Ez a cikk eredetileg a Drogriporter blogon jelent meg a 444-en.
A mai napon közérdekű adatkéréssel fordultunk Kocsis Máté polgármesterhez, szeretnénk ugyanis megtudni, hogy mennyit költenek megelőzésre, kezelésre, ártalomcsökkentésre és a drogszemét összeszedésére.
A Kék Pont tűcsere bezárásával nagy űr keletkezett a főrvárosi ellátórendszerben: Magyarország legnagyobb forgalmú tűcsere központja, és a Józsefváros egyetlen drogfogyasztókat célzó ártalomcsökkentő programja szűnt meg, amely mintegy 3 ezer, zömében józsefvárosi drogfogyasztót látott el. A Józsefvárosi Önkormányzat közleménye szerint a Kék Pont működése „tökéletes csőd” volt. Miért is? A régi nóta. Szerintünk „nem gyűjtötte vissza a használt tűket”, „de abban sem tudtak semmilyen eredményt felmutatni, hogy tevékenységüknek köszönhetően akár egy kábítószerfüggő is leszokott volna a drogról, működésük kizárólag abban merült ki, hogy steril tűket osztogattak a drogosoknak”. A Drogriporter és a Kék Pont már ezerszer cáfolta ezeket a vádakat, úgyhogy ezzel nem is igen érdekes foglalkozni. Azért az vicces, hogy a tűcsere program ellene a fő vád az, hogy „steril tűket osztogattak a drogosoknak” – ami ugyebár a tűcsere lényegét képezi. A steril tűk „osztogatása” az EU, az ENSZ, sőt, a magyar állam szerint is kiemelten fontos és közhasznú tevékenység, a járványmegelőzés egyik alappillére.
De vajon az önkormányzat mit szeretne?
