Kövér László a nemzet legszorgosabb árokásója. Alig kezdődött el a 2025. esztendő, de ő máris nekiveselkedett, felgyűrte az ingujját, beleköpött a tenyerébe, megragadta az ásót, és úgy istenesen belevágott vele a szilveszteri buliból még magához sem tért fagyos magyar földbe.
Ezúttal Wass Albertet „védte meg” (védjen meg téged a Kövér!) a születése 117. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen. Szerinte – idézem – „a magyarság szereti, míg a magyarság ellenségei és árulói gyűlölik az írót.” Fekete-fehér, harmadik út nincsen. Szóval ha nem szereted Wass Albertet, akkor a magyarság ellensége és árulója vagy. Na most gondoljon bárki bármit Wass Albertről, de ez bizony egyértelműen a történelem legrosszabb korszakait idéző beszédmód. Nem egyszerűen kritizálni az egyet nem értőket, a sorból kilógókat – de egyben kirekeszteni a nemzetből még azt is, aki „lelkesedni rest” – ezt én nem tudom másként értékelni, mint náci beszédként.
A Wass Albert szellemi hagyatéka által képviselt irodalmi érték legalábbis kétséges, politikai öröksége pedig, hogy úgy fogalmazzunk, nem éppen eurokonform. Hogy az irodalmat magas szinten művelők és tanítók túlnyomó többsége szerint Wass írásai a magyar irodalom fősodorbeli íróihoz képest legfeljebb középszerű giccsnek minősülnek, az egy dolog. Ettől még tetszhet persze sok embernek. És mondjuk önmagában a szélsőjobboldali kötődése sem lenne még probléma, ha az irodalmi nagysága egyébként átvilágítana a politikai botlásain. Mint mondjuk Szabó Lőrincnek.
De a nagy helyzet az, hogy Wass Albert, talán egy-két jobb írásától eltekintve, irodalmilag középszerű giccset alkotott – ÉS ráadásul a politikai öröksége is vállalhatatlan. Hiszen a zsidók patkányként való kiirtásáról írt allegóriát a holokauszt idején. És ez nem holmi botlás volt: élete második felében, az emigrációban tudatosan közösséget vállalt a nyilas emigrációval, a lapjaikba írt. És – ne szépítsük – ezek a nyilasok hozták vissza a kultuszát Magyarországra a 90-es években. Szóval azért attól függetlenül, hogy valakinek megdobogtatja-e a szívét az „Adjátok vissza a hegyeimet” vagy a „Funtineli boszorkány” – azt azért el kell ismerni, hogy a magyar nép jelentős része joggal és okkal köszöni szépen, de nem kér Wass Albertből.
És tudja mit, Kövér úr? Ettől még szerintem vagyunk elegen ebben az országban olyanok, akik szerint elférnek egymás mellett békében a Wass Albertet kedvelők és nem kedvelők is. Viszont a tökünk tele van az olyan árokásó kultúrharcosokkal, mint éppen ön. Akik a országot érintő valódi problémák helyett ilyen álproblémák generálásával sütögetik a politikai pecsenyéjüket, terjesztik a gyűlölelet és megosztottságot a mi adónkból fenntartott zsíros pozíciókban.
