Ez a cikk eredetileg a Drogriporter blogon jelent meg a 444-en.
Munk Veronika könyve, a Kéjutca: Magyar szex euróért egy remekül megírt riportkötet, amely leszámol számos mítosszal és könyörtelenül emberi képet ad erről a tabukkal körülbástyászott jelenségről.
Jogvédőként magam is sokat írtam a szexmunka témájában, olyannyira, hogy még a könyv irodalomjegyzékében is szerepelnek cikkeim. Miközben azonban a könyvet olvastam, lassan meggyőződéssé érett a sejtés bennem, hogy egy jogvédő soha nem tudna ilyen jó riportkönyvet írni erről a témáról. Elsősorban azért nem, mert számunkra, jogvédők számára ez a kérdés már annyira polarizált és átpolitizált téma, ami képtelenné tesz arra a hűvösen tárgyilagos, nyitott, domukentarista érdeklődésre, amely a könyv egyik fő erőssége. Jogvédők, köztük én is, heves vitákat folytatunk az önrendelkezésről, az erőszakról és a konszenzusról, és hajlamosak vagyunk az egész jelenséget ezen a szemüvegen keresztül nézni. Munk Vera azonban nem keres igazolást különféle elméletekre, nem kívánja beleerőltetni az általa leírt szereplőket az “kizsákmányolt áldozat” vagy az “önálló és boldog szexmunkás” szerepek Prokrusztész-ágyába. Ő az emberre kíváncsi, aki a prosti, a strici és a kuncsaft álarca mögött megbújik Bremenhaven kéjutcájában, a Lessingstrssén, ahol a szexmunka legális keretek között zajlik. Ezeket az embereket, az ő életútjukat tárja fel horizontálisan és vertikálisan, őszinte megértéssel és érdeklődéssel, ítélkezés nélkül. Ez nekem nagyon bejött a könyvben.
A könyv egy másik erőssége az, amit talán a szexmunka mítosztalanításának lehet nevezni. Ezt az egész témát gyakran körüllengi ugyanis valami izgalmas, egzotikus, romantikus aura. Mítoszok a szerelem istennőiről, a gyönyör papnőiről. Mítoszok a lelketlen emberrablókról, túszul ejtett, bántalmazott nőkről, hős megmentőkről. Nos, aki ilyen izgalmas történetekre, esetleg pikáns kulisszatitkora vágyik, az ne olvassa el ezt a könyvet. Ebben a könyvben a szexmunka minden, csak nem erotikus, és nem romantikus. Kezdve a kinyúlt macinaciban bevásárló, kialvatlan szexmunkással, a kiábrándító, lélektelen mókuskerékkel, az unalommal, a nagyon is hétköznapi emberi konfliktusokkal. A rideg neonfényben sportcipőben a kirakatban álló lányok munkája semmivel sem izgalmasabb, mint egy bolti eladóé, és a mosolyuk sem őszintébb, mint a mekiben az eladólány mosolya a százhuszonharmadik vásárló után. Ugyanúgy örülnek egy munkaidőből lopott szabad percben elszívott ciginek, csacsogásnak, mint bárki más. Ez nekik munka, vagy ahogy ők mondják, üzlet. Még akkor is, ha egyébként nem utálják, amit csinálnak, hanem határozottan szeretik, mint a stúdiójában bemutatott domina. Egy illúziót árulnak a klienseiknek, és azon múlik a bevételük, hogy mennyire sikeresen tudják vele elhitetni, hogy tényleg ő van a középpontban. A szerző szánakozik a kliensek felett, amiért becsapják őket. Szerintem nincs szükség szánalomra. A kliensek is akarják, hogy becsapják őket.
A szerző nem idealizálja a német szabályozást, de a könyvből az derül ki, hogy ez a rendszer sokkal hatékonyabb és igazságosabb, mint a magyarországi állapotok, amelyek elől ezek a lányok elmenekültek. Otthon ugyanis még mindig a föld alá van kényszerítve az, ami Németországban nyíltan, a hatóságok tekintete előtt, sőt, ellenőrzése mellett történhet. A kizsákmányolás Németországban is a mindennapok része, még akkor is, ha azokat a lányokat, akik ott dolgoznak, nem kényszerítette senki erőszakkal vagy zsarolással. Keresetük egy részét leadják a stricijüknek, akiket sokan élősködő heréknek, mások menedzsernek, maguk a lányok pedig a társuknak tekintenek. A könyvben az erőszak előfordul ugyan, de egyáltalán nem az a jellemző – sőt, mivel ezek a lányok közel állnak egymáshoz, viszonylag hamar kiderül, ha valakit kényszerítenek, a kliensek általi erőszakot pedig igen gyorsan és brutálisan megtorolják. És bár alapvetően a németországi helyzet bemutatásáról szól a könyv, időről időre felbukkan benne Magyarország is, a múlt, a család, a barátok. És a kilátástalanság, a nyomor, a nagy álmok és a kiábrándító valóság közötti ellentétek. Az ambíció, hogy ezek a főleg szegénysorból érkező, nehéz családi hátterű kelet-magyarországi lányok egyszer végre szeretnének úgy élni, mint ahogy a filmekben látják. Jó kocsik, szép ruhák és nagy ház, egyetem a gyereknek. Alapvetően ez az álom hajtja őket a szexmunkába, nem holmi pajzánság. És bár ez a könyv Németországról szól, bizony a görbetükröt nekünk, Magyarországnak tartja, ahol ezek a lányok és az ő álmaik megszülettek, és ahonnan el kellett jönniük.
Sárosi Péter
