Ez a cikk eredetileg a Drogriporter blogon jelent meg a 444-en.
Miközben a korszerű és szakszerű drogprevenciós programok ritkák, mint a fehér holló, a kormány jóváhagyásával egyre gyakrabban hívnak az iskolák celebeket „drogprevenciós előadást” tartani. Ez a gyakorlat nem csak egyszerűen nem eredményes, de egyenesen ártalmas a fiatalokra.
A TikTok-ra felkerült egy videó, amelyen Rugós Beke rapper – saját meghatározása szerint „gengszter” – egy iskolában beszél gyerekek előtt arról, hogy miért ne bűnözzenek és drogozzanak. Elmondja, hogy az iskola igazgatója hívta meg, hogy a tanulókat jobb belátásra bírja, magyarul elrettentse, attól az életformától, amit ő egyébként minden egyes megnyilvánulásával képvisel.
„Egy ilyen beszélgetés többet ér, mint bármelyik szociálpedagógus kisasszony előadása az iskolában,” lelkendezik egy kommentelő. „Bárcsak több hasonló ember tartana példabeszédet!” – csatlakozik egy másik (a helyesírási hibákat javítottam).
Az emberek jelentős része nyilvánvalóan egyetért az iskola igazgatójával abban, hogy rendkívül hasznos és kívánatos bűn- és drogmegelőzési beavatkozás, ha elhívunk egy drogügyeiről elhíresült celebet az iskolába, hogy ott a saját beszámolóival elrettentse a gyerekeket.
És úgy tűnik, a kormány is hisz ebben. Szalay-Bobrovniczky Vince, a Miniszterelnökség civil és társadalmi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkára például a kokain-botrányairól elhíresült rapper, Curtis bevonásával indított „drogprevenciós előadás-sorozatot” az iskolákban. A legutóbb már Dopeman is arról beszélt, hogy drogprevenciós előadásokat tart. A zenészek kiválasztásánál nyilvánvalóan nagyobb szerepet tölt be a kormánypárti lojalitás, mint az, hogy egyébként mennyire hiteles szereplőről van szó.
De a hitelességen túl, vajon mit tudunk a szakirodalomból az ilyen celebek által tartott elrettentő előadásoknak az eredményességéről? A szakirodalomban sokkértéknek (shock value) nevezik, amikor reklámok vagy prevenciós programok erős érzelmi reakciókat, félelemkeltést, drámai vagy sokkoló képeket, történeteket használnak fel arra, hogy megváltoztassák az emberek viselkedését. Egy szakirodalmi áttekintés, ún. meta-analízis (Witte & Allen, 2000) szerint a félelemkeltő üzenetek csak akkor hatékonyak, ha a közönség képesnek érzi magát arra, hogy elkerülje a veszélyt (magas önhatékonyság és válasz-hatékonyság). Ha nem, a félelem elutasítást vagy elhárítást vált ki.
Nyugaton a 80-as években élték virágkorukat a félelemkeltő drogprevenciós programok. Mint amilyen a D.A.R.E. nevű rendőrségi prevenciós program (Magyarországon: DADA), amelynek keretében egy egyenruhás rendőr próbálja megtanítani a fiataloknak, hogyan mondjanak nemet a drogokra. A hatásvizsgálatok szerint az ilyen programok azonban nem hogy nem eredményesek, de egyenesen bumeráng-hatással jártak: a résztvevők körében többen próbáltak ki szereket.
Szintén a 20. század végén volt népszerű az ún. Scared Straight! típusú program, amelynek keretében veszélyeztetett fiatalkorúakat úgy próbáltak meg elrettenteni a droghasználattól és bűnözéstől, hogy elvitték őket szabadságvesztés büntetésüket töltő elítéltekkel beszélgetni. Ebből még díjnyertes dokumentumfilmek is születtek, amik nagyon népszerűek voltak a közönség körében. Szülők tömegei voltak meggyőződve arról, hogy ez egy borzasztó hatékony beavatkozás.
A tudományos igénnyel készült hatásvizsgálatok azonban lehűtötték a kedélyeket:
kiderült, hogy azok a gyerekek, akik a Scared Straight! programban részt vettek, nagyobb arányban követtek el később bűncselekményeket, mint a kontroll-csoportban lévő, a programban nem résztvevő fiatalok!
A hatásmechanizmus magyarázata, hogy a fiatalok nem feltétlenül azonosulnak a figyelmeztetéssel, sőt, a rabokat karizmatikus túlélőként, a börtönélményt pedig izgalmas kihívásként is érzékelhetik. A szakirodalom ezért határozottan óva int az ilyen elrettentésre épülő prevenciós módszerek alkalmazásától.
Hogy akkor mi az, ami valóban működik a prevencióban? Nem kell feltalálni a spanyolviaszt. A szakemberek évek óta ezt próbálják elmagyarázni – a legutóbb a május 16-án tartott szakmai konferencián foglalta össze a szakma a javaslatait. Ebből ezt tudhatjuk meg:
„Az eredményes drogprevenció koherens, hosszú távú terv részeként, interaktív, a célzott közönséget bevonó, azok sajátos szükségleteihez alkalmazkodó egészségfejlesztő beavatkozásokat valósít meg.
Az iskolai prevenció esetében az kurrikulum-szerűen valósul meg, a tananyagba beépül. A hatékony prevenció nem egyszeri frontális előadásokból, ad hoc kampányokból, elrettentő célzatú, egyoldalú információ-átadásból áll, hanem többalkalmas, szakmailag megalapozott, interaktív, az addiktológiai problémák széles spektrumát magába foglaló, komplex beavatkozás.”
A bármennyire jó szándékú dilettantizmus nem helyettesítheti a szakmailag hiteles prevenciót. Ugyanezen konferencián Felvinczi Katalin, az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar tanára, a drogprevenció európai szinten is elismert szakértője foglalta össze egy előadásában, hogy mi működik a prevencióban – ezt megtekinthetitek alább!
