Milton Friedman, a libertariánus közgazdaság egyik atyja a drogok legalizációjáról…
A szerzőről: Milton Friedman (1912-) Nobel-emlékdíjas közgazdász, a második világháború utáni liberális újjászületés egyik nagy alakja. A drogok szabad piaci forgalmazásának híve. A helyzet iróniája, hogy 90. születésnapja alkalmából éppen George W. Bush köszöntötte fel…
"A könnyek uralma véget ért. A nyomornegyedek hamarosan puszta emlékek lesznek csupán. Börtöneinket gyárakká, raktárakká és iskolákká alakítjuk. A férfiak emelt fővel járnak ezentúl, az asszonyok és gyermekek nevetni fognak. A pokol örökre kiadó marad."
Ezekkel a szavakkal üdvözölte Billy Sunday, az ismert prédikátor és a Démoni Rum elleni kereszteshadjárat vezető harcosa az alkoholtilalom bevezetését 1920-ban. Ma már tudjuk, milyen tragikusnak bizonyultak reményei. Új börtönöket és fegyházakat kellett építeni azért, hogy el lehessen helyezni azokat, akiket az italozást államellenes bűncselekményként meghatározó jogszabályok tettek bűnözővé. Az alkoholtilalom aláásta a törvények tiszteletét, korrumpálta a törvény végrehajtóit s egy dekadens erkölcsi klímát teremtett – de nem állította meg az alkoholfogyasztást.
Úgy tűnik, hogy e tragikus lecke ellenére pontosan ugyanezt a hibát követjük el a drogok kezelésével is.
ETIKA ÉS CÉLSZERŰSÉG
Vajon van-e jogunk ahhoz etikai alapon, hogy a kormányzat gépezetét használva meggátoljunk egy egyént abban, hogy alkoholista vagy drogfüggő legyen? Gyermekek esetében majdnem mindenki határozott igennel felelne a kérdésre. Felelős felnőtt emberek esetében azonban én magam nemmel válaszolnék. Érveket használni a potenciális függővel szemben? Igen. Elmondani neki a következményeket? Igen. Imádkozni vele és érte? Igen. Ugyanakkor azt gondolom, hogy sem közvetlenül, sem közvetetten sincs jogunk kényszert alkalmazni annak érdekében, hogy meggátoljuk embertársunkat öngyilkosság elkövetésében, alkoholos italok vagy drogok fogyasztásában.
Készséggel elfogadom, hogy nehéz etikai kérdésről van szó, és hogy a velem egyet nem értők között jóakaratú emberek is lehetnek. Szerencsére nem kell megoldanunk az etikai kérdést ahhoz, hogy egyetértsünk a politikában. A drogtilalom egy olyan gyógyítási kísérlet, mely a dolgokat még rosszabbá teszi – mind a függő, mind mi mindannyiunk számára. Ezért még ha etikailag alátámasztottnak tartod is a jelenlegi drogpolitikát, a célszerűségi megfontolások tükrében az akkor is oktalan.
Vegyük a függőt. A drogok legalizációja növelheti a függők számát, de nem bizonyos, hogy ezt fogja tenni. A tiltott gyümölcs kívánatos, főleg a fiatalok számára. Fontosabb az, hogy sok drogfüggőt a dealerek szándékosan tettek függővé, ingyen kínálva az első adagot a lehetséges ügyfeleknek. Ez kifizetődik a dealerek számára, mivel a függők rendszeres vásárlókká válnak, miután már horogra kerültek. Ha a drogok legálisan elérhetőek lennének, minden ilyen embertelen tevékenységből származó profit eltűnne, mert a függő a legolcsóbb forrásból tudná megvásárolni a drogot.
Bármi is történik a drogfüggők számával, az egyes függőknek sokkal jobb lenne, ha a drogok legálisak lennének. Manapság a drogok hihetetlenül drágák és nagyon bizonytalan a minőségük. A függők arra kényszerülnek, hogy bűnözőkkel kerüljenek kapcsolatba a drogok beszerzése érdekében, maguk is bűnözőkké válnak, hogy szenvedélyüket finanszírozni tudják, s a halál és a betegségek állandó kockázatával szembesülnek.
Tekintse meg a következő vizsgálatot. Itt a helyzet kristálytiszta. A függőség által másoknak okozott ártalmak szinte teljesen abból származnak, hogy a drogok illegálisak. Az Amerikai Törvényszéki Egyesület jelenlegi bizottságának felmérése szerint a drogfüggők az utcai bűncselekményeknek mindössze egyharmadát-felét követnék el, ha a drogokat legalizálnák, s így az összes utcai bűncselekmények száma drámaian csökkenne. Ezenkvívül nem csak a dealerek és a drogfüggők azok, akik romlottak. Hatalmas összegek forognak kockán. Elkerülhetetlen hát, hogy egyes rosszul fizetett rendőrségi és más kormányhivatalnokok – sőt, egyesek a jól fizetettek közül is – megadják magukat a könnyen megszerezhető pénz csábításának.
TÖRVÉNY ÉS REND
A drogok legalizációjával párhuzamosan csökkenne az elkövetett bűncselekmények száma és emelkedne a törvényvégrehajtás színvonala. Tudsz bármilyen más olyan szabályozást, mely ilyen nagy mértékben megerősítené a törvényességet és a rendet?
Ugyanakkor visszakérdezhetsz, hogy vajon el kell-e fogadnunk a vereséget? Miért nem vetünk véget egyszerűen a drogkereskedelmnek? Ez az a kérdés, amelynek megválaszolásához a legjelentősebbek a tilalom alatt szerzett tapasztalatok. Nem tudunk véget vetni a drogkereskedelmnek. Lehet, hogy elvághatjuk a Törökországból érkező ópiumutánpótlásokat, de az ópium-mákot még megszámlálhatatlanul sok helyen termesztik. A franciák közreműködésével talán képesek lehetünk arra, hogy Marseilles-t mentessé tegyük a heroingyártóktól, de az egyszerű előállítási munkálatokat még megszámlálhatatlanul sok más helyen is elvégezhetik. Mindaddig, amíg hatalmas pénzösszegekről van szó – márpedig mindig ez lesz, amíg a drogok illegálisak – szó szerint reménytelen arra várnunk, hogy akárcsak jelentősen csökkentsük a drogkereskedelmet. A drogoknál, mint más területen is, a rábeszélés és a példamutatás valószínűleg sokkal hatékonyabb, mint az erő alkalmazása annak érdekében, hogy másokat a saját képünkre formáljunk.
Ford. Sárosi N. Péter
Forrás: Newsweek, May 1, 1972.
