Interjú egy underground vegyésszel, aki számos tudatmódosító szert fejlesztett ki és kísérletezett saját magán
Vannak orvosi vegyészek, akik a gyógyszeripar egy láthatatlan szegletében tevékenykednek. Ugyanúgy dolgoznak, mint a hivatásos vegyészek, azon munkálkodnak, hogy olyan vegyületeket állítsanak elő, amelyek gyógyászati kezelésre alkalmasak. De ők nem milliárd dolláros költségvetéssel és reklám ügynökségekkel dolgoznak, a gyógyszereiket használó orvosok nincsenek megvesztegetve ergonomikus tollakkal vagy frottírtörülközőkkel. Az ő egyedüli reklámjuk az élőszó útján terjed és olyan kétes cikkekből áll, mint amit éppen olvasni készülsz.
Ezen vegyületek előállítása rendkívül átfogó munkát kíván meg, gyakran a gyógyszerész, a kémikus, a toxikológus és a kísérleti nyúl ugyanaz az ember. Az új gyógyszerek így fejlődtek ki az orvostudomány kezdete óta. Csak az utóbbi években lett az ön kísérletezés megbélyegezve, ez az oka annak annak, hogy ezek a kutatók – mint például M. – kilétüket titokban tartják.
M. a maga underground kutatási világában egy köztiszteletben álló vegyész. Egymaga fedezett fel és vezetett be a köztudatba jónéhány új készítményt a szürke piacon. A legutóbbi ketaminnal és rokon vegyszerekkel kapcsolatos vizsgálatai során felfedezte a metoxetamin-t, egy disszociatív érzéstelenítőt, amely nemrég világszerte meghódította a laikus kísérletezők orrnyílását és ánuszát. A metoxetamin jó példája a racionális drog fejlesztésnek: minden egyes atomja hosszú kutatás és fejtörés eredménye, mindez független tudósként, kis költségvetésből. Az olyan drogok sikere, mint a metoxetamin, nem hoz anyagi hasznot a kifejlesztőinek. Most pedig járjuk körbe az underground gyógyszerészet által felvetett bioetikai kérdéseket!
Vice: Hogyan kezdődött a disszociatív drogok iránti érdeklődésed?
M.: Egészen fiatal koromban, mindössze 13 éves voltam amikor megsérültem egy IRA (Irish Republican Army) bombázásban Londonban. A bal kezemet amputálni kellett a robbantás után és olyan pszichológiai stresszt kellett feldolgoznom, amit a legtöbb ember el sem tud képzelni. Egyértelműen ez terelte érdeklődésemet az alternatív
tudatállapotok felé. Amikor elvesztesz egy végtagot – különösen mikor a végtag az amputálás előtt komoly sérülést szenved el – nagy eséllyel kialakul a kínzó fantom végtagi fájdalom.
V.: Így igaz, a fantom végtagi fájdalom hosszú ideje az idegtudomány egyik megoldatlan rejtélye. Próbáltad már a Ramachandran féle tükör doboz terápiát?
M.: Igen, persze olvastam a „Fantomok az agyban”-t és rengeteg dolgot kipróbáltam. Iszonyat nehéz kezelni a fantom végtagot. Isten tudja mennyi gyógyszert írtak már fel nekem. Antidepresszánsok, epilepszia elleni szerek, izomlazítók – egyikük sem működött igazán. A fantom fájdalom legrosszabb eseteire a tradicionális fájdalomcsillapítók -mint például az opiátok – teljesen hatástalanok. Nem is érdemes próbálkozni velük. Pethidine-t írtak fel nekem – más néven Demerol – nagy dózisban, azonban az üvegcsét visszaküldtem az orvosnak mivel egyáltalán nem segített. Amikor visszamentem hozzá nagyon meglepett volt. Azt mondta, hogy a Pethidine-t soha senki nem küldi vissza. A fájdalom olyan nagy mértékű lehet, hogy effektíve külön válik a
realitás és az elme. Megfelelő fájdalomcsillapító nélkül olyan voltam mint egy bentlakásos elmebeteg, csak ültem a hintaszékben és képtelen voltam bármit csinálni, néha több mint egy napig. Az egyetlenegy fontos dolog az volt, hogy valami segítsen.
V.: És mi az ami működött?
M.: Hosszú évekkel ezelőtt rájöttem, hogy a ketamin és a kannabioidok segítenek a fantom kezemen. Meggyőződésem, hogy ezek a szerek olyan mértékben torzítják el a testképet, hogy a fájdalominger fokozatosan
megszűnik. Olyan elementáris önérzékelési rendellenességeket tapasztaltam PCP injekció után, mintha az egész testem az érzéki homunkulusszal arányos lenne. De amit érzek az nem hallucináció vagy torzítás volt, szerintem a disszociatív szer korrigált, eltüntette a fantom végtagot. Ez nem az én egyéni reakcióm a szerre: legalább 3 cikket publikáltak a ketamin hatékonyságáról a fantom végtag fájdalom kezelésében. Brit fájdalomkezelő klinikák is készítettek belőle egy elviselhetetlen citromos ízű szirupot. De én inkább a fenekembe fecskendeztem be, csak hogy az ízlelőbimbóimat elkerülje, de ennek is megvannak a maga hátrányai… ragadós, cukros fenék!
V: Nagyon érdekes. Sose gondoltam volna hogy a ketamin hatása a fantom végtagon pszichogenikus, mint egy proprioszeptiv (önérzékelési) antihallucinogén. Nemrég csináltak egy kísérletet ketamin hatása alatt a gumi kéz illúzióról. Azok a kísérleti alanyok, akiknek ketamint adtak, úgy érezték az előttük levő gumikézen egy festékecset csiklandozását, mintha az a saját kezük lett volna. Tehát a ketamin képes hozzáadni és elvonni látszólagos testrészeket. Vannak gyógyszerészeti ismereteid is, a phenmetrazint(1) és a rokon vegyületeket tanulmányoztad, ugye?
M: Igen miután befejeztem az alapképzésemet biokémiából, egy ideggyógyszerészeti mester képzést kezdtem el. Egy sor phenmetrazint szintetizáltam és tanulmányoztam az étkezési rendellenességekre gyakorolt hatásukat. De ezekhez a kísérletekhez patkányokat kell ölni. Arra vagy ösztönözve, hogy olyan nemes szavakat használj erre, mint
„feláldozni”, de valójában az történik, hogy egy labortechnikus összezúzza a patkány koponyáját, hogy hozzáférjünk az agyhoz. A lelkiismeretem nem tudott ezzel megbirkózni, tehát felcsaptam tanárnak.
V.: Mit tanítottál?
M.: Neurobiológiát tanítottam a posztgraduális képzésem részeként. De aztán otthagytam a tudományos életet és olyan független kutatásokba kezdtem, amelyeket a mai napig folytatok.
V.: Te voltál az első olyan, aki beszámolt az olyan szintetikus cannabioidok hatásairól, mint JWH-018, méghozzá jóval a Spice Gold megjelenése előtt, illetve szintén az első, aki a desoxypipradrol,
1-ethynylcyclohexanol, 5-APB, és a metoxetamin vegyületekkel foglalkozott. Mondhatni sok dologba belekóstoltál.
M.: Miután megszereztem a diplomámat, beszéltem hozzám hasonló érdeklődésű emberekkel, és így kerültem kapcsolatba olyanokkal, akik otthon vannak a szerves kémiában. Ők gyakran kerestek olyanokat, akiknek a gyógyszerészeti ismereteik lehetővé teszik, hogy potenciálisan hasznos vegyületeket javasoljanak, minden így kezdődött. Ami az én szintetikus kémiai tevékenységemet illeti, a rendőri látogatásoknak meg más paranoiáknak köszönhetően – és leginkább mivel az akkori partneremnek megígértem, hogy feladom ezt a dolgot, mielőtt valami baj történne – már hosszú ideje leadtam a Liebig hűtőmet. Az akkori partnerem egy klinikai toxikológus volt, aki pontosan tudta, hogy ez a fajta vakmerő tevékenység milyen veszélyekkel jár.
Metoxetamin: egy rendhagyú disszociatív rekreációs fantom végtag drog
V: Nagy igény van olyan gyógyszerészekre akik adott esetben tudnak új kémiai struktúrákat javasolni. Néhány kémiai szereket árusító cégnek van saját PhD-s diákokból álló csoportja, hogy ők tudjanak tanácsot adni az új szerek kiválasztásában és szintetizálásában.
M.: Én is vegyületeket kutatok és én is adok egy cégnek javaslatokat, hogy mit lenne érdemes szintetizálni és kipróbálni. Például tanulmányoztam egy sor arilciklohexilamin(2) esetében a szerkezet és a hatás közötti
összefüggést, hasonlóan ahhoz, ahogy azt Alexander Shulgin is tette. Minden nagyon jól ment. Minden gondolatom a PCP aril illetve amino szubsztitúciós verziói és a ketamin-szerű disszociatívok körül forgott, néhány ezek közül nagyon ígéretes volt.
V.:Pontosan melyek?
M.: A 3-MeO-PCP es a 3-MeO-PCE egyszerűen lenyűgöző vegyületek. Igazi gyógyító képességük van, mivel a 3-methoxy csoport megváltoztatja a µ-opiát receptor affinitást(3) és így eltünteti azokat a mániákus gondolatokat, ami a PCP-t egy nyugtalanító és kellemetlen droggá teszi. Azonban a 3-methoxyval együtt alkalmazva hihetetlenül
megnevettetett és határtalan szexuális energiát adott a szer. A 3-MeO-PCP szedése belső nyugalmat eredményez, mintha az összes nyugtalanító gondolat elhallgatna. 15 mg 3-MeO-PCP talán a legcsodálatosabb kábítószeres élményem volt , a 3-MeO-PCE potenciálisan a következő LSD. Egy nagy adag nevetés a ketamin zavarodott kontrollálatlansága nélkül. Úgy éreztem mintha Peter Sellers lennek Clouseau nyomozó szerepében Charlie Chaplin világában. Addig röhögtem, ameddig a könnyeim a combomig csorogtak! Az arilciklohexilaminekben fantasztikus gyógyászati lehetőségek rejlenek, de könnyen ártalmassá is válhatnak.
V.: Igen, úgy tűnik, hogy a metoxetamint tárt karokkal fogadták.
M.: A metoxetamin molekulán már körülbelül 3 éve törtem a fejem. Tudtam, hogy ez valami fantasztikus lesz; minden funkcionális kémiai csoportot tartalmaz, hogy tökéletes disszociatív legyen. Úgy éreztem, ez lehet a stresszmentes ketamin. Találtam valakit, aki hajlandó volt előállítani egy kis adagot, aztán amikor teszteltem…
fantasztikus volt. Kétséget kizáróan antidepresszánsként nagy lehetőségek vannak benne. Egy cég érdeklődött és elő is állított egy adagot terjesztésre és azóta a szer megy a maga útján. Most mindenfelé hamisított verziókat árusítanak, tiletamin(4) analógokat meg mindenfélét. A népszerűsége nem lepett meg, az azonban igen, hogy
kínai laboratóriumok hajlandóak voltak előállítani. Néhány éve még ezek a kínai laboratóriumok semmi áron nem szintetizáltak volna arilciklohexilamineket. Kínában kivégzik azokat, akik nagy mennyiségű ketamin forgalmazásának gyanújába keverednek.
V.: Szingapúrban a ketamin dealerek 15 vízzel átitatott nádpálca csapást kapnak a csupasz hátsójukra… a kivégzésük mellé. Kockázatos üzlet. Amikor te is ezekkel a szerekkel dolgoztál volt egy pszichotikus élményed is – mi történt pontosan?
M.: Mint vegyész felelősségemnek éreztem, hogy többféle dózisban kipróbáljam a szert. Nem tesztelt drogokat másoknak adni egyszerűen etikátlan – ez olyan lenne mint egy ismeretlen vegyületet bedobni a klinikai tesztek 4. fázisába. Pontosan tudtam, hogy ezeknek a arilciklohexilamineknek jó esélyük van arra, hogy nagy népszerűségre
tegyenek szert. Ebben az időben egy ideig használtam metoxetamint, hogy kezeljem a fantom végtag fájdalmamat, ez eltorzította az ítélőképességemet. És nehéz helyzetben voltam a szeretett kiscicám, Nesbitt miatt is, aki velem volt egész felnőtt életem során és ekkortájt hunyt el. 22 éves volt és tudtam, hogy közeleg a vég, de nagyon nehezen viseltem. Elnéztem magamnak egy sor önpusztító tevékenységet, anélkül, hogy ezeket érzékeltem volna. Beadtam magamnak vénásan 50mg 3-MeO-PCP-t ami végül az elmondások alapján teljesen lebénított.
V.: Egy szeretett háziállat halálát mindig nehéz feldolgozni …
M.: Hazajött a partnerem és megtalált valahol az Alpha Centauri mögött – legalábbis én így érzékeltem. Az első dolog amire emlékszem, az, hogy a mentőkocsiban mindenféle kérdéseket tettek fel a rohammentők arról, hogy miből és mennyit vettem be. Mint ahogy később megtudtam, azt gondolták, hogy öngyilkos akartam lenni, mivel találtak néhány nyomtatott oldalt tele zagyvaságokkal a számítógépem melletti fiókomban. Iszonyatosan sok időmbe telt, mire megértették, hogy a feljegyzéseket évekkel ezelőtt írtam egy terápiás folyamat részeként, ahol megpróbáltuk magunkból kiírni a szomorú érzéseket. 3 hét alatt sikerült őket meggyőznöm, hogy nem mániákus öngyilkos vagyok, hanem egy gyógyszerész, aki a 3-methoxylos arilciklohexilaminok struktúra és a funkció közötti
összefüggéseit tanulmányozza… még sose hallottak erről.
V.: Miért tartottak bent 3 hétig?
M.: Először a drog mellékhatása miatt nem volt teljesen rend a fejemben. Szerintem amikor meglátták az orvosi kórlapomon a PCP-t, azt gondolták magukban, hogy "Úristen!", de aztán a kezelés alatt észrevették, hogy nem vagyok olyan, mint a többi hasonló páciens és végül rájöttek, hogy tényleg nem vagyok annyira zűrös alak. Egy kicsit úgy éreztem magam mint Randle McMurphy. Ha valaha úgy gondolod, hogy kezdesz megőrülni, próbálj ki két hetet egy pszichiátriai kórteremben! Voltak ott igazi őrültek, én hozzájuk képest csak egy fura fiúcska voltam.
V.: És mi történt amikor kiengedtek?
M.: A partneremnél ez volt az utolsó dobásom, azt mondta, hogy ő nem fog bambán mellettem ülni, ahogy lassú öngyilkosságot követek el. Amikorra hazamentem ő elköltözött, Nesbitt még mindig halott volt és az összes arilciklohexilamint – amiket kutattam – elkobozták tőlem.
V.: Ez igazán szörnyű, Alexander Shulgin mindig is úgy gondolta, hogy a disszociatívoknak nincsen haszna pszichés gyógyászati kezelésekben és John Lilly kimutatta, hogy amikor azt gondolod, hogy már vége a
ketamin hatásának, akkor is van egy hosszan elhúzódó disszociatív hatás, ami megakadályoz abban, hogy visszatérj a normális önmagadhoz.
M.: Annak ellenére, hogy ezzel tisztában voltam, nem vettem észre a jeleket, hogy bajban vagyok. Az arilciklohexilaminok túlságosan aktivizálják az agy jutalmazó mechanizmusait, magának a dopamin
utánpótlásának a blokkolásával és az NMDA receptorok gátlásával. Néha azon kaptam magamat, hogy úgy fantáziálok egyes vegyületekről mintha azok Huxley szómája vagy a Móksa – a szamszára indiai megfelelője –
lennének, holott csupán csak egy vagy két alkalommal próbáltam ki őket. Rá kellett jöjjek, hogy a disszociatívoknak van egy sötét oldala is, ami nem jellemző a klasszikus szerotonerg hatású pszihedelikus szerekre.
V.: Egy metoxetamin fogyasztó disszcotiativ-személyiségzavar tripekről beszélt. Úgy simogatta egy idegen melleit mintha idegen erők irányították volna. Egy szinte azonos – ketamin hatása alatti – élményről beszámolt John Kelly is. Talán a mell tapogatási impulzusok feltörését az NMDA receptorok akadályozzák meg.
M.: Íme egy tudományos kutatási téma! Még mindig nagyon sokat kell tanuljunk az emberi agyról.
John Lilly vegyész készítette a fenti ábrát a ketamin dózis-reakció ábrázolására.
The Scientist: A Metaphysical Autobiography, John Lilly, MD, by permission of Ronin Publishing, Berkeley, CA. www.roninpub.com.
V.: Mit tanácsolsz azoknak az embereknek akik metoxetaminel kísérleteznek?
M.: Ha az ember felelősségteljes, az elég, de néhányan egyszerűen nem ismerik ennek a szónak a jelentését, és emiatt mindenhol tragédiákba botlasz. Voltak kórházi esetek is metoxetamin túladagolásnak köszönhetően, és volt egy öngyilkos lány, aki a barátja lakásában felkapott egy adag port amiről nem tudta, hogy metoxetamin és úgy döntött, hogy akármi is az, annak a segítségével végez magával. Nem lett baja, de tele volt vele az újság. És minthogy azt te is tudod, nemrég valaki meghalt miután intravénásan beadott magának metoxetamint és MDAI-t egyszerre.
V.: Pontosan mi történt?
M.: Valaki Svédországban beadott 100mg metoxetamint és 400mg MDAI-t magának.
V.: És meghalt?
M.: Igen, a szívével kapcsolatos problémák léptek fel és meghalt. A tudat, hogy nélkülem a metoxetamin sose érte volna el a piacot keserű ízt hagy a számban. Nem tudsz erről másképp gondolkodni, minthogy "Ha nem beszélek a szerről, ez sose történt meg volna". De mások meg kapcsolatba léptek velem, hogy köszönetet mondjanak mivel a
metoxetamin segített nekik. Tudok emberekről, akiknek olyan depresszióban segített, ami minden mással kezelhetetlen volt. A metoxetamin antidepresszáns hatása azonnali és elég hosszan tart. Képes elűzni egy érzelmi mélypontot olyan alacsony dózissal, hogy az ne károsítsa a húgyhólyagot úgy, mint a ketamin. Van egy pozitív oldala, de amikor egy negatív dolog – mint például egy túladagolás – történik, szarul érzed magad.
V.: Kérdeztem a kémikus David Nichols-t, hogyan érez a 4-MTA-hoz és a Bromo-Dragonfly-hoz köthető halálesetek és amputálások miatt, azt mondta "mélyen nyugtalanítóak".
M.: Zavarónak kell lennie, hacsak nincsen valami pszichopata vonás a személyiségedben. Tudom, hogy én okoztam a bajt, felelős vagyok egy ember haláláért. A maga módján ez egy teher, amit mindenki hordoz, aki
új gyógyszert hoz be a piacra. Gondolj csak a thalidomide-ra. Még mindig használják a lepra azaz a Hanson betegség kezelésére. Fogadok, hogy ha a kémikus Wilhelm Kunz élne még, akkor a mai napig lennének
rémálmai azon születési rendellenességek miatt, amelyeket a szer okozott a 60-as években, attól függetlenül, hogy mennyit segített a szer a leprás embereken. Ezek tápláljak a rémálmokat.
V.: Nem lehet tudni. Louis Fieser a napalm feltalálója, sose érzett bűntudatot.
M.: Igen, de körülbelül a populáció 1%-nak vannak pszichopata személyiségjegyei és ők nem éreznek empátiát vagy bűntudatot, ők képesek erre. Mint ahogy említettem, a posztgraduális kutatásaimmal kapcsolatban, állatokat ölni is már túl sok volt nekem.
V.: Nem kell magadat okolni: minden technikai újításban megvan a
lehetőség arra, hogy ártson embereknek.
M.: Nos, ez az én katolikus bűntudatom. Egy fiút kivezethetsz a katolicizmusból, de a katolikust nem tudod kivenni a fiúból és én néha csak keresem a dolgokat ami miatt bűntudatom lehet. Kiveheted a fiút a 3-methoxylos-arilciklohexilaminokból , de nem tudod a 3-methoxylos-arilciklohexilamint kivenni a fiúból… remélem nem ez a
valós helyzet.
Lábjegyzetek:
(1) A phenmetrazin egy amfetaminhoz hasonló vegyület ami legendássá vált mióta megszüntették klinikai alkalmazását. A pszihostimuláns rajongok körébe gyakori beszéd téma, ez volt John Lennon kedvenc stimulánsa is.
(2)Tudom, hogy ijesztő egy ilyen 8 szótagú szó, de ne engedd, hogy ez a megértes utjába álljon. Ezek a fogalmak egyszerűek azon a szinten ahogy itt tárgyalom őket. Az arilciklohexilamin a vegyületek egy osztalya amiben az aril csoport egy ciklohexán gyűrűhoz csatlakozik. Sokféle stimuláns tartozik ide, opiátok, és leginkább disszociatívok mint PCP és ketamin. általában igy néz ki a kémiai vázuk:
(3) Általában úgy gondoljuk, hogy az µ-opiát receptor váltja ki a heroin és társai euforikus hatását. Egy nem régi munka J. V. Wallach által a 3-Meo-PCP gyógyászatai hatásáról azt sugallja, hogy a metoxetamin nem kötődik a µ-opiát receptorokhoz. Ez nem azt jelenti, hogy a metoxetamin nem addiktiv vagy élvezetes, egyszerűen más kémiai mechanizmusok által fejti ki a hatását.
(4) A tiletamin egy állatorvosi nyugtató, a Telazol fő komponense, amit jegesmedvéken, jávorantilopokon és oroszlánfókákon szoktak alkalmazni . Hatását gyakran "hidegnek es klinikainak" mondják, de ennek ellenére használata igen népszerű.
Az interjú eredeti angol nyelvű változatát itt olvashatod!
Fordította: Szigeti Balázs
