A szakemberek szerint videójátékokra éppen annyira rá lehet kattanni, mint a drogokra
A közhit szerint a videójáték-függő szteretotípiájának egy pattanásos tinédzser felel meg, aki egész nap képes alsógatyában ülni a számítógépe előtt, lehúzott redőnyökkel. A viselkedési függőségekkel foglalkozó amerikai szakemberek szerint a kép nem ennyire egyszerű: egyre több olyan negyvenes-ötvenes családanyát kell kezelniük, aki elvesztette a kontrollt a játékszenvedélye felett – egész nap a Farmville-en vagy az AngryBirds-ön kattog. A Pennsylvaniából való Diann Edwards naponta 8 órát tölt el játékkal. “51 éves vagyok, és egész nap itt ülök a gép előtt Farmville-t játszva? Nem értem, miért, de teljesen az őrületbe kerget,” nyilatkozta a nő az ABC News-nak.
Dr. Timothy Fong, a UCLA egyetem pszichológia professzora szerint ez nem kirívó eset – a videójátékok éppen annyira függőséget okozhatnak, mint a drogok. “Pontosan ugyanazokat a klinikai tüneteket tapasztaljuk: megszállottság, kontrollvesztés, a leállásra való képtelenség,” mondja. “Folytatják a játékot a káros következmények ellenére is, ezért én meg vagyok győződve arról, hogy ez éppen olyan betegség, mint az alkoholizmus vagy kábítószer-függőség.” Egy ausztrál kutatás során empirikusan is igazolták ezeknek a tüneteknek a meglététét.
Bár az Amerikai Pszichiáterek Szövetsége (APA) nem vette fel a videójáték-függőséget a Mentális Zavarok Diagnosztikai és Statisztikai Kézikönyvének (DSM) új kiadásába, az Amerikai Pszichológusok Szövegtsége azonban a videójáték-pszichológust a legnépszerűbb karrier-lehetőségek között említi honlapján. A játékokat gyártó cégek ugyanis pszichológusokat foglalkoztatnak, akiknek az a feladatuk, hogy minél többen rákattanjanak a játékokra. Ariella Lehrernek például az a feladata, hogy kimondottan középkorú nőknek tervezzen játékokat. “A patkánykísérletekből megtanultuk, hogy ha alkalomszerűen jutalmazol, akkor működik a dolog,” mondja. “Ugyanazt csináljuk, mint Las Vegas. A jutalom nem jön mindig.”
Sárosi Péter
