[A lemondóbeszéd, amit Novák Katalinnak el kellett volna mondania.]
Kedves Polgártársak!
Szükségét éreztem, hogy először és még utoljára államfőként, legalább egyszer a hivatali időmben, őszintén és felnőtt emberként szóljak hozzátok! Mindenféle árnyalánhajas nép-nemzeti sallang és kirakat-keresztény közhely nélkül.
Nincs mit szépíteni: óriási nagyot hibáztam. Mit hibáztam: bűnt követtem el. Ellenetek, kedves polgártársak. De nem akkor, amikor aláírtam ezt a kegyelmi kérvényt, amit elém tettek. Az már csak a jéghegy csúcsa volt. Hanem akkor és azzal, hogy elvállaltam, hogy a Vezér aláíró- és mikrofon-állványa leszek egy olyan rendszerben, ahol a köztársasággal együtt már régen megszűnt annak független elnöki pozíciója is.
Ahol csupán jelentéktelen és érdemtelen káder lehettem csupán, meggyalázva a pozíciót, amit olyan dicső elődök tettek tiszteletre méltóvá, mint Göncz Árpád vagy Sólyom László.
Úgy tettem le a hivatali eskümet, hogy közben tudván tudtam: a szerepem protokolláris és jelképes szerep. Egy dísznő leszek csupán a sok ősz halántékú férfi világában, akinek valódi döntési autonómiája nincsen. Szerepem olyan volt, mint a lottósorsolás tévés közvetítésén a hostess lányé, aki felmutatja a kihúzott számokat a kamera felé. És annyi dolga van, hogy csinos legyen és mosolyogjon.
Már akkor tudtam, hogy egyetlen igazán fontos ügyben sem fogok soha keresztbe tenni a Keresztapának. S így is lőn. Aláírtam én mindent, amit elém tettek. És legfeljebb akkor küldtem vissza bármit, amikor a Keresztapa és köre erre engedélyt adott.
Lehettem volna köztársasági elnök – de nem lettem. Szeretnélek megkövetni Téged, kedves polgártársam. Szeretnék bocsánatot kérni, amiért nem lettem az, akinek lennem kellett volna.
Bocsánatot kérek Tőled, ateista és liberális honfitársam. Hiszen bár arra esküdtem, hogy megtestesítem a nemzet egységét és ebbe Te is beletartozol – valójában úgy viselkedtem, mintha csupán egy szűk teokratikus-konzervatív elitet képviselnék.
Lehettem volna a Ti elnökötök is, kedves pedagógusok és diákok, ha lett volna vér a pucámban oda küldeni a rabszolgatörvényt, ahová való: a szemeteskukába.
Vétettem ellened, kedves egyedülálló szülő, mozaik- és szivárvány-családban felnövekvő, vagy a sorból bárhogyan máshogy kilógó gyermek, amiért a családvédelem jelszava ellenére is az út szélén hagytalak Téged.
Bocsesz, kedves hajléktalan polgártárs. Ne hari, mélyszegénységben élő roma honfitársam. Akit ez a rendszer a szőnyeg alá söpör: lehettem volna a Te elnököd is ahelyett, hogy csak egy szűk elit gazdagodását szolgálom.
Hamut szórok a fejemre, meleg, leszbikus vagy transz polgártársam, amiért egy szavam nem volt ahhoz, hogy a náci időket idéző törvényekkel és propagandával tettek másodrangú állampolgárrá.
Bocsánatot kérek, amiért cserben hagytalak Téged, női polgártársam, aki számára lehettem volna nem csak az első női államfő, de egyben az is, aki nem megerősíti, hanem ledönti a patriarchális elnyomás bástyáit.
És persze végül de nem utolsósorban: megkövetlek Téged, intézményben felnevelkedő elárvult honfitársam. Te, aki nem csak a szüleit veszítette el, de az állam végzetes mulasztása miatt az alapvető biztonsághoz és emberi méltósághoz való jogát is. Akit megaláztak, megvertek, megerőszakoltak, mert mi, közjogi méltóságok, hagytuk lerohadni a gyermekvédelmi rendszert, és hagytuk virágozni benne a ragadozókat.
Hogy aztán az egyik ilyen ragadozó cinkosának még meg is kegyelmeztem, az már tényleg csak hab a tortán a bűneim és az általam megsértettek lajstromában, amiket még napestig sorolhatnék. És amikre a feloldozást, tudom, nem osztogatják ingyen: ahhoz valódi, őszinte megbánás és jóvátétel kell.
Valahol el kell kezdeni. Valahol ennek az egész országnak el kell kezdeni. A gerincnövesztést. Mert nem kelhetünk fel minden reggel úgy, hogy a tükörbe nézve undorodunk attól, akivé, amivé váltunk. Hogy ne kelljen este öklendezni a napközbeni sok hazugságtól, ami megfeküdte a gyomrunkat és amitől izzadva ébredünk éjjel.
Nem várok azonnali feloldozást – de azt megérdemlitek, hogy legalább egyszer ebben a büdös életben őszintén beszéljek hozzátok.
Novák Katalin s.k.
