A pszichedelikus szerek megnyíló legális piaca számos élelmes vállalkozó fantáziáját mozgatja meg. Sok kutató aggódik, hogy túl gyors a tempó és a gyakorlat a tudomány elé szalad.
Találatok erre: Exam NCA-6.5 Details 🧰 Reliable NCA-6.5 Test Materials 📕 NCA-6.5 Guide 🏟 Search on ( www.pdfvce.com ) for NCA-6.5 to obtain exam materials for free download ⚓Best NCA-6.5 Preparation Materials
Nem minden szexmunka erőszak
A TASZ munkatársa az Élet és Irodalomban Betlen Annával vitázik a szexmunka természetéről
2007. február 22. A Nexusról – A Drogriporter levele a Magyar Hírlapnak 1
Tisztelt Szerkesztőség,
Gaál Zoltán „Gyilkos erejű drog készült a fóti laborban” (Magyar Hírlap Online, 2007. február 12.) című cikkével kapcsolatban fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy bár a Nexus, vagy 2C-B biztonságosságára vonatkozó klinikai tanulmányok nem készültek, nem létezik dokumentált 2C-B haláleset, a struktúrájában hasonló meszkalin esetében sem. 2C-B-t, vagy 4-bromo-2,5-dimethoxyphenethylamine-t Dr. Alexender Shulgin szintetizálta 1974-ben. 1995-ös betiltásáig Amerikában pszichoterapeuták használták, emellett kereskedelmi forgalomban is kapható volt. Amerikában afrodiziákumként, Afrikában pedig a törzsi gyógyítók transz segédeszközeként árusították, és a használati útmutatót betartva biztonságosan alkalmazták.
A 2C-B egyszerre hallucinogén és entaktogén anyag. Alacsonyabb dózisnál (5-15mg) a 2C-B inkább entaktogén hatású, semmilyen, vagy enyhe hallucinációval. Az "entaktogén" kifejezést először pszichiáterek használták az MDMA "belső megérintéshez" empátia, szeretet és közelség érzéséhez kapcsolódó hatásának elnevezésére.
Magasabb dózis esetében (15-30mg) a 2C-B intenzív vizuális hatásokkal jár, jórészt intenzív színélmények és felületek, arcok mintaváltozásának formájában. Egyéb testérzékelések terén is okoz észlelési változásokat, emellett a szer mindkét nem esetén szexuális élményfokozóként hat. A pszichedelikus élmény minőségét nagyrészt meghatározza a használó aktuális lelkiállapota (set) és a használat körülményei (setting).
Az élmény 3-6, [1] más források szerint 4-8 óráig tart [2]. A 2C-B ugyan valóban potensebb drog, mint az Ecstasy leggyakoribb hatóanyaga az MDMA, mert a módosult tudatállapot eléréséhez alacsonyabb dózis is elég. Veszélyesség tekintetében azonban nincs értelme a cikkben említett („négyszer olyan erős mint…” jellegű) összehasonlításnak, hiszen például a korábban legálisan forgalmazott 2C-B tabletták ennek megfelelően alacsonyabb (5 majd 10mg) hatóanyag tartalmúak voltak. Az ismertebb LSD orálisan 0,02mg-nál kiváltja a pszichoaktív hatást, [3] mégsem mondják, hogy 1500-szor erősebb drog, mint az MDMA, amelynek küszöbe 30 mg. [4] Nikotin esetében a pszichoaktív hatás küszöbe 0,2 mg, [5] mégsem mondjuk, hogy 150-szer erősebb drog, mint az MDMA.
A 2C-B kockázatairól nagyon keveset tudni, annyit mindenesetre tudni lehet, hogy A 2C-B nagyon dózis érzékeny. A határ az elvárt pszichedelikus hatást okozó dózis és a nem kívánatos utazást okozó mennyiség között kicsiny lehet. Ez, és a dózisfüggőség a használandó mennyiség körültekintő beállítását igényli. A dózis szintjét megállapítani nem lehet az illegálisan vásárolt tablettából. A tabletták bevizsgálása jelenleg Magyarországon nem lehetséges, a lefoglalt és bevizsgált tabletták hatóanyagtartalmával kapcsolatos információ bár létezik, jelenleg nem elérhető. A 2C-B függőséget okozó potenciálja alacsony, de a gyakoribb (heti többszöri) használat toleranciához vezet. Habár a 2C-B hatását könnyebben kezelhetőnek ítélik meg sokan, a rossz utazás lehetősége fenn áll, különösen magas dózis esetén. Ha valaki rossz hangulatban használja, a „bad trip” valószínűsége megnő. A 2C-B remegést, émelygést, hidegrázást és irritáltságot okozhat. A 2C-B stimuláns, a szimpatikus aktivitást fokozó hatása miatt a szívverést meggyorsíthatja, megemelheti a vérnyomást és a testhőmérsékletet, tehát mint más stimuláns hatású drogok, a táncos szórakozóhelyeken nem megfelelő körülmények esetén magukban hordozzák a kiszáradás és túlmelegedés veszélyét. Azok esetében akik pszichiátriai zavarral, epileptikus zavarral vagy vérkeringési problémákkal élnek, nagyobb rizikót hordoz magában a 2C-B használata. Általánosságban nem ajánlott a szerhasználat terhes vagy szoptató nők esetében, és kockázatos más drogokkal együtt használni, de ez nem egyedi tulajdonsága ennek a szernek. A 2C-B használata mint sok pszichoaktív szeré, befolyásolja az észlelést és gondolkodást, így a hatása alatt, illetve az utóhatás alatt (2-4 óra) veszélyes autót vezetni vagy egyéb kockázatos tevékenységbe fogni. A 2C-B hazánkban is illegális, birtoklása büntetőjogi következményeket von maga után.
Ez a levél a TASZ Médiamonitor programjának részeként született, melynek célja a sajtó hiteles és tényszerű tájékoztatásnak segítése drogtémában. A nexusról szóló cikkünket, mely e levélnél bővebb információkat tartalmaz, megtalálja a www.drogriporter.hu weboldalon.
Munkájukhoz további sok sikert kívánva,
Takács István Gábor
pszichológus
Társaság a Szabadságjogokért
Médiamonitor Program
Budapest, 1054, Víg utca 28,
tel./fax:+36-1-209-00-46
Források:
[2] Alexander & Ann Shulgin PIHKAL – A Chemical Love Story: #20 2C-B
2007. február 22. A Nexusról – A Drogriporter levele az Indexnek
Tisztelt Szerkesztőség,
Az „Ecstasynál négyszer erősebb drog gyártására készültek” (2007. február 12. Index) című cikkel kapcsolatban a következő információkat ajánljuk a figyelmükbe:
A Nexus, vagy 2C-B biztonságosságára vonatkozó klinikai tanulmányok nem készültek, nem létezik dokumentált 2C-B haláleset, a struktúrájában hasonló meszkalin esetében sem. 2C-B-t, vagy 4-bromo-2,5-dimethoxyphenethylamine-t Dr. Alexender Shulgin szintetizálta 1974-ben. 1995-ös betiltásáig Amerikában pszichoterapeuták használták, emellett kereskedelmi forgalomban is kapható volt. Amerikában afrodiziákumként, Afrikában pedig a törzsi gyógyítók transz segédeszközeként árusították, és a használati útmutatót betartva biztonságosan alkalmazták.
A 2C-B egyszerre hallucinogén és entaktogén anyag. Alacsonyabb dózisnál (5-15mg) a 2C-B inkább entaktogén hatású, semmilyen, vagy enyhe hallucinációval. Az "entaktogén" kifejezést először pszichiáterek használták az MDMA "belső megérintéshez" empátia, szeretet és közelség érzéséhez kapcsolódó hatásának elnevezésére.
Magasabb dózis esetében (15-30mg) a 2C-B intenzív vizuális hatásokkal jár, jórészt intenzív színélmények és felületek, arcok mintaváltozásának formájában. Egyéb testérzékelések terén is okoz észlelési változásokat, emellett a szer mindkét nem esetén szexuális élményfokozóként hat. A pszichedelikus élmény minőségét nagyrészt meghatározza a használó aktuális lelkiállapota (set) és a használat körülményei (setting).
Az élmény 3-6, [3] más források szerint 4-8 óráig tart [4]. A 2C-B ugyan valóban potensebb drog mint az Ecstasy leggyakoribb hatóanyaga az MDMA, mert a módosult tudatállapot eléréséhez alacsonyabb dózis is elég. Veszélyesség tekintetében azonban nincs értelme a cikkben említett („négyszer olyan erős mint…” jellegű) összehasonlításnak, hiszen például a korábban legálisan forgalmazott 2C-B tabletták ennek megfelelően alacsonyabb (5 majd 10mg) hatóanyag tartalmúak voltak. Az ismertebb LSD orálisan 0,02mg-nál kiváltja a pszichoaktív hatást, [6] mégsem mondják, hogy 1500-szor erősebb drog, mint az MDMA, amelynek küszöbe 30 mg. [7] Nikotin esetében a pszichoaktív hatás küszöbe 0,2 mg, [8] mégsem mondjuk, hogy 150-szer erősebb drog, mint az MDMA.
A 2C-B kockázatairól nagyon keveset tudni, annyit mindenesetre tudni lehet, hogy A 2C-B nagyon dózis érzékeny. A határ az elvárt pszichedelikus hatást okozó dózis és a nem kívánatos utazást okozó mennyiség között kicsiny lehet. Ez, és a dózisfüggőség a használandó mennyiség körültekintő beállítását igényli. A dózis szintjét megállapítani nem lehet az illegálisan vásárolt tablettából. A tabletták bevizsgálása jelenleg Magyarországon nem lehetséges, a lefoglalt és bevizsgált tabletták hatóanyagtartalmával kapcsolatos információ bár létezik, jelenleg nem elérhető. A 2C-B függőséget okozó potenciálja alacsony, de a gyakoribb (heti többszöri) használat toleranciához vezet. Habár a 2C-B hatását könnyebben kezelhetőnek ítélik meg sokan, a rossz utazás lehetősége fenn áll, különösen magas dózis esetén. Ha valaki rossz hangulatban használja, a „bad trip” valószínűsége megnő. A 2C-B remegést, émelygést, hidegrázást és irritáltságot okozhat. A 2C-B stimuláns, a szimpatikus aktivitást fokozó hatása miatt a szívverést meggyorsíthatja, megemelheti a vérnyomást és a testhőmérsékletet, tehát mint más stimuláns hatású drogok, a táncos szórakozóhelyeken nem megfelelő körülmények esetén magukban hordozzák a kiszáradás és túlmelegedés veszélyét. Azok esetében akik pszichiátriai zavarral, epileptikus zavarral vagy vérkeringési problémákkal élnek, nagyobb rizikót hordoz magában a 2C-B használata. Általánosságban nem ajánlott a szerhasználat terhes vagy szoptató nők esetében, és kockázatos más drogokkal együtt használni, de ez nem egyedi tulajdonsága ennek a szernek. A 2C-B használata mint sok pszichoaktív szeré, befolyásolja az észlelést és gondolkodást, így a hatása alatt, illetve az utóhatás alatt (2-4 óra) veszélyes autót vezetni vagy egyéb kockázatos tevékenységbe fogni. A 2C-B hazánkban is illegális, birtoklása büntetőjogi következményeket von maga után.
Ez a levél a TASZ Médiamonitor programjának részeként született, melynek célja a sajtó hiteles és tényszerű tájékoztatásnak segítése drogtémában. A nexusról szóló cikkünket, mely e levélnél bővebb információkat tartalmaz, megtalálja a www.drogriporter.hu weboldalon. |
Munkájukhoz további sok sikert kívánva,
Takács István Gábor
pszichológus
Társaság a Szabadságjogokért
Médiamonitor Program
Budapest, 1054, Víg utca 28,
tel./fax:+36-1-209-00-46
Források:
[2] Alexander & Ann Shulgin PIHKAL – A Chemical Love Story: #20 2C-B
2 Zsiráf 2007. január 10. A kábítószerek és a vallás (A Drogriporter levele, 2007. február 6.)
Tisztelt Szerkesztőség,
A 2 Zsiráf 2007. január 10.-i „a kábítószerek és a vallás” című cikkében azt írják, hogy a Bibliában szerepel a „kábítószerezés” és az Írás ezt súlyos bűnként ítéli el. A „farmakeosz” szó értelmezésével kapcsolatban ajánlom szíves figyelmükbe Sárosi Péter, a TASZ drogpolitikai programvezetőjének írását.
Sárosi Péter: Egy hibás Biblia-értelmezés margójára
A 2 zsiráf cikke megpróbálja bebizonyítani, hogy a Bibliában szerepelnek konkrét utalások a kábítószer-használat bűnként való elítélésére. Érvelésének középpontjában a farmakeusz (φαρμακεύς) kifejezés áll, amelyet „kábítószeresnek” fordít. Ezt az értelmezést a szó görög gyökeréből (φάρμακον) vezeti le, amely szerinte megfelel a modern kábítószer szavunk jelentésének, legalábbis az idézett szöveghelyeken. Először is, a farmakeusz szót nem lehet kábítószeresként fordítani – ez ugyanis teljesen kiragadja a szót a szövegkörnyezetből, a modern szóhasználat pedig egyáltalán nem felel meg az ókori görög nyelv szóhasználatának. Bizonyos értelemben a farmakeusz valóban olyan személyt jelöl, aki tudatmódosító szerek használatával foglalkozik – azonban ennek a használatnak a mibenléte és funkciója az, ami alapvetően megkülönbözteti a modern értelemben vett droghasználótól. A „kábítószeres” olyan droghasználóra utal, aki saját tudatállapotát, hangulatait, teljesítményét, szociális interakcióit stb. befolyásolja a tudatmódosító szer fogyasztásával. A cikk célja is az, hogy bebizonyítsa: a farmakeusz szó szereplése azt bizonyítja, hogy már a Biblia is bűnként ítéli el a tudatmódosító szerek fogyasztását, azaz azt a tevékenységet, amelyet a köznyelv „kábítószerezésként” ismer. Ez a felfogás abból indul ki, hogy a tudatmódosító szerek puszta használata is abúzusnak, visszaélésnek, tehát bűnnek számít, függetlenül a használt szertől vagy a használat módjától. Az Újtestamentum görög szövegének szóhasználata azonban minden bizonnyal távol áll egy ilyen típusú értelmezéstől.
Először is, a farmakon szó nem feleltethető meg egyértelműen a magyar kábítószer szónak. A „kábítószer” alig néhány évtizedes múltra tekint vissza, egy modern szó, amely olyan tudatmódosító anyagot jelöl, amely szerepel az ENSZ kábítószer-listáin. A „kábítószeres” a modern magyar köznyelvben azon drogok fogyasztóira utal (erősen stigmatizáló módon), akik az ENSZ kábítószerlistáján szereplő tudatmódosító szereket használják. (A legális tudatmódosító szereket használókat a magyar nyelv nem illeti ezzel a kifejezéssel.) Ez az éles, nyelvi szinten jelentkező megkülönböztetés a magyar nyelv sajátja: az angol nyelvben például ez a megkülönböztetés nincsen jelen, a drug szó egyaránt jelöli az illegális és legális tudatmódosítókat is. Ez a magyar köznyelvben élő jelentésárnyalat minden bizonnyal hiányzik az Írásból. Nem valószínű ugyanis, hogy az Újtestamentum megkülönböztette egymástól a ma legális és illegális tudatmódosító szerek használatát – majdnem 2000 évvel azelőtt, hogy az ENSZ (valószínűleg nem éppen isteni sugallatra) kibocsátotta a kábítószernek minősülő anyagok jegyzékét.
A „kábítószeres” szót azért is tartom alapvetően elhibázottnak, mivel egy jogi szakkifejezésből kreált pejoratív, stigmatizáló jelző, amely azt sugallja, hogy egyrészt a kábítószer tudományosan igazolható módon különbözik az egyéb, legálisan kapható tudatmódosító szerektől (holott tudjuk, hogy a megkülönböztetés politikai és jogi, nem pedig a hatásmechanizmusok tudományosan igazolt különbözőségéből fakad), másrészt pedig semmilyen különbséget nem hajlandó tenni az illegális droghasználat nem problémás és problémás formái között. A alkalmi marihuána-fogyasztó ugyanazon kategóriába kerül, mint a naponta autókat feltörő heroinfüggő. Olyan, mintha a mintaszerű családi életet élő mértékletes borivót és a családját verő részegest egyaránt az „alkoholista” szóval illetnénk, és mindkettőt azonos súlyú bűnként ítélnénk meg.
Tudjuk, hogy a Biblia egyáltalán nem ítéli el a mértékletes alkoholfogyasztást, sőt, több helyen még helyeslően is beszél róla (maga Jézus is fogyasztott alkoholt). Nincs ez másként az egyházatyák (pl. Aranyszájú János vagy Ágoston) műveiben sem. Amit a Biblia egyértelműen elítél, az a részegeskedés, és nem az alkoholfogyasztás per se (pl. Efezusiakhoz írott levelében Pál a részegeskedést tiltja és a μεθύσω azaz lerészegedni igét használja). Nincs okunk feltételezni, hogy másként ítélte volna meg az egyéb drogok mértékletes, alkalomszerű használatát. A Biblia nem tartalmaz semmilyen utalást arra, hogy egyes tudatmódosító szerek használata minőségileg vagy erkölcsileg más kategóriát képezne – itt tehát saját ismereteinkre és értelmezésünkre vagyunk utalva. Nem lehet kijelenteni, hogy a Biblia elvetette volna a ma kábítószernek minősülő anyagok használatát, míg elfogadta volna az alkohol fogyasztását – ilyen szöveghely nem létezik. Ettől függetlenül hívő emberek megfogalmazhatnak ilyen véleményt, azonban nem hivatkozhatnak arra, hogy ez a vélemény közvetlenül levezethető a Bibliából, illetve nem alakíthatják át ennek az értelmezésüknek megfelelően a Biblia fordítását.
De még ha el is fogadnánk, hogy a farmakon szó jelentése megfeleltethető a modern kábítószer szó jelentésének, akkor sem állná meg a helyét a farmakeusz kábítószeresként való fordítása. A Thayer-féle görög nyelvi lexikon szerint a farmakeusz „1. az, aki mágikus orvosságokat készít” (one who prepares magical remedies). A farmakeusz tehát nem azt a személyt jelöli, aki rekreációs célból tudatmódosító szereket fogyaszt – hanem olyan személyt, aki előállít bizonyos szereket abból a célból, hogy mások tudatát vagy akár fizikai egészségét befolyásolja vele. Ha mindenáron ragaszkodni akarunk is a farmakeusz egy olyan értelmezéséhez, amely magában foglalja a modern kábítószer-jelenség vízióját is, akkor sokkal inkább az illegális laborokban drogokat előállító személyeket vagy magukat a droggal kereskedő dílereket kellene értenünk alatta, mintsem a farmakon rekreációs célú használóit, vagy a farmakeusztól bódító szereket vásárló és azokat fogyasztó személyeket.
A farmakeusz jelentése ráadásul egyáltalán nem feltétlenül kötődik tudatmódosító anyagokhoz, Thayler egy második jelentést is megemlít: varázsló (sorcerer). Míg a modern droghasználat túlnyomó többségében profán, rekreációs célokat szolgál, és nem feltétlenül függ az egyén spiritualista vagy materialista világnézetétől, addig a farmakeuszhoz jellegzetesen kapcsolódik egy okkult jelentéstartalom is, a természetfeletti erőkkel való kapcsolatkeresés bizonyos evilági haszonszerzés céljából. A görög nyelvű Biblia (Szeptuaginta), a Vulgata és a Biblia nemzeti nyelvű fordításainak szövegében a farmakeusz jellegzetesen ebben az értelemben szerepel (Exd 7:11; Jer 27:9; Dán 2:2 stb.), az asztrológus, a mágus és hasonló szavak szinonímájaként vagy analogóiájaként. A platóni dialógusokban magát Szókratészt is gyakran nevezik farmakeusznak – holott Szókratész híres volt arról, hogy sosem vesztette el a kontrollt saját tudata felett, és távol állt tőle a részegeskedés vagy a varázslás. Szókratész a szavakkal folytatott „mágiát”, hogy hallgatóságát befolyásolja. Szókratész elítéli ugyanakkor az írást, mint olyan farmakont, amely megrontja az embert. A farmakeusz kábítószeresként való fordítása erősen megcsonkítja és eltorzítja tehát a szó eredeti, gazdag jelentését, amelyhez sokkal közelebb áll a „méregkeverő” vagy „varázsló” szó használata, a szövegkörnyezettől függően.
A klasszikus görög irodalomból tudjuk, hogy az ókori Athénban a farmakosz szónak volt még egy jelentése: bűnbak. A bűnbakra a közösség rituális úton áthelyezte az általa elkövetett bűnök súlyát, hogy úgymond „megtévessze” az isteni igazságszolgáltatást, hogy az valami mást vagy valaki mást sújtson az elkövetett bűnökért, ne a közösséget magát. Az éles politikai feszültségektől övezett kábítószer-jelenség a modern korban kísértetiesen hasonló funkciót tölt be: ahelyett, hogy a közösség azokat a társadalmi feszültségeket, gazdasági egyenlőtlenségeket és etnikai diszkriminációt kezelné, amelyek a problémás droghasználat fő okai, inkább a társadalmi lét peremére szorult problémás droghasználókból képez bűnbakokat, akiket a szegénységért, a bűnözésért vagy a betegségekért felelőssé tesz. Azt gondolom, hogy ez a bűnbakképzési folyamat nemcsak ésszerűtlen, hanem teljesen keresztényietlen is. Ahelyett, hogy bibliai szöveghelyeket keresnénk a droghasználók további stigmatizációjának elmélyítésére, inkább a kiutat kell keresnünk az egyének és közösségek számára. Jézus sosem töltötte az idejét azzal, hogy megbélyegezze vagy ostorozza a bűnösöket – tudta, hogy ezzel ellenkező hatást érne el. Inkább leült a bűnösök asztalához, együtt étkezett velük, elvitte az Ige fáklyáját a legsötétebb bűnbarlangba is, hogy kiutat mutasson azoknak, akik eltévedtek a sötétben.
Ez a levél a TASZ Médiamonitor programjának részeként született, melynek célja a sajtó hiteles és tényszerű tájékoztatásnak segítése drogtémában. További információrét keressék fel a www.drogriporter.hu weboldalt.
Lapjukhoz további sok sikert kívánva,
Takács István Gábor
pszichológus
Társaság a Szabadságjogokért
Médiamonitor Program
Budapest, 1054, Víg utca 28,
tel./fax:+36-1-209-00-46
www.drogriporter.hu
Cosmopolitan 2006. augusztus 1. Mennyire veszélyes a hétvégi drogozás? (A Drogriporter levele)
Tisztelt Cosmopolitan Szerkesztőség,
A „Mennyire veszélyes a hétvégi drogozás?” (Cosmopolitan, 2006. augusztus 1.) című cikkel kapcsolatban a következőkre tartjuk szükségesnek felhívni a figyelmüket:
A cikk úgy ír a drogról, mintha minden központi idegrendszerben változást okozó anyag, „pszichoaktív szer,” vagyis „drog” ugyanazon tulajdonsággal rendelkezne, a teától a kokainig. A szerző minden valószínűség szerint az ENSZ egyezmények tiltó listáin szereplő pszichoaktív szerekre – „drogokra” – gondolt, vagyis a „kábítószerekre”. Valójában mind hatásukban, mind fogyasztásuk módjában, mind pedig a fogyasztó és környezete számára is problémát okozó fogyasztási módok tekintetében, ezek között a szerek között (például kannabisz és heroin között) akkora különbségek vannak, mint a csokoládé és a rum között. Éppen ezért igencsak problémás őket és használóikat minden tekintetben egy csoportként kezelni.
A cikk másik, a tudományos tényekkel és a statisztikai adatokkal ellentmondó tétele az volt, mikor kijelentette: „Ritka az olyan fogyasztó, aki egész életén át csak alkalomszerűen nyúl a szerhez.” A valóságban az alkalmi fogyasztók adják a „drogfogyasztók” túlnyomó többségét, a függő típusú használat a kivétel. A statisztikai adatok szerint Magyarországon is, az illegális kábítószerek fogyasztóinak legnagyobb hányada alkalmi, vagy úgynevezett rekreációs (tehát bizonyos szórakozásokhoz kötötten) droghasználó, elenyésző hányaduk válik rendszeres fogyasztóvá.[1] Magyarországon a legelterjedtebb illegális drog a marihuána, a tudományos kutatások szerint a rendszeres fogyasztók nagy része húszas évei végére felhagy marihuána-fogyasztási szokásaival.[2]
„Igazság szerint, ha azért drogozol, hogy szocializálódj, vagy így űzöd el a stresszt, akkor bajban vagy!” Állítja a cikk. Akik alkoholt isznak, vajon nem azért isznak-e, hogy szocializálódjanak és oldják stresszt? Bajban lennének? A szerző szerint az „alkalmi drogfogyasztó” előbb utóbb vagy kiesik munkahelyéről, vagy gyengébb teljesítményt nyújt, anyagi problémái lesznek és párkapcsolata és krízisbe torkollik. Megint csak nem lehet tudni, hogy melyik szerről van szó. A Magyarországon is legelterjedtebb illegális szer, a marihuána használói a tudományos tanulmányok szerint a nem használókhoz hasonló vagy azokénál magasabb béreket keresnek,[3] a többiekéhez hasonló jegyeket kapnak a főiskolán[4] a fiatalok pedig egyenlő mértékben vesznek részt sport- és más iskolán kívüli tevékenységekben,[5] és ugyanolyan hangsúlyt fektetnek a teljesítményre és sikerre.[6]
Egy fél mondat erejéig kitér még a szerző a „drogok agyroncsoló” hatására is – megint csak nem lehet tudni, hogy melyik drogról van itt szó. Ugyanis sem a kannabisz, sem a morfin nem okoz agykárosodást, de még az MDMA – az ecstasy hatóanyaga – esetében is tudósok vitatkoznak, arról, vajon okoz-e ez a szer károsodást az agyban, ha pedig van valamilyen változás, ez miként értelmezhető, és van e bármilyen jelentősége (hiszen egy sor pszichiátriai gyógyszer ugyanilyen agyi változásokat okoz.)
Végezetül szeretnénk rá felhívni a Szerkesztőség figyelmét, hogy akaratán kívül senkit nem lehet rehabilitációra beutalni, ez egy önkéntesen vállalt ellátási forma. Azoknak, akiknek valóban problémájuk származik a kábítószerek fogyasztásából, valóban fontos lehet a rehabilitáció, de csak akkor működik, ha ő maguk akarják, alkalmi fogyasztóknak pedig szükségtelen. A család és a barátok részéről az őszinte párbeszéd és támogatás segíthet, a magatartásbeli és érzelmi problémák kezeléséhez pedig valóban hasznos dolog szakértő segítségét igénybe venni, de megint csak önkéntes módon.
A tény, hogy a „kábítószer-fogyasztók” többsége nem válik függővé, vagy problémás fogyasztóvá, egyáltalán nem jelenti azt, hogy másoknak nem keseríti meg és teszi tönkre az életét a függősége. Ahhoz viszont, hogy ezek az emberek a megfelelő segítséget kaphassák meg, mind szakmailag, mind pedig politikai szinten, a médiának is valós és kellően differenciált képet kell alkotnia a jelenségről, és a pszichoaktív szerek veszélyeiről. A leegyszerűsítés, a probléma félreértelmezése és a tények elferdítése nem segít rajtuk.
Ez a levél a TASZ Médiamonitor programjának részeként született. Kérjük jelezzék, ha a levél közléséhez rövidítés szükséges. További információrét keressék fel a www.drogriporter.hu weboldalt.
Üdvözlettel,
Takács István Gábor
pszichológus
Társaság a Szabadságjogokért
Médiamonitor Program
Budapest, 1054, Víg utca 28,
tel./fax:+36-1-209-00-46
Irodalom:
[3] Kandel, D.B. and Davies, M., “Labor Force Experiences of a National Sample of Young Adult Men,” Youth and Society 21: 411-45 (1990); Register, C.A. and Williams, D.R., “Labor Market Effects of Marijuana and Cocaine Use Among Young Men,” Industrial and Labor Relations Review 45: 435-51 (1992); Kaestner, R., “The Effect of Drug Use on the Wages of Young Adults,” Journal of Labor Economics 9: 381-412 (1991); Kaestner, R., “New Estimates of the Effect of Marijuana and Cocaine Use on Wages,” Industrial and Labor Relations Review 47: 454-70 (1994); Gill, A.M. and Michaels, R.J., “Does Drug Use Lower Wages?,” Industrial and Labor Relations Review 45: 419-34 (1992); Sickels, R. and Taubman, P., “Who Uses Illegal Drugs?,” American Economic Review 81: 248-51 (1991); Kandel, D. et al., “The Impact of Drug Use on Earnings: A Life-Span Perspective,” Social Forces 74: 243-70 (1995).
[5] Walters, P.A., “Drug Use and Life-Style Among 500 College Undergraduates,” Archives of General Psychiatry 26: 92-96 (1972); Pope, H.H. et al., “Drug Use and Life-Style among College Undergraduates: Nine Years Later,” Archives of Genera
[6] Hogan, R. et al., “Personality Correlates of Undergraduate Marijuana Use,” Journal of Consulting and Clinical Psychology 35: 58/63 (1970); Brill, N.Q. et al., “Personality Factors in Marijuana Use: A Preliminary Report,” Archives of General Psychiatry 24: 163-65 (1971); Miranne, A.C., “Marijuana Use and Achivement Orientations of College Students,” Journal of Health and Social Behavior 20: 194-99 (1979); Hochman, J.S. and Brill, N.Q.,
Drogjogi kérdések és válaszok fogyasztóknak
Frissítve: 2021.11.10.
Köszönjük a frissítést Dr. Fazekas Tamás ügyvédnek!
Honnan tudom, hogy mely szerek fogyasztása tiltott?
Drognak azokat az anyagokat nevezzük, melyek meg tudják változtatni a tudatállapotot. A legális drogok kereskedelme és fogyasztása – kisebb-nagyobb korlátozásoktól eltekintve – nem tilos, közismert legális drog az alkohol, a cigaretta vagy a kávé. Az állam által illegálisnak kiválasztott drogok (jogi fogalmukat használva: a kábítószerek) használata és forgalmazása azonban bűncselekmény. A leggyakrabban használt tiltott drogok a kannabisz, az amfetamin, az MDMA, a heroin, a kokain és az LSD. A kábítószerek és pszichotróp anyagok jegyzékeit a 66/2012. (IV.2.) kormányrendelet mellékletében találhatjuk meg.
A forgalomban újonnan megjelent, gyógyászati felhasználással nem rendelkező anyagokat vagy vegyületcsoportokat, amelyek alkalmasak a tudatállapot megváltoztatására, a törvény új pszichoaktív anyagnak nevezi. Az új pszichoaktív anyagok fogyasztása szintén tiltott. Az NSZKK Kábítószervizsgáló Szakértői Intézetének honlapján szerepelnek frissített listák az új pszichoaktív anyagokról, kattints ide. Azonban ezeket nyomon követni különösen nehéz, hiszen az egyes szerek mellett az ún. generikus listákon egész szercsoportok is felkerülnek, ezen listák értelmezése vegyészi végzettség nélkül szinte lehetetlen.
Milyen magatartásokat tilt a Büntető Törvénykönyv?
• Gyakorlatilag az illegális drogokkal kapcsolatos minden engedély nélküli magatartás büntetendő. A fogyasztáson, megszerzésen és a tartáson kívül tilos a drogok előállítása, termesztése, kínálása, átadása, és az azokkal való kereskedés. A kínálást akár egy egyszerű kérdéssel, az átadást pedig már egy adag drog ingyenes továbbadásával is meg lehet valósítani. Ha valaki több embernek is ad drogot, akkor az gyakran már forgalomba hozatalnak számít, ha pedig rendszeresen árusítja, akkor kereskedésért fogják felelősségre vonni. Megjegyzendő, hogy egyes (de nem mindegyik!) bírói gyakorlat szerint a közös fogyasztás során történő átadás a fogyasztáshoz sorolt elkövetési mód. Így csak fogyasztásnak, nem átadásnak minősül például egy kannabiszt tartalmazó cigaretta átadása a közös fogyasztás során.
• Fontos tudni, hogy bizonyos eseteket szigorúbban büntetnek. Ha a drog átadása, kínálása, forgalomba hozatala vagy az azzal való kereskedés valamilyen „védett helyszínen”, vagy annak közvetlen közelében történik, a büntetési tétel jóval magasabb, mint ha máshol követik el a bűncselekményt. Védett helyszínnek számítanak az óvodák, általános– és középiskolák, a felsőoktatási intézmények, a kollégiumok, a művelődési házak, stb.
• Az is szigorúbban büntetendő, amikor egy nagykorú személy ad drogot egy 18. évét még be nem töltött fiatalnak.
Számít-e egy konkrét ügyben a drog mennyisége?
A kábítószeres ügyekben a büntetés nagysága többek közt attól is függ, hogy milyen mennyiségű anyagot találtak a gyanúsítottnál, vagy milyen mennyiségű kábítószerrel visszaélést látott bizonyítottnak a bíróság. A kábítószer-gyanús anyagot a rendőrség bevizsgálja, és a mennyiséget a tiszta hatóanyagtartalom alapján állapítják meg, nem az utcai mennyiség számít. Négy mennyiségi kategóriát szabályoz a törvény: csekély mennyiség, jelentős mennyiség, és a kettő közötti ún. alapeseti mennyiség, valamint a különösen jelentős mennyiség, mely a jelentős mennyiség tízszerese. A Btk-ben fel nem sorolt anyagok mennyiségi határaira speciális szabályok vonatkoznak, ott anyagtól függően kell kiszámolni a szokásos hatásos tartalmát. Marihuána termesztés esetében, ha kannabisz növényt találnak, akkor hatóanyag-tartalomtól, ivartól és mérettől függetlenül max. 5 db növény számít csekély mennyiségnek.
Az alábbi táblázatban megtalálhatjuk a leggyakoribb szerek csekély mennyiségének felső határát a tiszta hatóanyag-tartam szerint, illetve azt is, hogy ez általában mennyi utcai mennyiséget jelent:
Mi az az elterelés?
A törvény szerint, ha valaki csekély mennyiségű kábítószert saját használatra termel, előállít, megszerez, tart, fogyaszt, ezt beismeri és vállaltan részt vesz egy legalább hat hónapos folyamatos megelőző, gyógyító vagy egyéb foglalkozáson, akkor nem fogják megbüntetni (ezt nevezik elterelésnek). A büntetőeljárást ezekben az esetekben is megindítják, de azt az ügyész az elterelés vállalása esetén feltételesen felfüggeszti és amikor a gyanúsított okirattal igazolja a hat hónapos kezelés befejezését, akkor az ügyét meg kell szüntetni. Elterelést két évente csak egyszer lehet igénybe venni. Ha az ügyészi szakban nem igazolja valaki az elterelést, akkor az ügyész vádat emel, ekkor még az elsőfokú ítélet meghozataláig az igazolás beadható.
Tehát ha valakit elkap a rendőrség, akkor a biztonság kedvvért célszerű a kezelést minél hamarabb elkezdenie, illetve ha kicsúszik a határidőből fontos, hogy a tárgyalásra már legyen igazolása. Ha az eljárást megszüntetik, akkor annak több tízezres költségét kifizettethetik a gyanúsítottal, ettől az ügyész, vagy a bíróság kérelemre eltekinthet.
A bíróságra eljutott ügyek esetében nem mindig kerül sor tárgyalásra. A tárgyalás mellőzésével hozott úgynevezett büntetővégzésben a bíróság rendelkezhet a büntetés kiszabásáról – pl. pénzbüntetésről és nem mellékesen a bűnügyi költség viseléséről is. Ebben az esetben a végzésben rögzített határidőn belül, mely a kézbesítéstől számított 8 nap, írásban kell kérni a tárgyalás tartását (ez tehát nem fellebbezésnek nevezzük, de speciális jogorvoslatnak minősül), és ehhez a kérelemhez lehet csatolni az igazolást, vagy legkésőbb a tárgyaláson lehet bemutatni.
Arról, hogy az elterelést hol kell elvégezni, illetve milyen intézményben lehet részt venni az elterelést megelőző állapotfelmérésen (azon a vizsgálaton, mely eldönti, hogy milyen típusú szolgáltatást kell majd igénybe venni), az a hatóság köteles tájékoztatást adni, amely döntött az elterelés lehetőségéről (rendőrség, ügyészség vagy bíróság). Az állapotfelmérést végző, és az elterelő kezelést nyújtó intézmények listája jelenleg itt található, a lakóhely szerint illetékes intézmény nem utasíthatja vissza az ellátást, de megállapodás szerint más hely is átvállalhatja azt.
Ha a gyanúsított nem vállalja az elterelő kezelést, vagy vállalta, de nem tudja okirattal igazolni a hat hónap folyamatos teljesítését az elsőfokú ítélet meghozataláig, akkor a vádemelés után a bíróság vagy valamilyen intézkedést fog alkalmazni (általában fiatalkorúaknál: megrovás vagy próbára bocsátás) vagy büntetést szabnak ki (büntetlen előélet esetén tipikusan pénzbüntetés, vagy közérdekű munka).
Azt nagyon fontos tudni, hogy abban az esetben, ha valaki őszintén elmondja, hogy mennyi ideje, milyen rendszerességgel és milyen kábítószereket fogyasztott, jó eséllyel árt magának: 2007. júniusa óta a mennyiségeket akár elmondás alapján összegezni kell. Ha a valaha elfogyasztott kábítószer tiszta hatóanyagtartalma az említett csekély mennyiséget meghaladja, akkor nem lehet az elterelést választani, sőt akár letöltendő börtön is kiszabható, s noha ez nem gyakori büntetlen fogyasztók esetén, de a gyakorlat Magyarországon nem egységes és szinte teljesen követhetetlen. A gyanúsított nem köteles minden kérdésre válaszolni, tehát azt is megteheti, hogy a fogyasztási szokásaira nem nyilatkozik, nem mondja el részletesen, hogy mióta és mennyi kábítószert fogyasztott, s emiatt semmilyen hátrány nem érheti. A gyanúsítottnak igazmondási kötelezettsége sincs, tehát ha válaszol a kérdésekre, de kevesebb fogyasztást ismer el a valóságosnál, emiatt nem lehet felelősségre vonni.
Hol végezhetem el az elterelést?
A megelőző-felvilágosító elterelést nyújtó intézmények listáját megtalálod az Igazságügyi Minisztérium honlapján. Választhatod a lakóhelyedhez legközelebbi szolgáltatást, de egyéb szervezetnél is jelentkezhetsz.
Milyen büntetésekkel fenyeget a törvény?
A jellemző elkövetési magatartások és büntetési tételek a következők:
Csekély mennyiséget megszerez, tart, előállít, termeszt, behoz, kivisz, átvisz, fogyaszt: 2 évig terjedő szabadságvesztés (de elterelhető)
Csekély mennyiséget kínál, átad: 2 évig terjedő szabadságvesztés
Védett intézményben és annak közvetlen környezetében kínál, átad, forgalomba hoz, kereskedik: 5-10 évig terjedő szab. vesztés (csekély mennyiség esetén: 5 évig terjedő)
Jelentős mennyiséget előállít, termeszt, megszerez, tart, országba behoz, innen kivisz vagy országon átvisz: 5-10 évi terjedő szabadságvesztés
Jelentős mennyiséget kínál, átad, forgalomba hoz, kereskedik: 5-20 évig vagy életfogytig tartó szabadságvesztés
18. évét betöltött 18. alattinak átad, kínál, forgalomba hoz, kereskedik: 5-10 évig terjedő szabadságvesztés (csekély mennyiség. esetén: 5 évig terjedő szabadságvesztés)
(A precízebb büntetési tételeket a Btk. tartalmazza.)
A Büntető Törvénykönyv csak súlyos, elsősorban államellenes bűncselekmények esetében ír elő feljelentési kötelezettséget, ilyenek az alkotmányos rend erőszakos megváltoztatása, az alkotmányos rend elleni szervezkedés, lázadás, rombolás, hazaárulás, hűtlenség, ellenség támogatása, kémkedés (Btk.150.§), vagy ehhez hasonló pl. az emberrablás, terrorcselekmény stb. Más bűncselekmények esetében nincs feljelentési kötelezettség, a hatóság értesítését az állampolgár belátására bízzák. Ha valaki nem tesz feljelentést, az természetesen nem minősül bűnpártolásnak sem. És a teljesség kedvéért azt is tudni kell, hogy abban az esetben, ha valaki mást hamisan bűncselekmény elkövetésével vádol, úgy ő maga követ el bűncselekményt.
Az iskolában dolgozó iskolaorvosra, védőnőre még szigorúbb szabály vonatkozik: őket más egészségügyi dolgozókhoz hasonlóan (mentős, orvos, stb.) köti az orvosi titoktartás, így feljelentést/bejelentést nem tehetnek. A közoktatási törvény 2003-mas módosítása értelmében a pedagógusoknak általában titoktartási kötelezettségük van a tudomásukra jutott diák-drogozással kapcsolatosan.
Fontos tudni, hogy a rendőrség nem tehet különbséget „feljelentés” és „bejelentés”, vagy „segítségkérés” között. Ha valaki droggal kapcsolatban értesíti a rendőrséget, számíthat rá, hogy a büntetőeljárás meg fog indulni. A rendőrség ugyanis minden, a hivatali hatáskörében tudomására jutott bűncselekményt köteles kivizsgálni.
Mit tehet a rendőr?
A rendőrség feladatát sokféleképpen végezheti, elsősorban a rendőrségi törvény alapján közigazgatási eljárásban és büntetőeljárásban is. A rendőrségi törvény szerint a rendőrnek többek között joga van szükség esetén bárkit igazoltatni, bűncselekmény elkövetése, vagy szabálysértés gyanúja esetén ruházatát, csomagját, autóját átvizsgálni. Amennyiben az intézkedésre jogalap nélkül kerül sor, vagy végrehajtása sérti az emberi méltóságot, illetve egyébként jogsértően kerül arra sor, panasszal lehet élni ellene 30 napon belül a rendőri szerv vezetőjéhez, vagy egy éven belül az alapvető jogok biztosához. A panasztételi lehetőséggel ügyfélkapu használata esetén online is élni lehet, ennek részleteit a két szervezet honlapjain lehet megtalálni (https://www.ajbh.hu/, https://www.police.hu).
Ha drogot, vagy akár csak egy használt pipát vagy fecskendőt találnak valakinél, akkor a jelenlegi szabályok szerint a tettenérés esetén az előállítás kötelező a rendőrségre és büntetőeljárást kell indítani és (ház)kutatást is tarthatnak. Sajnos az ún. diszkórazziák esetén sokszor a büntetőeljárás megindításához még a szapora pulzus, piros kötőhártya és a bizonytalan járás is elég. A gyanúsított köteles szakértői vizsgálatnak alávetni magát, ez vizelet- és/vagy vérvizsgálatot jelent. (Katéteres vizsgálatot azonban beleegyezése nélkül nem végezhetnek, a vizeletmintát így a gyanúsított ellenállása esetén nem lehet törvényesen kikényszeríteni).
Az alkalomszerűen használt anyag gyorsabban kiürül a szervezetből, a rendszeres drogozás tovább hagy nyomot. Az amfetamin-származékok 2-5 napig kimutathatóak, az ópiátok 2-3 napig. A THC egy-két hétig is árulkodik, rendszeres használat esetén tovább is, sőt hirtelen fogyás esetén a zsírsejtekben megbúvó THC molekulák ismét megjelenhetnek a vizeletben. A nagy mennyiségű folyadékfogyasztás gyorsítja a drogok kiürülését.
Ha büntetőeljárás indult, akkor a jogszerűtlen intézkedés ellen az érintett 15 napon belül panasszal élhet.
Ha valaki nem gyanúsított, csak tanú, akkor nem köteles vizeletmintát adni. Tanúként mindenkinek igazat kell mondania, de nem köteles felelni az olyan kérdésekre, melyekre válaszolván magát vagy hozzátartozóját keverné bajba. Ez az oka annak, hogy tanúként senki sem kötelezhető vizeletvizsgálatra, hiszen a minta adásával kizárólag önmaga ellen szolgáltatna bizonyítékot: ha erre kerül sor akkor a tanú és élhet panasszal. Gyakori eset, hogy a rendőrség olyasvalakiket állít elő a rendőrségre, akik ellen nincs valódi gyanú és bizonyíték, de nem közlik hogy nem gyanúsíttak, és ott a vizeletminta adására „kötelező” jelleggel kerül sor. Azonban az ilyen mintaadást is „önkéntesnek” tekintik, ha valaki nem tiltakozik az eljárás ellen. Jó tudni, hogy a tanúknak is joguk van ügyvédet felkérni, aki a tanúkihallgatáson jelen lehet.
Ha valaki járművet vezet, akkor – az alkoholszondához hasonlóan – a rendőrségnek joga van vele szemben drogtesztet alkalmazni, vagyis vér és vizeletmintát kell adnia.
Mit tehetsz, ha elkaptak?
A rendőrség köteles mindenkivel közölni, hogy milyen bűncselekmény elkövetésével gyanúsítja. A gyanúsítás ellen panasszal lehet élni, amit a kihallgatáson kell jegyzőkönyvbe mondani, de utólag írásban is beadható a fenti határidőn belül.
Minden gyanúsítottnak joga van hallgatni. Meg lehet tagadni a vallomástételt teljes egészében, vagy az egyes kérdésekre való válaszadást. Ha valaki gyanúsított, nincs igazmondási kötelezettsége, de mást bűncselekmény elkövetésével hamisan nem vádolhat. Minden, amit mond, felhasználható ellene, még ha „vissza is vonja” a vallomást. Ha őrizetbe veszik, megjelölheti, kit szeretne értesíteni. A rendőrségi kihallgatáson kötelező a megjelenés, és ez vonatkozik az igazságügyi orvos-szakértői vizsgálatra is. Ha valaki több alkalommal nem jelenik meg a kihallgatáson, vagy a bírósági tárgyaláson, mert akár elfelejti bejelenteni a lakcímváltozást, és távolmaradását nem tudja pl. betegséggel igazolni, akkor többnyire elfogatóparancsot bocsátanak ki ellene, és körözni kezdik.
Fontos azt tudni, hogy a fenti elterelés csak akkor vehető igénybe, ha a büntetőjogi felelősséget az érintett akár részletes vallomás nélkül is, de beismeri és vállalja a részvételt: magyarán szólva ennyi vallomás az eltereléshez mindenképpen szükséges.
Minden büntetőügyben, az eljárás bármely szakaszában minden gyanúsítottnak joga van az ügyvédi védelemhez. Ez jelenthet saját meghatalmazott ügyvédet, vagy szükség esetén az állam által biztosított kirendelt védőt. A rendőri eljárással kapcsolatos pontos részletszabályokat elsősorban a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény, illetve a Büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény tartalmazza.
Mi vonatkozik a fiatalkorúakra?
A magyar büntetőjog szerint 14 éves kor alatt csak kivételesen büntethető a gyanúsított, a jog a 14 és 18 év közöttieket fiatalkorúaknak nevezi. A fiatalkorúakra főszabály szerint ugyanazok a törvények vonatkoznak, mint a felnőtt korúakra. Van azonban néhány többletgarancia, mely az eljárás során védelmüket szolgálja.
A fiatalkorúak rendőrségi kihallgatásáról törvényes képviselőjüket (ez legtöbbször szüleiket jelenti) is értesíteni kell, neki is joga van a kihallgatáson részt venni. Ezen kívül a fiatalkorúak elleni eljárásban kötelező az ügyvédi védelem, meghatalmazott védő hiányában a hatóság kirendelt védőt biztosít és a védőnek ott is kell lennie az összes kihallgatáson és bírósági tárgyaláson, ahol ügyvédjelölt nem helyettesítheti az ügyvédet.
A fiatalkorúak elleni eljárásban a törvény előírja környezettanulmány beszerzését is a gyanúsított fiatalkorú otthoni életkörülményeiről, mely feladatot a pártfogó felügyelők végzik. Ha a gyanúsított valamilyen oktatási intézményben tanul, és még nem múlt el 18 éves, iskolai jellemzést is be kell szerezni az iskolában tanúsított magatartásáról, tanulmányi eredményeiről, társaihoz és a közösséghez való hozzáállásáról.
Ha az ügy tárgya ezt indokolja, és a nyomozóhatóság (rendőrség) vezetője hozzájárul, akkor a fiatalkorú kihallgatásán pedagógus nevelője is jelen lehet. Ez a lehetőség elsősorban akkor jöhet számításba, ha a törvényes képviselő nem él a jelenlét jogával a kihallgatáson.
Kaphatok-e ingyenes jogi segítséget?
Amennyiben csak fogyasztó vagy, akkor a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) jogsegélyszolgálatánál ingyen kaphatsz tanácsokat, indokolt esetben akár jogi képviseletet. Egyéb esetben saját pénzeden kell ügyvédet fogadnod.
Napi Ász 2006. május 20. Szomorú rekordok (A Drogriporter levele)
Tisztelt Szerkesztőség,
Megdöbbenve olvastuk a Napi Ász május 20.-ai számában „Szomorú rekordok” című keretes írásukat. A cikkben nyilatkozó Miletics Marcell szerint előfordul, hogy már öt éves kislányok is drogfüggővé válnak, a drogfogyasztás pedig „sajnos már az óvodásokat is érinti.”
Nem vonjuk kétségbe, hogy a Baptista Szeretetszolgálat munkatársa találkozott már életében ilyen esettel, de ha nem hangsúlyozzuk, hogy az ilyen egyedi, elszigetelt esetek mennyire ritkák, a hasonló írások nem többek meggondolatlan hisztériakeltésnél.
Előfordulhat, hogy szociálisan rendkívül hátrányos helyzetű, marginalizált közösségekben a tiltott szerfogyasztás sokkal hamarabb megjelenik, de az említett esetek előfordulása minden valószínűség szerint olyan extrémen ritka jelenség, hogy súlyos hiba belőle bármilyen általánosítást végezni. Esetükben a legális drogok fogyasztása, a dohányzás és alkoholfogyasztás, a szipuzás sokkal komolyabb problémákat jelenthet, de az, hogy a kábítószerhasználat már az óvodásokat fenyegetné, megalapozatlan félelemkeltés.
Amennyiben a drogfogyasztás tudományos meghatározásából indulunk ki, ez valóban jelen van az óvodákban. A koffein, teobromin, teofillin nevű pszichoaktív stimuláns anyagokat kakaó, tejeskávé, tea és csokoládé formájában napi rendszerességgel fogyasztják óvodások.
A Nemzeti Drog Fókuszpont 2005-ös jelentésében szerepel, hogy az „Európai Iskolai Vizsgálat az alkohol- és egyéb drogfogyasztásról” (ESPAD) 2003-mas országos adatai szerint a tiltott szerfogyasztás első kipróbálásának leggyakoribb életkora 14-15 év fiúknál, lányoknál egyaránt. Országosan a megkérdezett 16 évesek 16,2%-a próbált már valamilyen tiltott szert legalább egyszer élete során, túlnyomó részben marihuánát (15,8%), többségük mindössze néhány alkalommal. A hat vagy több alkalommal próbálkozók aránya 6,3%. Tény, hogy a tiltott szerekkel való próbálkozás elterjedtsége 1995 és 2003 között három és félszeresére nőtt a magyar fiatalok között, de ez 1999 és 2003 között elsősorban, és szinte kizárólag a marihuána-fogyasztás növekedésében jelentkezett.
Ez a levél a TASZ Médiamonitor programjának részeként született. További információrét keresse fel a www.drogriporter.hu weboldalt.
Üdvözlettel,
Takács István Gábor
pszichológus
Társaság a Szabadságjogokért
Médiamonitor Program
Budapest, 1054, Víg utca 28,
tel./fax:+36-1-209-00-46
www.drogriporter.hu
takacsistvan@tasz.hu
Nethírlap.hu 2006. január 14. Kemény drog a marihuána
Tisztelt Szerkesztőség,
A „Kemény drog a marihuána” című cikkben (2006. január 14. nethírlap.hu) több olyan állítás is szerepel amely félreértésre ad okot a marihuána mentális betegségekben játszott szerepével kapcsolatban.
A fogalmi tévedések tisztázása végett fontos megjegyezni, hogy bár ugyanahhoz a fajhoz tartoznak, a vadkender (Cannabis Ruderalis) különbözik a magas THC tartalmú, kannabisz növényektől (Cannabis Sativa és Cannabis Indica), melyek virágzatát hívják marihuánának, gyantáját pedig hasisnak.
A Kendermag Egyesület nevét is tévesen idézték a cikkben, nem Vadkender Egyesületnek hívják.
Szintén tévesen szerepel a cikkben, hogy a marihuána hatóanyagai ugyanoda kötődnek az agyban, mint az opiátok. A marihuána hatóanyagai specifikus kannabinoid receptorokhoz kötődnek, az opiátok pedig eltérő, ún. µ-opioidreceptorokhoz.
A cikkben említett dán kutatás [1] nem mutatta ki azt, hogy a kannabisz egészséges fiatalembereknél skizofréniát okoz. Maga a kutatás vezetője, Dr. Mikkel Arendt a BBC-nek adott interjújában is kijelentette, hogy a kutatás nem bizonyítja, hogy a kannabisz és a szkizofrénia kialakulása között oksági kapcsolat állna fenn [2].
A kutatás során a Dán Központi Pszichiátriai Nyilvántartó adatainak alapján válogattak ki olyan személyeket, akik 1994 és 1997 között kannabisz következtében fellépő mentális zavarokkal kezeltek, és korábban nem álltak kezelés alatt, majd nyomon követték a kórtörténetüket 3 éven keresztül.
A központi nyilvántartó ugyanakkor nem szolgáltatott adatokat a vizsgált személyek egzisztenciális és családi hátteréről, arról, hogy fogyasztottak-e más drogokat a kannabiszon kívül, illetve hogy a kannabiszt milyen intenzitással használták, vagy voltak-e olyan lelki problémáik korábban, amelyekkel nem fordultak szakember segítségéhez, illetve genetikailag hajlamosak voltak-e a szkizofréniára. A kutatás gyakorlatilag azt igazolja, hogy a kannabisz fogyasztása siettetheti a szkizofrénia kialakulását/kiteljesedését azoknál a személyeknél, akik erre hajlamosak.
Ugyanezen kutatók egy korábbi kutatásából [3] kiderült, hogy a kannabisszal kapcsolatos pszichotikus zavarok elsősorban marginalizált (szegénységben élő vagy hajléktalan) fiataloknál jelentkeztek, akik a rendkívül intenzív kannabiszhasználat mellett egyéb drogokat is használtak. Ezen tényezők mindegyike komoly szerepet játszhat a szkizofrénia kialakulásában.
A statisztikák szerint továbbá a szkizofrénia nem fordult elő gyakrabban azokban a történelmi korokban amelyekben a marihuánafogyasztás elterjedtebb volt [4]. Az elmúlt harminc évben a kannabisz-használat ugrásszerű növekedéséhez képest a szkizofrénia előfordulása enyhén csökkenő tendenciát mutat [5].
A cikk állításával szöges ellentétben, a brit szakértők nem ellenezték a kannabisz enyhébb (C) kategóriába történő átsorolását, sőt a politikai nyomás ellenére is kiálltak mellette. A brit kormány tudományos tanácsadó testületének (ACMD) 2006. január végén publikussá vált javaslatára [6] Charles Clarke brit belügyminiszter úgy döntött, nem sorolja vissza a kannabiszt a veszélyesebb drogok osztályába. Az ACMD jelentése szerint nagyon csekély a kockázat, hogy valaki a kannabiszhasználat következtében válik szkizofrénné, általánosan pedig a kannabisz sokkal kevésbé káros szer, mint a B kategóriában szereplő anyagok (például amfetaminok, barbiturátoik és kodein). A kannabisz valós ártalmainak megelőzése érdekében a tanácsadó testület a prevenciós oktatási és információs szolgáltatások, a megfelelő és elérhető kezelési lehetőségek illetve a tudományos kutatások fejlesztését látja célravezetőnek.
Úgy gondoljuk, ha képesek vagyunk levonni a megfelelő következtetéseket a brit kormány elismert kutatókból álló tanácsadóinak javaslataiból, fel kell ismerjük, hogy a kannabisszal kapcsolatos ártalmakat a reális veszélyek bemutatásával lehet csak megelőzni, nem pedig ezek eltúlzásával.
Ez a levél a TASZ Médiamonitor programjának részeként született. További információért keresse fel a www.drogriporter.hu weboldalt. A témával kapcsolatos cikkünket ezen a címen találja.
Üdvözlettel,
pszichológus
Társaság a Szabadságjogokért
Médiamonitor Program
Budapest, 1054, Víg utca 28,
tel./fax:+36-1-209-00-46
Források:
[2] Drug disorder schizophrenia link, 1 December 2005, BBC news
[4] Hall W. and Solowij N. Adverse effects of cannabis, Lancet 1998; 352:1611-16
Délmagyarország Online 2006. január 15 A marihuanát a veszélyes kemény drogok közé sorolná Blair
Tisztelt Szerkesztőség,
Az „A marihuanát a veszélyes kemény drogok közé sorolná Blair – Használata skizofréiát és depressziót okoz” című cikkben (2006. január 15. Délmagyarország Online) több olyan állítás is szerepel amely félreértésre ad okot a marihuána mentális betegségekben játszott szerepével kapcsolatban.
A fogalmi tévedések tisztázása végett fontos megjegyezni, hogy bár ugyanahhoz a fajhoz tartotnak, a vadkender (Cannabis Ruderalis) különbözik a magas THC tartalmú, kannabisz növényektől (Cannabis Sativa és Cannabis Indica), melyek virágzatát hívják marihuánának, gyantáját pedig hasisnak.
A cikkben említett dán kutatás [1] nem mutatta ki azt, hogy a kannabisz egészséges fiatalembereknél skizofréniát okoz. Maga a kutatás vezetője, Dr. Mikkel Arendt a BBC-nek adott interjújában is kijelentette, hogy a kutatás nem bizonyítja, hogy a kannabisz és a szkizofrénia kialakulása között oksági kapcsolat állna fenn [2].
A kutatás során a Dán Központi Pszichiátriai Nyilvántartó adatainak alapján válogattak ki olyan személyeket, akik 1994 és 1997 között kannabisz következtében fellépő mentális zavarokkal kezeltek, és korábban nem álltak kezelés alatt, majd nyomon követték a kórtörténetüket 3 éven keresztül. A központi nyilvántartó ugyanakkor nem szolgáltatott adatokat a vizsgált személyek egzisztenciális és családi hátteréről, arról, hogy fogyasztottak-e más drogokat a kannabiszon kívül, illetve hogy a kannabiszt milyen intenzitással használták, vagy voltak-e olyan lelki problémáik korábban, amelyekkel nem fordultak szakember segítségéhez, illetve genetikailag hajlamosak voltak-e a szkizofréniára. A kutatás gyakorlatilag azt igazolja, hogy a kannabisz fogyasztása siettetheti a szkizofrénia kialakulását/kiteljesedését azoknál a személyeknél, akik erre hajlamosak.
Ugyanezen kutatók egy korábbi kutatásából [3] kiderült, hogy a kannabisszal kapcsolatos pszichotikus zavarok elsősorban marginalizált (szegénységben élő vagy hajléktalan) fiataloknál jelentkeztek, akik a rendkívül intenzív kannabiszhasználat mellett egyéb drogokat is használtak. Ezen tényezők mindegyike komoly szerepet játszhat a szkizofrénia kialakulásában.
A statisztikák szerint továbbá a szkizofrénia nem fordult elő gyakrabban azokban a történelmi korokban amelyekben a marihuánafogyasztás elterjedtebb volt [4]. Az elmúlt harminc évben a kannabisz-használat ugrásszerű növekedéséhez képest a szkizofrénia előfordulása enyhén csökkenő tendenciát mutat [5].
A cikk állításával szöges ellentétben, a brit szakértők nem ellenezték a kannabisz enyhébb (C) kategóriába történő átsorolását, sőt a politikai nyomás ellenére is kiálltak mellette. A brit kormány tudományos tanácsadó testületének (ACMD) 2006. január végén publikussá vált javaslatára [6] Charles Clarke brit belügyminiszter úgy döntött, nem sorolja vissza a kannabiszt a veszélyesebb drogok osztályába. Az ACMD jelentése szerint nagyon csekély a kockázat, hogy valaki a kannabiszhasználat következtében válik szkizofrénné, általánosan pedig a kannabisz sokkal kevésbé káros szer, mint a B kategóriában szereplő anyagok (például amfetaminok, barbiturátoik és kodein). A kannabisz valós ártalmainak megelőzése érdekében a tanácsadó testület a prevenciós oktatási és információs szolgáltatások, a megfelelő és elérhető kezelési lehetőségek illetve a tudományos kutatások fejlesztését látja célravezetőnek.
Úgy gondoljuk, ha képesek vagyunk levonni a megfelelő következtetéseket a brit kormány elismert kutatókból álló tanácsadóinak javaslataiból, fel kell ismerjük, hogy a kannabisszal kapcsolatos ártalmakat a reális veszélyek bemutatásával lehet csak megelőzni, nem pedig ezek eltúlzásával.
Ez a levél a TASZ Médiamonitor programjának részeként született. További információért keresse fel a www.drogriporter.hu weboldalt. A témával kapcsolatos cikkünket ezen a címen találja.
Üdvözlettel,
Takács István Gábor
pszichológus
Társaság a Szabadságjogokért
Médiamonitor Program
Budapest, 1054, Víg utca 28,
tel./fax:+36-1-209-00-46
Források:
[2] Drug disorder schizophrenia link, 1 December 2005, BBC news
[4] Hall W. and Solowij N. Adverse effects of cannabis, Lancet 1998; 352:1611-16