Van abban valami végtelenül tragikus, ahogy Ljudmilla Navalnaja, a meggyilkolt orosz jogvédő anyja, fia holtteste után kutat, hogy tisztességgel eltemethesse. A szomorú, mínusz 25 fokos szibériai télben, 1900 kilométerre az otthonától. De a zsarnok – a nevében fellépő csinovnyikokon keresztül – megtagadta tőle ezt.
Tragikus a szó eredeti, ősi értelmében: görög tragédiákat idéz. Mint amilyen Szophoklész Antigoné-ja. Amiben Kreón, Thébai városának királya nem engedi Antigonénak, hogy a zsarnok elleni harcban elesett fivérét, Polüneikészt eltemesse.
Nincs új a Nap alatt.
Szophoklész tragédiájában a Rendre és Törvényre hivatkozó mindenkori hatalmi önkény feszül össze a valami jóval ősibb és hatalmasabb kozmikus törvényre hivatkozó humánummal. A zsarnokság eleinte nem csak jóval erősebbnek tűnik – hiszen ott van mögötte az állam teljes erőszak-gépezete – de racionálisabbnak, józanabbnak is. Kreón első beszéde egészen meggyőző: szinte elhisszük, hogy ő képviseli a polisz, a város – a szuverén politikai közösség – érdekeit. Míg uralmának alternatívája a káosz. Szinte elhisszük.
Idővel azonban a zsarnokság mindig lelepleződik. Kimutatja a foga fehérjét. A Császár Meztelen: kiderül, hogy a zsarnokot nem a közjó iránti aggódás, sokkal inkább saját hatalmának elveszítésétől való paranoid félelem hajtja. A nyers erőnek korlátai vannak: szimbolikus, hogy egy a görög antikvitásban teljesen lenézett, hatalom-nélküli nő az, aki megrengeti a zsarnokságot.
Antigoné ereje nem nyers erő: a víz ereje, ami lassan de biztosan vájja szét a legkeményebb sziklát is.
Miközben a zsarnok talpnyalókkal van körülvéve, nem képes jól felmérni a valóságot. Az abszolút, fékek és ellensúlyok nélküli hatalom abszolút megront és eltorzít – üzente Szophoklész, akinek a drámájában Kreón végül hiába győz – hiába halt meg mindenki, aki ellene szegült (köztük saját fia is) – valójában egyedül marad és szánalmas ronccsá válik.
És lőn, így teljesül be Kierkegaard már idézett mondása: „A zsarnok meghal, és véget ér az uralma. A mártír meghal, és elkezdődik az uralma.”
