A TASZ munkatársának cikke az áltudományos drogprevencióról a Magyar Narancsban
Forrás: Magyar Narancs XX. évf. 18. szám, 2008-05-01
A Drogmentes Magyarországért Maraton nevű rendezvényt saját honlapján a következő bemutatkozás olvasható: “Magyarország legnagyobb drogellenes rendezvénye, egy 42 napos ország körüli futás, iskolai drogfelvilágosító előadásokkal, drogfelvilágosító füzetek osztásával, drogellenes aláírásgyűjtéssel és találkozókkal a települések, a rendőrség és az iskolák vezetőivel, valamint VIP-k bevonásával szervezett nyilvános rendezvényekkel és média megjelenésekkel.” Nem Schmitt Pál az egyetlen közéleti személyiség, akit magával ragadtak ezen kezdeményezés nemes célkitűzései, hiszen minden jóérzésű polgár szeretne valamit tenni azért, hogy az iskolásokból ne váljon drogfüggő. Nap mint nap szembesülünk a médiában azokkal a hírekkel, amelyek az illegális drogpiac erős jelenlétéről árulkodnak az iskolákban és azok környékén. A szorongó és aggodó szülők, pedagógusok határozott fellépést várnak a politikai döntéshozóktól, és valljuk be őszintén: egy politikus számára kevés hízelgőbb médiamegjelenést lehet kitalálni, mint ha a drogellenes harc vezetőjeként jelenik meg a címoldalakon. Schmitt Pál valószínűleg jóindulatú tudatlanságban vállalta el a Drogmentes Maraton felkérését, és olimpiai bajnokok, vezető beosztású rendőrtisztek, színészek, politikusok után ő is védnökként csatlakozott a mozgalomhoz, amelynek célkitűzése, hogy Magyarországot drogmentessé tegye.
Hideg zuhanyként érhette a Heti Válasz újságírójának kérdése (Szőnyi Szilárd, “Hogy keveredett Schmitt Pál szcientológusok közé”, 2008.04.18.), aki azt firtatta, vajon miért támogat egy a Szcientológia Egyházhoz köthető kezdeményezést. Mielőtt meggondolatlansággal vádolnánk, védelmében el kell mondanunk, hogy a Drogmentes Maraton szcientológiai kötődése egyáltalán nem látványos: a honlapon egyházaktól független civil kezdeményezésként állítják be magukat, és csak a témában járatos olvasók gyanúját kelthetik fel apróbb jelek. Ilyen például, hogy a védnökök között szerepel Dr. Lenkei Gábor, akit “a nagysikerű Cenzúrázott egészség című könyv írójaként” mutatnak be, és aki a szcientológusok pszichiátria-ellenes mozgalmának egyik élharcosa (így hadilábon áll egyébként az addiktológiai szakma javarészével). Vagy hogy a drogokról szóló ismertető elsőszámú hivatkozási forrása L. Ron Hubbard, a szcientológia alapítóatyja, akinek (ál)tudományos nézetei szerint mindenféle kémiai tudatmódosítás szükségszerűen lerombolja az elmét és tudatot (igen, még a pszichiátriában használatos gyógyszerek alkalmazása is). A szcientológusok drogellenes indítattása egyenesen az alapítóatyától ered, aki kidolgozta saját “drogterápiás” módszerét, amelyet napjainkban (természetesen szintén szigorúan egyházaktól független módszerként) Narkonon néven reklámoznak. A szcientológusok szerint ez a módszer képes a drogmentesség elérésére és tartóssá tételére a krónikus függők javarészénél. Ugyanakkor az egyetlen tudományos szigorral készült hatásvizsgálat eredménye szerint a “pácienseknek” csupán a töredéke marad drogmentes a kezelés után egy-két évvel. Nem csoda, hiszen a “kezelés” olyan elemekből áll, mint például a vitamintúladagolás vagy a szaunázás, amelyekről igen nehezen lehet tudományosan bizonyítani, hogy jótékony hatásuk lenne a drogfüggőség leküzdésében.
Hasonlóan kétséges alapokon állnak a szcientológusok prevenciós programjai is, hogy erről meggyőződhessünk, elegendő elolvasnunk a Drogmentes Maraton honlapján szereplő ismeretterjesztő füzeteket, amelyek a fiatalok számára mutatják be a drogok veszélyeit. Ezekben a füzetekben egy a 30-as évekre jellemző propagadisztikus elemekkel átszőtt, ferdítésektől és tévedésektől hemzsegő szöveget olvashatunk, évtizedek óta cáfolt állításokkal, avítt hivatkozásokkal. Ilyen állítás például az, hogy a marihuána fogyasztása azért veszélyesebb az alkoholnál, mert egyrészt az alkoholnak a fűvel szemben lehet mértékletes fogyasztása, másrészt pedig a marihuána beépül a zsírszövetekbe, ahol még hosszú évek múltán is kifejtheti romboló hatását. Ez utóbbi elméletet egy Gabriel Nahas nevű amerikai tudós képviselte a 80-as években, egészen addig, amíg izraeli kutatók feltárták a kannabisz valódi pszichofarmakológiai hatásmechanizmusát, és bebizonyosodott az is, hogy a zsírszövetekből felszabaduló kannabisz-bomlástermékek nem fejthetnek ki pszichoaktív hatást, és nem roncsolják a szöveteket sem. Társadalomtudományi kutatások szerint ezenkívül a marihuána-fogyasztók nagy többsége mértékletes használó, az USA-ban például nagyjából hasonló arányban válnak rendszeres használóvá a fűszívók, mint az alkoholfogyasztók.
A marihuána káros hatásainak eltúlzása, az alkohol ártalmainak elbagatellizálása veszélyes és félrevezető: a szöveg nem említi, hogy míg kannabisz-túladagolásban gyakorlatilag nem lehet belehalni, alkoholmérgezésbe igen, hogy az alkoholelvonásba könnyebben lehet belehalni, mint a heroinelvonásba, vagy hogy míg a fűszívás, bár mértéktelenül kétségtelenül egészségtelen, jelenlegi ismereteink szerint nem okoz halálhoz vezető súlyos betegségeket, addig a túlzott alkoholfogyasztás a fő halálokok közé tartozik. A szcientológusok által kiadott drogfüzetek részletes szakmai bírálata azonban nem célja ennek az írásnak, témánk szempontjából elég, ha annyit állapítunk meg: a Narkonon, a Drogmentes Maraton és a hasonló szcientológiai kötődésű drogellenes programok szakmai színvonala, tudományos hitelessége és elismertsége rendkívül gyenge lábakon áll.
Fontosabbak ennél az ügy etikai vonatkozásai. Schmitt Pál és a Drogmentes Maratont támogató hírességek elhamarkodottan adták a nevüket valamihez, amiről nem tudták, hogy ki és mi is áll mögötte: ettől még nevezhetnénk őket félrevezetés áldozatának. Tévedni emberi dolog, különösen, ha beismerjük a tévedésünket. A Magyar Olimpiai Bizottság elnöke azonban ahelyett, hogy elhatárolódott volna egy kétséges hátterű mozgalomtól, a következőt nyilatkozta: "Fogalmam sem volt róla, hogy a szervezet a szcientológusokhoz köthető; de ha az a feladat, hogy a magyar fiatalokat megmentsük a kábítószertől, akkor akár még az ördöggel is cimborálni kell …A cél ebben az esetben szentesíti az eszközt, ezért nincs rá okom, hogy kivonuljak az együttműködödésből."
Na itt jön számomra az etikai probléma. Először is, felelős politikus szájából elég furcsán hangzik az, hogy a fiatalságot akár az ördöggel való cimborálás útján is meg kell menteni az ördögnek kikiáltott droghasználattól (emlékezzünk csak Orbán Viktor elhíresült mondására: “aki a droggal kacérkodik, az az ördöggel cimborál”). Azt gondolom, hogy éppen ez a machiavellisztikus, démonizáló szemlélet a fő oka annak, hogy a társadalom nem képes értelmes párbeszédet folytatni a droghasználatról. Ha a fiatalok azt látják, hogy a felnőttek világa a cél szentesíti az eszközt elve alapján erkölcstelenségektől sem riad vissza azért, hogy az ő erkölcseiket megvédje, akkor egy lyukas garast sem fognak adni arra, amit beszélnek. Hiszen miért figyeljenek oda egy olyan felnőtt véleményére, aki szembrebbenés nélkül képes például hazudni egy bizonyos drog hatásairól, csak hogy őket elrettentse annak használatától? Különösen igaz ez azokra a veszélyeztetettebb fiatalokra, akik már jelenleg is használnak drogokat, és azokról jelentős szubjektív tapasztalattal rendelkeznek, amelyek ellentmondanak a hivatalos propagandának. Ezek azok a fiatalok, akik halálra röhögik magukat a korosztályukban kultikusnak számító rajzfilm, a South Park iskolai pszichológusán, Mackey bácsin, akinek mondása: “a drog rossz, értem? Ne drogozzatok!” szállóigévé vált köztük. Könnyen megérzik, ha hülyének nézik őket, és mérföldekről kiszagolják a felnőttek világának jószándékú dillettantizmusát. Pedig éppen nekik lenne a leginkább szükségük hiteles kalauzra, ugyanis gyakran meggyőzőnek tűnő tudásuk csak látszat és felszín, nem társul megfelelő életvezetési tapasztalattal, felelős döntésre való képességgel. A jó drogprevenció ezen képességek fejlesztésére fókuszál, az elrettentő prevenció ellenben manipulál és félrevezet, feláldozza a látszat kedvéért a lényeget. Ha a droghasználatot arctalan démonként, a fiatalságot megfertőző vírusként, idegen testként látjuk, akkor hibásan határozzuk meg a problémát, és hibás megoldást kínálunk rá.
Mivel a fiatalok jelentős része (Budapesten a 18 évesek több mint fele) kísérletezik illegális drogokkal, a drogmentes Magyarország víziója, bár kétségtelenül sokak számára tetszetősen hangzik, valójában utópia, a valóság tagadása. Nincs olyan ország a világon, ahol hasonló kampányokkal sikerült volna visszaszorítani a fiatalok körében a droghasználat szokását, még az USA-ban sem, ahol az állam dollármilliárdokat költ a droghasználatot megbélyegző médiakampányokra. Ez nem jelenti azt, hogy nincs értelme bármit is tenni a drogproblémák ellen. Azt gondolom azonban, ha valaki valóban felelősséget érez a fiatalság egészségéért és jóllétéért a drogok vonatkozásában, az ne elégedjen meg a csillogó felszínnel és a látványos kirakatakciókkal. Hál’ Istennek jelenleg már rengeteg professzionális szervezet, szolgáltatás található Neten innen és túl, amelyek segítségével különféle megközelítésből alaposan megismerhető a drogprobléma, és az arra adott, szakmailag elismert közösségi válaszok. A droghasználat okait, motivációit, abúzív formáit és ártalmait csak akkor érthetjük meg, ha elfogadjuk azt a tényt, hogy a droghasználat fontos szerepet játszik a fiatalság jelentős részének életmódjában, kultúrájában, világnézetében és szociális érintkézesében. Nem egyszerűen egy idegen test, amit csak úgy ki lehet amputálni onnan. Amíg nem állunk őszitén szóba a fiatalokkal, nem kezeljük partnerként és nem pusztán megoldandó problémaként őket, addig nem jutunk közelebb a megoldáshoz, megmaradunk a hangzatos és haszontalan szlogenek szintjén.
A tájékozottság a drogprevenció területén nem ördöggel cimborálás, hanem létszükséglet. Találóan fejezi ezt ki Amerikában a Nancy Reagen által megfogalmazott szlogen: “Csak mondj nemet” (Just Say No) üzenetét felváltó korszerűbb prevenciós szemlélet “Csak mond, hogy tudod” (Just Say Know) szlogenje. Azok az iskolák, cégek és magánszemélyek, akik szeretnének aktivizálódni ezen a területen, támogathatnak hiteles és professzionális szervezeteket, kampányokat. Egy tavalyi kormányhatározat értelmében hamarosan felállításra kerül a Drogmegelőzési Egészségfejlesztési Akkreditációs Bizottság, amely iránytűként szolgálhat az iskolák, donorok és támogatók számára abban a tekintetben, hogy milyen programok tesznek eleget a szakmai hitelesség minimum-követelményeinek. Biztos vagyok benne, hogy a Drogmentes Maraton nem lesz köztük.
Nem kétséges, hogy miért nyomul a Szcientológia Egyház a drogprevenciós bizniszben: egy olyan mindenkit érintő problémára kínál jól csengő megoldást, amely világnézeti és felekezeti hovatartozástól függetlenül rengeteg ember tetszését elnyeri. Így az egyháznak alkalma nyílik arra, hogy celebeket, politikusokat és jogalkalmazókat környékezzen meg, magyarul egy olyan kapcsolati tőkét halmozzon fel, amelyet szükség esetén más célokra is felhasználhat. Eközben üzenetét, eszméit olyan széles társadalmi rétegekhez képes eljuttatni, amiről egyébként nem is álmodhatna. Ez bizony félrevezetés és manipuláció a javából. Nem kétséges, hogy ha a védnökök alaposabban átgondolják ezt, akkor ők sem juthatnak más következtetésre, mint hogy kérjék a nevük törlését a támogatók sorából. Még ha a droghasználat minden formáját elítélendőnek, erkölcstelennek és gonosznak is tartjuk, ez akkor sem indokolhatja a fiatalok félrevezetését, megbélyegzését, kriminalizálását, vagy a kétes szándékú csoportokkal való összefogást. Már az Evangélium is határozottan állást foglalt az ellen az nézet ellen, hogy az ördögöt ki lehetne űzni az ördög segítségével:
"Jézus pedig, tudva az ő gondolataikat, monda nékik: Minden ország a mely magával meghasonlik, elpusztul; és egy város vagy háznép sem állhat meg, a mely meghasonlik magával.
Ha pedig a Sátán a Sátánt űzi ki, önmagával hasonlott meg; mimódon állhat meg tehát az ő országa?" (Lukács 11,7)
Sárosi Péter
