Ez a cikk eredetileg a 444-es blogunkon jelent meg.
Szummer Csaba pszichológus, a Károli Gáspár Református Egyetem oktatója és a Multidiszciplináris Társaság a Pszichedelikumok Kutatásáért szervezet alapítója az eddigi legizgalmasabb magyar nyelvű művet jelentette meg a köznyelvben hallucinogén drogoknak nevezett anyagokról a HVG Könyvek gondozásában.
Aki a magyarul még igencsak töredékes irodalomból próbálja összeszedni ismereteit a területről, annak nagyon értékes lesz ez az átfogó mű, amely történelmi és kulturális kontextusba helyezve, számos tudományág lencséjén keresztül tekint a pszichedelikumokra és fogyasztóira, érthető és olvasmányos módon. Biztos vagyok abban is, hogy a könyv a témában tájékozottabbak számára is bőven tartogat újdonságokat és egyedi megközelítéseket. Szummer műve ugyanis messze túlmutat az ismeretek és történetek puszta gyűjteményén. A szerző tudományos alaposságának és szerteágazó érdeklődési körének köszönhetően mélyreható elemzéseket olvashatunk a pszichedelikus szerhasználat pszichológiára és filozófiára gyakorolt hatásáról, valamint rendkívül izgalmas fejtegetéseket találhatunk a fogyasztáskor átélt (kvázi)misztikus élmények valóságtartalmának értelmezéséről a korabeli tudományos vitákon keresztül.
A mű egyik erőssége, hogy Szummer meg sem próbál a pártatlan krónikás szerepébe helyezkedni. Már a mű elején számot ad saját érdeklődésének miértjéről, mikor elmondja:
„Meggyőződésem, hogy ezek az intenzív hatású pszichoaktív hatású anyagok értékes ismeretekhez juttathatnak bennünket fajunk egyik legnagyszerűbb képességével, a képzelőerővel és általában az emberi elme működésével kapcsolatban, és ami még lényegesebb: fontos terápiás lehetőséget tartogatnak számunkra. Ezenkívül érdekes lehetőségekkel kecsegtet a spirituális-vallási, valamint önismereti célú felhasználásuk is.”
A bensőségességet fokozva a pszichológus saját, nyolcvanas években átélt pszichedelikus élményeibe is betekintést nyújt, mely hozzásegít látásmódja értelmezéséhez. Pozíciója ismeretében érthető, hogy Szummer szerint komoly hiba egy lapon említeni a rekreációs felhasználást a tudományos kutatásokkal, és a tilalmat kiterjeszteni a spirituális, önismereti célzatú vagy éppen terápiás használatra. Bár a szerző maga is hangsúlyozza a felelőtlen szerhasználat veszélyeit és egyetért a tömeges rekreációs használat korlátozásával, álláspontja szerint kellő odafigyeléssel és megfelelő törvényi szabályozással a kockázatok minimálisra csökkenthetők. Éppen ezért érthetetlennek tartja a kutatások megnehezítését és azt, hogy még a megfelelő szakképzettséggel rendelkező terapeuták számára sincs lehetőség terápiás célú alkalmazásra. Befejezésként a tudományos eredményeken alapú drogpolitika mellett szólal fel, melyet a pszichedelikumok esetében is követni kellene:
„Eljött az ideje egy értelmes társadalmi vitának, amelyben természetesen nem a politikusoknak, hanem a drogszakembereknek kell vinniük a prímet.” „A kutatásoknak kell meghatározniuk a jogi környezetet, s nem fordítva”.
Szummer Csaba: LSD és más „csodaszerek” – A pszichedelikumok tündöklése, bukása és feltámadása a nyugati kultúrában (2016)
Kardos Tamás
TASZ, Drogpolitikai Programvezető
