Magyar Demokrata 2005. február 17. Füvezni jó? Kérdezd meg Alízt!

Sok sok témát érintő cikk jó hosszú kritikánkkal! Idézetek a cikkből: „Életveszélyes állapotban szállították a múlt héten kórházba azt a tizenöt éves győri kislányt, aki egy marihuánás cigaretta elszívása után allergiás rohamot kapott. Perceken múlt az élete. Időben lélegeztetőgépre tudták helyezni, egy kis füves kalandja ezúttal még nem torkollott tragédiába." " Mára a liberális értelmiség hathatós médiatámogatással a köztudatba emelte, mi több elfogadottá tette a drogozás ilyetén formáját.A híradókat ma a "Majka kutyája eltörte a lábát” típusú hírek töltik ki, míg a kábítószer kapcsán legfeljebb az SZDSZ által hirdetett legalizációt, illetve a szocialisták új varázsszavát, az elterelést halljuk. Néhány éve Kiskundorozsmán szilveszterkor egy 17 éves fiú a saját nyakát vágta el, egy másik fiatal úgy érezte, tud repülni, és kilépett a nyolcadik emeletről. A kábítószer-fogyasztás hátterében a létezés üressége áll, melynek oka az értékvesztés, az önbizalom, a másokba és általában az életbe vetett bizalom hiánya. Az értékek elsajátítása nélkül a kábítószerfüggő ember a "szeretethiány betegségében" szenved." "Sajnos a mai drogfogyasztó fiatatok a kábítószert egyetlen lehetőségként tartják számon a problémák megoldására" "A szubkultúrák lehetővé tették tagjaiknak, hogy a drogfogyasztás szabály- és szokásrendszerét megtanulják, valamint a rejtőzködést, a hazudozás "művészi" fokra fejlesztését és a drogbeszerzési módokat Ezen tevékenységek beépülnek mindennapjaikba, hiszen a családot és kömyezetüket valahogyan át kell verni. A serdülőket a drog felé elsősorban családi okok sodorják, melyben nagy szerepe van annak, hogy a szülők anyagiak terén igyekeznek mindent megadni gyerekeiknek, ám a tényleges családi interakciókat a feszültségek, konfliktusok , emocionális elfojtások jellemzik."

„ Életveszélyes állapotban szállították a múlt héten kórházba azt a tizenöt éves győri kislányt, aki egy marihuánás cigaretta elszívása után allergiás rohamot kapott. Perceken múlt az élete. Időben lélegeztetőgépre tudták helyezni, egy kis füves kalandja ezúttal még nem torkollott tragédiába.
Ma a magyarországi médiában ez csak egy mínuszos hír. Ha ma valaki bemegy egy középiskolai osztályba, és felteszi a kérdést, ki szívott már füves cigarettát, alig-alig talál olyan fiatalt, aki nem tenné fel a kezét. Mára a liberális értelmiség hathatós médiatámogatással a köztudatba emelte, mi több elfogadottá tette a drogozás ilyetén formáját.
A híradókat ma a "Majka kutyája eltörte a lábát” típusú hírek töltik ki, míg a kábítószer kapcsán legfeljebb az SZDSZ által hirdetett legalizációt, illetve a szocialisták új varázsszavát, az elterelést halljuk. Néhány éve Kiskundorozsmán szilveszterkor egy 17 éves fiú a saját nyakát vágta el, egy másik fiatal úgy érezte, tud repülni, és kilépett a nyolcadik emeletről.
A kábítószer-fogyasztás hátterében a létezés üressége áll, melynek oka az értékvesztés, az önbizalom, a másokba és általában az életbe vetett bizalom hiánya. Az értékek elsajátítása nélkül a kábítószerfüggő ember a "szeretethiány betegségében" szenved. A társadalom elfelejti, a kábítószer-függőség oka nem az anyag, hanem az ember. Nem csupán a külföldi szakirodalomból is ismert, hogy a különféle szubkulturális csoportok fő tevékenysége a "semmittevés". A csoport tagjai anélkül jönnek össze, hogy konkrét céljuk lenne. Nemcsak a hétvégék telnek így, hanem a hétköznapok is. Ez a céltalanság egyértelműen hozzájárul a drogfogyasztás terjedéséhez. A szubkulturális beágyazottság alapján Young elkülöníti a "reformer" drogost aki megpróbál a társadalmi elvárásokhoz alkalmazkodni, ilyen a középosztálybeli marihuánát fogyasztó. Másodikként az "ideológus" drogost nevezi meg, aki számára a kábítószer-használat az alternatív életvitelt jelenti az "elnyomó" hatalommal szemben. S végül megkülönbözteti a "beteg" drogost, aki önmagát próbálja gyógyítani a társadalomtól elszigetelten. Sajnos a mai drogfogyasztó fiatatok a kábítószert egyetlen lehetőségként tartják számon a problémák megoldására. Az általános stresszlerendezési képességek hiánya, mely például rossz tanulmányi teljesítményben, családi konfliktusokban vagy alacsony önértékelésben tükröződik, a droghasználat kialakulásában szintén jelentős szerepet játszik A drogozás érzelemközpontú stresszlerendezés, mely elsősorban a negatív emócióktól szabadit meg, méghozzá gyorsan, hatékonyan és egyszerűen, miközben maga a drogozás kevés fizikális vagy kognitív erőfeszítést igényel. A szubkultúrák lehetővé tették tagjaiknak, hogy a drogfogyasztás szabály- és szokásrendszerét megtanulják, valamint a rejtőzködést, a hazudozás "művészi" fokra fejlesztését és a drogbeszerzési módokat Ezen tevékenységek beépülnek mindennapjaikba, hiszen a családot és kömyezetüket valahogyan át kell verni. A serdülőket a drog felé elsősorban családi okok sodorják, melyben nagy szerepe van annak, hogy a szülők anyagiak terén igyekeznek mindent megadni gyerekeiknek, ám a tényleges családi interakciókat a feszültségek, konfliktusok , emocionális elfojtások jellemzik. Egy egészséges nemzedék felnevelésének legfontosabb tere a család jól működő társadalom csak jól működő családokból épülhet fel. Éppen ezért fontos a család intézményének a megerősítése mind erkölcsi, mind anyagi támogatással ahhoz hogy egészséges lelkületű, megvalósítható célokat maguk elé tűző nemzedék növekedhessen fel.. Sajnos egyre kevesebb szó esik erkölcsről, felelősségről, fegyelemről és önfegyelemről, és egyre inkább a gyors meggazdagodás és a siker lesz az alapvető követendő érték A tömegkommunikációs eszközök is ezt közvetítik, ezáltal jelentős viselkedésbefolyásoló hatással vannak a társadalomra, s főként az ifjúságra. Félelmetesen lehet a médiával infantilizálni azt a társadalmat, melyet a felelősségtudat és a kultúra hiánya jellemez. Vannak olyan esetek, amikor egy egy alkotás vagy megnyilatkozás kifejezetten népszerűsíti a drogfogyasztást.”
„A felvilágosító munkánál káros, ha csak amit mondunk, hogy a drogfogyasztás rossz, mert leépíti a személyiséget, bűnözéshez vezet, és függőséget okoz, hiszen aki kipróbálja a szerek valamelyikét, nem ezt tapasztalja. El kell mondani, hogy kezdetben valóban kellemes hallucinációkat okozhatnak, és könnyednek, vidámnak érezhetik magukat fogyasztóik. Ha ezt kihagyjuk, akkor a gyerekek úgy vélik, csak ijesztgetjük őket.”

A cikk kritikája

1. Valóban előfordulhat allergiás reakció (anafilaktikus sokk) a marihuánás cigaretta szívása után, de ez nagyon nagyon ritka esemény, sokkal gyakoribb a darázscsípés okozta allergiás reakció. Elvétve találni beszámolót a szakirodalomban kannabisszal kapcsolatba hozott anafilaktikus sokkról. Egy, a kannabisz és az immunrendszer kapcsolatáról szóló kutatásokat áttekintő tanulmány megállapítja, hogy bár elképzelhető, hogy bizonyos emberek valóban allergiásak lesznek a kannabiszra, sokkal valószínűbb hogy az allergiás reakciók, melyek rendkívül ritkán fordulnak elő a marihuána fogyasztása után, szennyeződések következményei (mely szennyeződések az illegális termesztés következményei).

A médiamonitor cikkei között bővebben olvashattok a kannabisz esetleges allergiát okozó, illetve egészségkárosító hatásairól.

Módos Dezső, a Szabadhegyi Közoktatási Központ igazgatója elmondta: Hétfőtől már újra iskolába jöttek a gyerekek, az pedig rémhír, hogy újra kellett volna éleszteni őket (16)

Az esettel kapcsolatban ezen kívül nem kizárt, hogy a rosszullétet egy, a marihuána mellett fogyasztott más pszichoaktív szer okozta.

2. Sajnos nincs igaza a szerzőnek abban, hogy a mai magyar médiában ez (a lány rosszulléte a marihuánától) egy „mínuszos hír” (?) lenne csupán. A mai magyar média, bár egyre kevésbé, de még mindig nagyon gyakran, éppen hogy az ilyen híreket kapja fel és nagyítja fel, mint ahogy torzítottan mutatja be az illegális szerek fogyasztásának ártalmait önmagában, és a legális szerekhez viszonyítva is.

Egy kategóriaként kezeli az összes illegális szert fogyasztó embert, mint ahogy azt cikkében jelen szerző is megteszi (kábítószer-fogyasztó = kábítószerfüggő = rejtőzködő, semmittevő, hazug tolvaj).
Összemossa a drogokkal kísérletezőt, aki életében összesen tíznél kevesebb alkalommal használ drogokat. A szociális-rekreációs használót aki megközelítőleg hetente használ drogot, de azt mindig valamilyen társadalmi aktivitáshoz, kikapcsolódáshoz, szórakozáshoz kötődően teszi. Ilyen droghasználat jellemzi többnyire a hétvégi, táncos szórakozóhelyek látogatásához kötött amfetamin- vagy ecstasyhasználatot. A szituációs droghasználót aki ennél gyakrabban használ drogokat, de ezt többnyire abból a célból teszi, hogy kezelni tudjon valamilyen, a számára problémás helyzetet, feladatot. Ilyen típusú használat jellemzi például azt a személyt, aki a számára feszültséggel járó helyzeteket (pl. ismerkedés, társas helyzetekben való szereplés) igyekszik az alkohol vagy egyéb szorongásoldók segítségével kezelni. Az intenzifikált használót, aki hosszú időn keresztül naponta használ valamilyen drogot, míg a kényszeres használó ezt naponta többször, illetve folyamatosan teszi, hosszú időn át. (15)
Összemossa és egy kategóriaként kezeli a hatásukban és potenciális veszélyességükben igen eltérő pszichoaktív szereket.
A téma részletes és alapos leírását találjátok Demetrovics Zsolt két cikkében: (15) (1)
 
3. A marihuánafogyasztás attól függetlenül elterjedt jelenség, hogy egy értelmiségi csoport miként vélekedik róla. A probléma valójában sokkal inkább az ehhez a szerhez tartozó, és még mindig „köztudatban élő (emelt?)” mítoszokból és tévhitekből ered.

Az elterelés nem a „szocialisták új varázsszava”. Annyira nem, hogy az elterelést, mint a büntethetőséget kizáró okot 1993-ban vezette be az Antall-kormány. Az akkori jobboldali kormány és jobboldali többségű parlament a következőkkel indokolta bevezetni az elterelést:
„A javaslat lehetővé kívánja tenni a büntetőjogi útról való elterelést a fogyasztók esetében, ha önkéntes gyógykezelésnek vetik alá magukat. Ebben az esetben nagyobb társadalmi érdek fűződik ahhoz, hogy a kábítószer-élvező gyógykezeltesse magát, minthogy a kisebb súlyú bűncselekmény miatt büntetést szabjanak ki vele szemben. A szenvedély, önkárosító szokás ellenében a büntetés kevésbé hatékony eszköz, mint a gyógyítás.” (14)
(Sőt Mádl Ferenc volt az, aki először felvetette hogy a kábítószer-fogyasztás  minősüljön szabálysértésnek!)

4. A szerző által idézett kiskundorozsmai eset (azt nem tudjuk, hogy pontosan milyen szertől-szerektől, mikor, hol, és egyáltalán megtörtént-e) is mintapéldája az illegális szerek veszélyeivel kapcsolatos hisztériakeltének.

Szintén a Demetrovics cikkből idézünk:

„A veszélyek észlelése is eltorzult. Ezért részben a halálesetek kiemelt – sokszor fő hírként történő – bemutatása a felelős. Csúnya kritika, de mégsem tekinthetünk el tőle, hogy a halálesetek soha nincsenek viszonyba állítva sem a fogyasztók hatalmas számával, sem az egyéb, társadalmilag elfogadott szenvedélyek kockázataival. Ezért nem látható, hogy ezek a tragikus esetek mennyire ritkák.” (4)
 
5. Hogy mi áll a kábítószer-fogyasztás hátterében? A cikk szerzője itt megint megfeledkezik arról, hogy az illegális szerek kipróbálóinak (akik motívumai között a „létezés üressége” helyett, jobb ha kíváncsiságot, élménykeresést, vagy szociális hatásokat keresünk) csak kis hányada fogyaszt rendszeresen, és ezeknek is töredéke az, amely függővé válik az adott szertől. A függővé válás, illetve a függőség és család kapcsolatáról ismét Demetrovics Zsolt írásából (15) idézünk:

„Néhány gondolat erejéig érdemes figyelmet szentelni egy gyakran felvetődő kérdésnek, miszerint lehet-e függővé válni egy drog egyszeri használatától? A válasz egyszerre igen és nem. Ha a vázlatosan bemutatott diagnosztikus szempontrendszert használjuk, akkor egyértelmű nemmel kell válaszolnunk. Ugyanakkor a kérdés mégsem érdektelen, csak rosszul van megfogalmazva. A függővé válás ugyanis semmi esetre sem egyetlen ponthoz köthető, hanem minden esetben egy hosszabb-rövidebb folyamat következménye. Ebben a folyamatban azonban – és ezt nem szabad elfelednünk – nem a drog az egyetlen ható tényező. Akár az egyszeri droghasználati esemény, akár a droghasználat folyamata, mindig a személy-drog-környezet hármas interakcióban alakul. Igaz, hogy egyes drogok, kémiai jellegükből adódóan, könnyebben és gyorsabban alakítanak ki függőséget, mint mások, de az egyenre nézve ez mégsem jelent feltétlen törvényszerűséget. Az adott személy esetében ugyanis előfordulhat, hogy egy bizonyos kiemelten addiktív szer (pl. heroin) nem vált ki olyan hatást, amely összhangban lenne a személy szükségleteivel, míg egy másik, általában akár kevésbé könnyen függőséget kialakító drog (pl. marihuána) használata viszont olyan élményeket okoz, ami miatt a személy ismételten használni fogja azt. Ezt a személy-drog interakciót hívjuk drogpreferenciának , utalva arra, hogy az egyes személyek bizonyos fajta drogokat előnyben részesítenek másokkal szemben. Ahogy Khantzian (1985) fogalmaz, az adott pszichoaktív szer használata soha nem véletlenszerűen választott. A szerző leszögezi, hogy a drog választása mindig a szer specifikus pszicho-farmakológiai működésének és azon domináns fájdalmas, konfliktusos érzések interakciójának az eredménye, melyekre a drog kedvezően hat. A szer kiválasztása (hangsúlyozzuk, hogy alapvetően nem tudatos folyamatról van szó) tehát alapvetően a diszfória, a fájdalom, a stressz, az unalom vagy egyéb kellemetlen érzések és állapotok kiküszöbölésének, kezelésének igénye mellett történik. Ahogy Khantzian megfogalmazza, egyfajta hibás öngyógyítási, öngyógyszerelési mechanizmusról van szó. Ennek az elgondolásnak a legfontosabb implikátuma, hogy a droghasználat nem véletlen, céltalan esemény a drogfüggő életében, hanem éppen ellenkezőleg, a maga kontextusában racionális, jól értelmezhető jelenség. A drogfüggők nem egyszerű áldozatok, akik a szer rabjaivá váltak. Sokkal inkább arról van szó, hogy a droghasználók küzdési kapacitása hiányos defektus, s ennek következtében választják ezt a módot. Fontos ugyanakkor hangsúlyozni, hogy ez az elképzelés sokkal konkrétabban értelmezhető a függő típusú droghasználat, mint a kipróbálói vagy alkalmi drogfogyasztás esetében. Utóbbiban az öngyógyítás helyett vagy mellett lényegesen nagyobb hangsúlyt kap a droghasználat szociális jellege, a társas nyomás, a kíváncsiság, az élmények keresésének szempontja.” (15)

„Gyakori feltételezés, hogy a drogok használata elsősorban a kedvezőtlen családi háttérből érkezőket érinti, azokat, akik az átlagosnál nehezebb szociális-gazdasági környezetben nevelkednek. A rendelkezésre álló adatok ezt az állítást nem minden tekintetben erősítik meg. Úgy tűnik, hogy a mai Magyarországon a droghasználat, ha nem is egyforma mértékben, de valamennyi társadalmi réteget érinti. A korábbi eredményekkel összhangban a szerzők azt jelzik, hogy akár a szülők iskolai végzettségét, akár a család anyagi helyzetét tekintve a droghasználat mértéke a két szélső csoportban, vagyis az átlagosnál magasabb és alacsonyabb iskolai végzettségű szülők, illetve az átlagosnál magasabb és alacsonyabb anyagi körülmények között élők között a magasabb. Megjelenik mindazonáltal a családi struktúra és a családi kapcsolatok hatása, vagyis az átlagosnál magasabb droghasználati értékek jelentkeznek az apa nélkül nevelkedő fiatalok körében, csakúgy, mint azok között, akik az édesapjukkal vagy az édesanyjukkal való kapcsolatukat inkább rossznak, mint jónak mondják. Ugyanígy kimutatható az, hogy a családi devianciák (alkoholizmus, droghasználat, öngyilkosság, börtön stb.) halmozódása rizikótényezőként jelenik meg. Ezek a hatások azonban mindenképpen óvatosan kezelendők, különösen akkor, ha tekintetbe vesszük, hogy más vizsgált változók lényegesen nagyobb becslési biztonságot jelentenek a drogok kipróbálását illetően. Így Elekes és Paksi (2000) rámutatnak, hogy az úgynevezett életmódváltozók (iskolából való hiányzás, tanulmányi átlag, csavargás, motorozás stb.) jobban mutatják, hogy ki lesz droghasználó, mint a családi tényezők. Egy külföldi vizsgálatban, a családra vonatkozóan, Hoffmann (1995) kimutatta, hogy a rossz családi kapcsolatok lényegesen hozzájárulnak a későbbi drogfogyasztáshoz, mint a válás, a nevelőapa a családban. Azaz, nem önmagában a család valamilyen "jól megfogható" szerkezeti eltérése az, ami a kockázatot jelentheti, hanem ha a családi működésben, a családi kapcsolatokban tapasztalhatók diszfunkciók.” (15)

 

6. A szerzőnek teljesen igaza van abban, hogy a prevenció és tájékoztatás csak abban az esetben vezethet bármiféle eredményre, ha hiteles és tényszerű, ha nem ijesztget és csúsztat. Sajnos ebbe a hibába önmaga is beleesik.

 

Olvasói levél minta, melyet elküldtünk a szerkesztőségnek.

 

" Tisztelt Szerkesztőség,

 

A Társaság a Szabadságjogokért drogpolitikai honlapján (www.drogriporter.hu) indult Médiamonitor program célja, hogy figyelje és olvasói levelek segítségével tudományos alapokon nyugvó tényekkel korrigálja a sajtóban megjelent, legális és illegális drogokkal kapcsolatos tévedéseket és pontatlan információkat. Jelen észrevételünket Patkó Edina Füvezni jó? Kérdezd meg Alizt! c. cikkével (Magyar Demokrata 2005. február 17.) kapcsolatban tesszük. Az olvasói levél, illetve a cikk kritikája felkerült a honlapunkra. További információért keressék fel a www.drogriporter.hu honlapot, vagy Takács Istvánt, a lent megadott címen.

 

Az olvasói levél:

 

Tisztelt Patkó Edina,

 

Nagyon helyesen írja Füvezni jó? Kérdezd meg Alizt! c. cikkében (Magyar Demokrata 2005. február 17.), hogy a kábítószerekkel kapcsolatos felvilágosító munka hatástalan, ha elrettentő szándékból aránytalanul és egyoldalúan mutatja be a jelenséget. Nyilvánvaló jó szándéka ellenére ezt a hibát az Ön cikke is elköveti, mint ahogy, bár egyre csökkenő mértékben, de a mai napig megteszi ezt számos újságíró és publicista.
Nem tudok egyetérteni azzal, hogy az illegális kábítószerek fogyasztásával összefüggésbe hozható tragédiák „mínuszos hírek” lennének csupán a magyar médiában. Éppen ellenkezőleg, a sajtó pont az ilyen eseteket mutatja be fő hírként, annak ellenére, hogy ezek a tragikus esetek valójában mennyire ritkák. A veszélyek észlelésének eltorzulása (és ezzel az indulatok, és félreértések növekedésének) irányába hat az, hogy a halálesetek soha nincsenek párhuzamba állítva sem a fogyasztók hatalmas számával, sem az egyéb, társadalmilag elfogadott szenvedélyek kockázataival. (1). Ha a halálesetek kerülnek szóba, érdemes áttekinteni a statisztikákat:
2003-ban illegális szer használatával (melyet ebben az évben a felnőtt lakosság 4,4 százaléka megtett (2)) kapcsolatba hozható volt 32 haláleset (3). 2002-ben alkohol okozta májcirrózisban elhunyt 4985 ember (4), a KSH hivatalos becslése szerint 2002-ben 718 ezer alkoholbeteg volt Magyarországon (5). Évente 28 ezer ember halála írható egyedül a dohányzás rovására. Ez körülbelül kétszer több mint ahányan alkoholizmus, kábítószer-fogyasztás, baleset, erőszakos halál, öngyilkosság és AIDS miatt összesen meghalnak. (5,6).
Az Ön által idézett marihuána okozta rosszulléttel kapcsolatban: a marihuánát (melyről évtizedek óta tudjuk, hogy használatának jelentős egészségügyi, közösségi, társadalmi kockázata nincs (1,7,8,9,10,11,12)) nem lehet halálosan túladagolni, ellentétben a legtöbb legálisan kapható szerrel. Amennyiben a lány rosszullétét valóban a marihuána okozta (és nem valamilyen más pszichoaktív szer), ez egy rendkívül ritka eseménynek számít. A szakirodalomban elvétve találni marihuána allergiáról szóló beszámolót, az ezekkel foglalkozó tanulmány pedig megjegyzi, hogy bár elképzelhető, hogy bizonyos emberek valóban allergiásak lesznek a kannabiszra, sokkal valószínűbb hogy az allergiás reakciók (az illegális termesztés körülményeiből adódó) szennyeződések következményei (13).
A droghírek és cikkek további torzító jellemzője a differenciálatlanság, a kábítószer fogyasztók sematikus és sztereotip bemutatása, amikor eltűnnek a valójában létező különbségek a használó és függő között. Amikor nem teszünk különbséget a kábítószert alkalmilag kipróbálók, a szociális rekreációs fogyasztók (akik a pszichoaktív szert  valamilyen társadalmi aktivitáshoz, kikapcsolódáshoz, szórakozáshoz kapcsolódóan fogyasztják), a szituációs használók (akik valamilyen problémás helyzet kezelésére használnak pszichoaktív szert) és az intenzifikáltan, valamint kényszeresen használó között. (14)
Az Ön cikkében is elhomályosodnak ezek a határvonalak, egyenlőségjel kerül a kábítószer-fogyasztás és kábítószer-függés (vagy problémás kábítószer-használat) közé, holott az illegális szereket kipróbálók, vagy alkalmilag, rekreációs célból fogyasztók legnagyobb hányada nem válik sem rendszeres fogyasztóvá, sem pedig függővé.
Ha differenciáltan gondolkodunk erről a jelenségről, akkor az az állítása, miszerint a kábítószer-fogyasztás hátterében a létezés üressége áll, melynek oka az értékvesztés, az önbizalom, a másokba és általában az életbe vetett bizalom hiánya, súlyos általánosításnak és leegyszerűsítésnek tűnik. A kábítószer-fogyasztás hátterében ennél sokkal komplexebb és sokkal kevésbé negatív motívumokat kell keresnünk. A problémás kábítószer-használó indítékai valóban tartalmaznak öngyógyító elemeket, tényleg szokás ezt egyfajta „maladaptív”, nem jól alkalmazkodó megküzdési stratégiának tartani, de a kábítószereket kipróbáló, vagy alkalmanként fogyasztó többség esetében az öngyógyítás helyett vagy mellett lényegesen nagyobb hangsúlyt kap a droghasználat szociális jellege, a társas nyomás, a kíváncsiság, és az élmények keresésének szempontja.(14) Éppen úgy, mint a legálisan kapható pszichoaktív szerek esetében.
A családi kapcsolatok diszfunkciói valóban rizikótényezőt jelentenek a problémás droghasználat kialakulásában, de szintén túlzás azt állítani, hogy aki illegális szereket fogyaszt, rossz családi kapcsolatban él.
Továbbmenve, ugyanilyen hibás általánosítás a kulturális és politikai szempontok alapján illegális szernek minősített anyagok használóit együttesen semmittevőnek, hazugnak és rejtőzködő tolvajnak minősíteni.
Végül még egy tévedésére szeretném felhívni a figyelmét. Az elterelés intézménye nem újdonság. Annyira nem, hogy az elterelést, mint a büntethetőséget kizáró okot 1993-ban vezette be az Antall-kormány. Az akkori jobboldali kormány és jobboldali többségű parlament a következőkkel indokolta bevezetni az elterelést:
„A javaslat lehetővé kívánja tenni a büntetőjogi útról való elterelést a fogyasztók esetében, ha önkéntes gyógykezelésnek vetik alá magukat. Ebben az esetben nagyobb társadalmi érdek fűződik ahhoz, hogy a kábítószer-élvező gyógykezeltesse magát, minthogy a kisebb súlyú bűncselekmény miatt büntetést szabjanak ki vele szemben. A szenvedély, önkárosító szokás ellenében a büntetés kevésbé hatékony eszköz, mint a gyógyítás.” (15)

Munkájukhoz sok sikert kívánva,

 

Takács István Gábor
pszichológus

Társaság a Szabadságjogokért
Médiamonitor Program
Budapest, 1114, Eszék u. 8/b.,
tel./fax:+36-1-209-00-46
www.drogriporter.hu
takacsistvan@tasz.hu "