néha PCP-be, egy erős hallucinogén anyagba mártják. A PCP egy fehér por (folyadék formája is létezik), amit gyakran a cannabisszal együtt használnak. A PCP-ről tudjuk, hogy erőszakos viselkedést vált ki, és súlyos testi reakciókat okoz, többek között görcsöket, kómát vagy akár halált is.”
Bár a jelenség egyáltalán nem elterjedt, de tökéletes érv a marihuána szabályozott piaca mellett, ahol fogyasztóvédelmi előírások érvényesülnek, így a vásárló pontosan tudhatja, hogy mit kap.
„A marihuána használata nem csupán a fogyasztóra káros, – a fogyasztó maga is kockázattá válhat a társadalom számára. Kifejezetten romlik a társadalom minősége azzal, hogy számtalan tagja drogozik és ezáltal korlátozott mentális, pszichikai és fizikai állapotba kerül.”
A drogok társadalmi veszélyességéről készült elemzés alapján a kannabisz valóban nem tartozik a társadalomra legkisebb kockázatot jelentő szerek közé, de így is nem csak olyan szerek utasítják maguk mögé, mint a heroin és a crack, hanem az alkohol és a dohány is. A társadalmi veszélyeket azonban nem a korlátozott mentális és fizikai állapot jelenti, sokkal inkább az olyan, intoxikáció alatt végzett, balesetveszélyes tevékenységek, mint az autóvezetés vagy nehézgépek működtetése, illetve a marihuánapiachoz kapcsolódó bűnözés.
A cikk vége egy dílerek elleni kirohanás, mely a halálbüntetés melletti elköteleződésben csúcsosodik ki. Kíváncsiak lennénk, miként vélekedik a szerző a coloradói legalizációról, ahol marihuána értékesítésében már nem a dílereké, hanem a legális kannabisztboltoké a főszerep.
Kardos Tamás
Drogriporter
2014.03.20.
