Ez a cikk eredetileg a Drogriporter blogon jelent meg a 444-en.
Bizonyára sokan láttatok már a saját fogaikat, állkapcsukat öntudatlanul rágó embereket partikon és fesztiválokon. Vajon mi ennek a magyarázata?
Egy buliban az állkapocsrángás és fogcsikorgatás többnyire könnyen felismerhető jele annak, ha valaki Ecstasyt (MDMA) fogyasztott (különösen, ha jó tág pupillák is társulnak hozzá). Mégpedig olyan dózisban, ami túl sok volt neki.
Vajon mi ennek a jelenségnek a magyarázata?
Az önkéntelen fogcsikorgatás (orvosi elnevezése: bruxizmus) és állkapocsrángás (trizmus) nem csak az MDMA fogyasztóira jellemző. Vannak emberek, akik álmukban rágják, csikorgatják a fogukat. Ezzel nem csak őrületbe kergethetik a hozzátartozóikat, de egyben károsíthatják a fogaikat is. Ennek elkerülése érdekében a bruxizmusban szenvedő pácienseknek egy vékony műanyagból álló sínt adnak, ami a fogsorukra helyezve megakadályozza, hogy kárt tegyenek a fogaikban.
Na de mi köze a bruxizmusnak az Ekihez?
Nos, a válasz abban rejlik, ahogyan az Ecstasy működik és hat az agyunkra. Hatóanyaga, az MDMA elsősorban az ún. szerotonin nevű (a köznyelvben örömhormonként is számon tartott) ingerület átvivő anyag kiválasztására hat. És a szakirodalom szerint a szerotonin szerepet játszik a bruxizmus kialakulásában.
Az MDMA hatására az agyunk limbikus részét elárasztja a szerotonin. Ezt alapvetően a legtöbb ember úgy tapasztalja meg, hogy igazán pompásan érzi magát, hiszen az MDMA lecsillapítja az agyunk félelemközpontját, az amygdalát. Többek között ezért is alkalmas ez a szer arra, hogy pszichoterápia részeként jelentős javulást érjen el poszt-traumatikus stressz szindrómában (PTSD) szenvedő embereknél.
Ha túl sok szerotonin választódik ki az agyunkban, akkor ez hatással lesz azoknak az idegsejteknek a működésére is, amelyek az ún. motoros koordinációért felelősek (motoneuronok). Többek között a rágóizmok működéséért. Az MDMA ráadásul szájszárazságot (xerotómia) is gyakran okoz, ami hozzájárulhat a fogak károsodásához.
A jelenséget leírták az ún. SSRI (szelektív szerotonin visszavétel-gátló) antidepresszáns gyógyszerek fogyasztóinál is. Valószínűleg genetikai oka is van annak, hogy egyes emberekre jobban jellemző a bruxizmus, mint más emberekre.
No de mit tehet az ember, hogy elkerülje az MDMA-kiváltotta állkapocsrángást és annak káros következményeit?
“Ne drogozzá oszt nem lesz gond!” – vágja rá erre a jó magyar házmester-reflex. De ez a világ már csak olyan, hogy egyes emberek bizony kémiai szerekkel módosítják a tudatukat.
Számukra az egyik legfontosabb tipp: respect the dose bro! Azaz jól állítsd be a dózist. A durva állkapocsrángás annak a jele, hogy túltoltad.
Nem csoda, hogy nagyon gyakori ez a reakció olyan tapasztalatlan fogyasztóknál, akik először fogyasztanak, és a tapasztaltabb haverjuktól akkora dózist kaptak, amit ő szokott bevenni. A haver azonban nem veszi figyelembe: hogy nála már kialakult a tolerancia. A mai eki tabletták gyakran 200-300 mg MDMA-t is tartalmaznak, ami bizony túl sok egy tapasztalatlan fogyasztónak. Érdemes negyedelni neki.
Ha mégis megjelenik az állkapocsrángás, akkor pedig egy csomag rágógumi jó szolgálatot tehet. Megakadályozhatja, hogy valaki szétrágja a száját vagy letörje a fogait. Az izmok ellazításában segíthet a magnézium, illetve vannak speciális izomlazító gyakorlatok is.
Ha pedig olyan emberrel találkozunk a buliban, akinek durván ráng az állkapcsa, akkor ahelyett, hogy kiröhögjük, adjunk neki egy rágógumit, és kérdezzük meg, hogy jól van-e. Ivott-e eleget – vagy esetleg nem ivott-e túl sokat (ha nem eszünk mellé sós nasit, a túl sok víz is káros lehet, az ajánlott mennyiség fél liter víz óránként.)
Fontosnak tartod az ártalomcsökkentő edukációt? Akkor légyszíves fordíts rá havi pár száz forintot, hogy a Drogriporter tovább működhessen. Sajnos még csak 13%-át szedtük össze a szükséges pénznek:
