Ez a cikk eredetileg a Drogriporter blogon jelent meg a 444-en.
Magyarországot is elérték az ayahuasca horrorsztorik. Egy celeb egy szertartás közben pánikba esett, elszaladt, és később sérülten találtak rá. Vajon mennyire veszélyes az ayahuasca és tényleg a tiltás a megoldás?
Milyen veszélyes szer ez az ayahuasca – vonhatják le a következtetést, akik olvastak a valóságshow sztár balesetéről. Lám, indokolt a szigorú tiltása. Pedig a képlet nem ilyen egyszerű. A hasonló esetekért leginkább az emberi felelőtlenség és a megfelelő szabályozás hiánya tehető felelőssé.
Az ayahuasca főzetet évszázadok, ha nem évezredek óta használják az Amazonasz vidékén az őslakosok, gyógyításra, spirituális beavatásra.
Olyan szertartások részeként, amelyeket tapasztalt kalauzok (ayahuasquero, nevezik őket sámánnak is, bár ez nem teljesen pontos) vezetnek, akik generációról generációra adják át a tudást egymásnak. És a szertartások résztvevői a törzs tagjai, akik számára ez az élmény fontos spirituális jelentéssel bír (magyarul is megjelent egy könyv a témában A lélek indája címmel, akit érdekel).
Az ayahuasca két növény kombinációjából áll (Psychotria viridis és Banisteriopsis caapi). Az első tartalmazza a fő pszichoaktív hatóanyagot, a DMT-t (dimetiltriptamin), ami Magyarországon kábítószernek minősül. A másik pedig a harmin és harmalin nevű anyagokat, amelyek monoamin oxidáz gátló (MAOI) hatással bírnak.
A főzet mélyreható változásokat idéz elő az agy működésében: megváltoztatja, hogyan érzékeljük a valóságot. Blokkolja például az alapértelmezett módú hálózat (default mode network) működését, ami hétköznapi tudatállapotban akkor lép működésbe, amikor éppen nem fókuszálunk különösebben a külvilágra, például töprengünk, álmodozunk, képzelődünk. Reflektálunk saját magunkra.
Ha ez a hálózat leáll, akkor leomlanak azok a mentális falak, amelyekkel megkülönböztetjük, elhatároljuk magunkat a „külső” valóságtól. Agyi képalkotó eljárásokkal ezt a folyamatot lehet kimutatni mély meditációban és pszichedelikus szerek fogyasztása után. Az emberek, akik átélik, később arról számolnak be, hogy misztikus élményük volt: megtapasztalták a valóság egységét.
Veszélyt a pszichedelikumok csak arra jelentek, aki meggondolatlanul és felelőtlenül áll hozzájuk.
Mint minden pszichedelikus szer, borzasztóan fontos, mit hoz magával és milyen állapotban van a fogyasztó (set), és milyen körülmények között használja a szert (setting).
Na most vedd ki ezt az egészet az eredeti tradicionális kontextusából.
Végy egy önjelölt „sámánt”, aki gyakran semmilyen képzésben nem részesült. Senkinek nem felelős, de jó pénzért árulja a szolgáltatásait. Amelyek többnyire legfeljebb imitálják az eredeti szertartás némely elemét. Gyakran nagyvárosokban élő traumatizált, szorongásokkal és önértékelési problémákkal küzdő, idegen embereket vonz be, akiket most lát először. Akiktől akár egy világ választja el spirituális és egyéb értelemben. Add hozzá az illegalitás körülményeit, a titkolózást és bújkálást, a szabályozás teljes hiányát.
Ebbe az egészbe bele vannak kódolva a hasonló balesetek és visszaélések.
Még Dél-Amerikában is, ahol valóságos ayahuasca-turizmus alakult ki. És gyakran lehet olvasni arról, hogy a traumatikus élményüket feldolgozni érkezők bizalmával élnek vissza „gyógyítók”. Jó esetben csak a pénzük bánja, rosszabb esetben nemi erőszak áldozatává válnak. (Hasonlók persze előfordulnak a meditációs és jóga tanfolyamokon is.)
Az ayahuasca iránti fokozott érdeklődés ráadásul azzal fenyeget, hogy a főzet alapjául szolgáló növények kipusztulnak az Amazonasz őserdeiből. Az alábbi videóban Martins e Silva, az ayahuascát szentségként használó brazil Santo Daime egyház tagja elmagyarázza, hogy az európaiak által használt ayahuasca nagy valószínűséggel profithajhászó vállalkozók által fenntarthatatlan módon kizsákmányolt növényekből származik.
A sajtóban megjelent eset hátterét nem ismerem. De ettől függetlenül is hallani történeteket olyan magyarországi „sámánokról”, akik bezsebelik a pénzt, de valójában nem nyújtanak valódi kalauzulást. Sokszor nem is tehetik, hiszen annyi embert vállalnak be, ahányra nem is lehet felelősen odafigyelni (rendes esetben vannak sorstárs segítők, akik felügyelnek az utazókra). Egyáltalán nem érdekli őket, hogy ki az, aki a szertartásra jelentkezik, amíg befizeti a pénzt. Aztán másnap reggel viszlát: mindenki kezdjen azt az élménnyel, amit akar.
És egy csomó ember úgy megy el, hogy igazából fogalma sincs, mire is megy.
Valakitől hallotta, hogy neki tök jó volt. De az emberek nem értik, hogy egy ilyen szer teljesen másként hathat két különböző emberre. Az egyik mosolyogva meditálgat, a másik magzatpózban zokog. És emberünk nincs felkészülve arra, hogy itt fájdalmas dolgokkal kell szembenéznie. A fájdalmas élménnyel önmagában nincs baj, mert ez lehetne a felépüléshez vezető lépcső. De ha nincs felkészítve, ha nem tudja, mit kezdjen vele, és nem is igen kap megfelelő támogatást, hogy feldolgozza, akkor ez csak egy újratraumatizáló élmény.
Nem akarok általánosítani: bizonyára vannak kivételek. És az emberek többségének a szabályozatlan körülmények között is pozitív élményt jelent az ayahuasca. De ez az egész jelenlegi helyzet egészében véve bizonytalan. Egyre nagyobb a hype a pszichedelikus szerek, így az ayahuasca körül. Az emberek kétségbeesetten keresik az új módszereket, kiutakat a szorongással, függőségekkel teli életükből. És gyakran naivul belesétálnak a csapdákba.
Ettől függetlenül a megoldás nem a szemellenzős tiltás és rendőri üldözés. Előfordult például, hogy szertartáson ütöttek rajta a rendőrök, és vittek be embereket: ennél károsabb és ártalmasabb, traumatizálóbb dolgot keveset lehet tenni.
A megoldás az lenne, ha az állam szabályozná, hogy ezeket a szereket felelősen, tudatosan, fenntartható módon, felügyelet mellett lehessen használni önfelfedezésre és kollektív szakrális megtisztulásra. Biztosítva, hogy csak engedéllyel rendelkező, képzett segítők tehessék ezt, akik felelősséggel tartoznak azokért, akiknek szolgáltatást nyújtanak.
Hogy az ayahuasca gyógyszernek tekinthető-e? Egyelőre nem, hiszen ehhez hiányoznak a megfelelő klinikai vizsgálatok. A jövőben talán. Egyelőre aki a pénzért nyújtott ayahuasca szertartást úgy reklámozza, mint gyógyírt különféle betegségekre és zavarokra – az kuruzsló. De ez nem jelenti azt, hogy sok ember ne tudna az ayahuasca segítségével nagyon fontos, építő, életet pozitív irányba fordító élményekre szert tenni.
És az eddigi kutatások reményteljesek.
A kanadai Brit-Kolumbiában például kutatók hosszú távon megfigyelték egy Máté Gábor által szervezett, öt napos, pszichoterápiával együtt alkalmazott ayahuasca elvonulásán részt vevőket. Akik mind pozitív változásokról számoltak be az életükben. Például a szerhasználati szokásaikban, az életminőségükben.
Egy 2016-ban a Journal of Psychopharmacology című szaklapban megjelent szisztematikus irodalomvizsgálat 28 szakcikket tekintett át és elemzett. A kutatók arra következtettek, hogy az ayahuasca alacsony toxicitású szer – tehát nagyon kicsi az esélye annak, hogy valaki mérgezést kap tőle. Ami a terápiás használatát illeti, az eddigi kutatások reménytelik, de jóval több kutatásra van szükség, hogy ezek eredményeit megerősítsük.
Brazíliában az ayahuasca a Santo Daime és az UDV nevű egyházak szentsége, amelyet vallási szertartások során használnak már az 1930-as évek óta. Itt a 2000-es évek elején egy szakmai bizottságot állítottak fel az ayahuasca szabályozásának kialakítására, az érintettek bevonásával. 2010-ben egy kormányrendeletet alkottak, amely szabályokat, etikai és szakmai normákat alakított ki az ayahuasca legális használatára. Ez tiltja az ayahuasca kereskedelmi forgalmazását és turistáknak való árulását – kizárólag non-profit közösségek számára, szakrális kontextusban teszi lehetővé a használatát. A szabályozás nem tökéletes és nem teremtett teljesen világos helyzetet, de legalább a jó irányba mutat.
2019-ben Katalónia egészségügyi minisztériuma szakmai ajánlásokat adott ki „Az ayahuascával kapcsolatos gyakorlatok javítása felé” címmel. Ebben pszichoterapeuták é kutatók foglalták össze azokat a tanácsokat és etikai szabályokat, amelyek segíthetnek az ayahuasca szertartások körüli kockázatok csökkentésében.
Ez a dokumentum a reményteli fogyasztóknak is tartalmaz tanácsokat. És egyértelművé teszi, hogy az ayahuasca NEM mindenkinek való.
Hogy mikor NE használj ayahuascát?
– Ha nem tudod, mi az ayahuasca, mik a hatásai és mikor nem javallt fogyasztani.
– Ha csak azért akarod kipróbálni, mert más emberek nyomást helyeznek rád. A legfőbb ellenjavallat a kipróbálás őszinte vágyának hiánya.
– Ha nem bízol abban, akitől az ayahuascát kapod.
– Ha antidepresszánsokat szedsz.
– Ha a családodban előfordult súlyos mentális probéma.
– Ha terhes vagy, vagy úgy gondolod, az lehetsz.
– Ha nem vagy jó fizikai állapotban (ha nem ülnél fel egy hullámvasútra, akkor valószínűleg nem szabad ayahuascát fogyasztanod, bár ennél komplikáltabb).
Hogy az Ayahuascával kapcsolatos ismeretterjesztésnek van értelme, azt mutatja az is, hogy még a Blikk cikke is a Drogriporterre hivatkozott. A jövőben szeretnénk lefordítani a katalán kalauzt magyarra is, hogy az érdeklődők hitelesen tájékozódhassanak, mielőtt döntenének arról: vajon elmennek-e egy ilyen szertartásra. Kérünk, támogasd a munkánkat, hogy folytathassuk!
