
Jogszabályi háttér |
Az 1982-ben hatályba lépett, azóta többször módosított német drogtörvény (Betäubungsmittelgesetz) már megfogalmazta az emberi egészség védelmét, mint a szabályozás egyik fő célját. A törvény az alábbi fő témaköröket fedi le: 1. a tiltott narkotikumok összefoglaló listája; 2. egyes anyagok előállítására, kereskedelmére vonatkozó szabályok (engedélyezés); 3. narkotikumok orvosi receptre történő felírása; 4. bűntettek és vétségek meghatározása; 5. drogfüggő elkövetők esetében alternatív intézkedések, büntetések alkalmazása. A jogszabályt több alkalommal is módosították, az elterelés lehetőségének kibővítésével. |
Illegális drogok |
A német drogtörvény az ellenőrzött anyagok három kategóriáját különbözteti meg: I. osztály: kereskedelmi célra nem használható szerek, ide sorolják a heroint, kokaint és az amfetaminszármazékokat; II. osztály: receptre nem felírható, de legális gyógyszerek, illetve hatóanyagok, ide tartozik többek között a delta-9-tetrahydrocannabinol (THC) és a dexamphetamine; III. osztály: speciális esetekben receptre is felírható gyógyszerek, pl. az ópium, a morfium és a metadon). |
Legfontosabb (és leggyakoribb) elkövetési magatartások, büntetési tételek |
A német szabályozás szerint a fogyasztás mint olyan nem bűncselekmény, a birtoklás viszont igen. A Legfelsőbb Bíróság 1994-es határozata új kritériumokat határozott meg a személyes használat céljából történő birtoklás szabályozására. Egyrészről megerősítette a cannabis tilalmának sokak által vitatott alkotmányosságát, és felhívta a szövetségi tartományokat, hogy alakítsanak ki egységes szabályozást a csekély mennyiségű cannabis birtoklóival kapcsolatban, és „tiltsák meg azok túlzott büntetését.” A jogszabályok a drogkereskedelemmel kapcsolatos bűncselekmények négy kategóriáját különböztetik meg: 1, Általános bűncselekmény (5 évig terjedő szabadságvesztés); 2, Komoly bűncselekmény (1-től 15 évig terjedő szabadságvesztés); 3, Minimum 2 maximum 15 éves szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmények; 4, Adminisztratív kihágás (pénzbüntetéssel büntetendő). A bíróság többnyire olyan súlyosbító körülmények fennállása vagy hiánya alapján sorolja be az adott bűncselekményt a kategóriák valamelyikébe, mint például jelentős mennyiség, kiskorú bevonása, bűnszervezet tagjaként elkövetett bűncselekmény stb. |
Elterelés lehetősége |
A német szabályozás alapelve a „büntetés helyett terápia”. A jogérvényesítő hatóság (a legtöbb esetben az ügyész) a bíróság jóváhagyásával elhalaszthatja a kiszabott börtönbüntetés végrehajtását, vagy a már megkezdett, 2 évnél nem hosszabb börtönbüntetésből hátra lévő idő letöltését maximum 2 évvel, amennyiben a bűncselekményt kábítószerfüggő személy követte el. Az elhalasztás feltétele természetesen elvonókúrán, illetve rehabilitációs programban történő részvétel, amelynek sikeres teljesítése esetén az elkövető mentesülhet a börtönbüntetés letöltése alól. |
Csekély és jelentős mennyiség |
Egységes szabályozás erre nézve még mindig nem jött létre Németországban, elsősorban a csekély mennyiség megítélése eltérő (3 és 30 gramm között váltakozik). A legtöbb esetben a csekély mennyiség birtoklása ellen elindítják ugyan a büntetőeljárást, azonban felfüggesztik azt. |
Újdonságok |
Ellenőrzött drogfogyasztói szobák: Németországban már 2001-től lehetősége nyílt a német tartományoknak jogszabály alapján drogfogyasztói szobák létesítése, amelyeket az erre engedéllyel rendelkező különféle közhasznú szervezetek biztosíthatnak a rászorulók részére az ártalomcsökkentés részeként. Droghelyettesítő gyógyszeres kezelés ópiátfüggők részére: az ópiátfüggő droghasználók többféle, államilag ellenőrzött gyógyszeres kezelést is választhatnak, amelyek segíthetik őket a leszokásban, ilyen gyógyszerek például az evometadon; metadon; buprenorfin; kodein vagy dihidrokodein; valamint 2009-től már a diamorfin is. Ezeknek az anyagoknak az előállítását és receptre történő felírását közigazgatási keretek között folyamatosan ellenőrzik és felülvizsgálják. |
Frissítve: 2015.08.11.