• Skip to main content
  • Skip to secondary menu
  • Ugrás az elsődleges oldalsávhoz
  • Ugrás a lábléchez
  • Cikkek
  • Blog
  • Híradó
  • Café
  • Videók

Drogriporter

Hírek és filmek a drogháború frontvonalából

  • Tudástár
  • Szabadegyetem
  • Rólunk
  • HU
    • EN
    • RU

2 Zsiráf 2007. január 10. A kábítószerek és a vallás (A Drogriporter levele, 2007. február 6.)

Szerző: Péter Sárosi | február 6, 2007

Tweet

Tisztelt Szerkesztőség,

 

A 2 Zsiráf 2007. január 10.-i „a kábítószerek és a vallás” című cikkében azt írják, hogy a Bibliában szerepel a „kábítószerezés” és az Írás ezt súlyos bűnként ítéli el. A „farmakeosz” szó értelmezésével kapcsolatban ajánlom szíves figyelmükbe Sárosi Péter, a TASZ drogpolitikai programvezetőjének írását.

 

Sárosi Péter: Egy hibás Biblia-értelmezés margójára

 

A 2 zsiráf cikke megpróbálja bebizonyítani, hogy a Bibliában szerepelnek konkrét utalások a kábítószer-használat bűnként való elítélésére. Érvelésének középpontjában a farmakeusz (φαρμακεύς) kifejezés áll, amelyet „kábítószeresnek” fordít. Ezt az értelmezést a szó görög gyökeréből (φάρμακον) vezeti le, amely szerinte megfelel a modern kábítószer szavunk jelentésének, legalábbis az idézett szöveghelyeken. Először is, a farmakeusz szót nem lehet kábítószeresként fordítani – ez ugyanis teljesen kiragadja a szót a szövegkörnyezetből, a modern szóhasználat pedig egyáltalán nem felel meg az ókori görög nyelv szóhasználatának. Bizonyos értelemben a farmakeusz valóban olyan személyt jelöl, aki tudatmódosító szerek használatával foglalkozik – azonban ennek a használatnak a mibenléte és funkciója az, ami alapvetően megkülönbözteti a modern értelemben vett droghasználótól. A „kábítószeres” olyan droghasználóra utal, aki saját tudatállapotát, hangulatait, teljesítményét, szociális interakcióit stb. befolyásolja a tudatmódosító szer fogyasztásával. A cikk célja is az, hogy bebizonyítsa: a farmakeusz szó szereplése azt bizonyítja, hogy már a Biblia is bűnként ítéli el a tudatmódosító szerek fogyasztását, azaz azt a tevékenységet, amelyet a köznyelv „kábítószerezésként” ismer. Ez a felfogás abból indul ki, hogy a tudatmódosító szerek puszta használata is abúzusnak, visszaélésnek, tehát bűnnek számít, függetlenül a használt szertől vagy a használat módjától. Az Újtestamentum görög szövegének szóhasználata azonban minden bizonnyal távol áll egy ilyen típusú értelmezéstől.

 

Először is, a farmakon szó nem feleltethető meg egyértelműen a magyar kábítószer szónak. A „kábítószer” alig néhány évtizedes múltra tekint vissza, egy modern szó, amely olyan tudatmódosító anyagot jelöl, amely szerepel az ENSZ kábítószer-listáin. A „kábítószeres” a modern magyar köznyelvben azon drogok fogyasztóira utal (erősen stigmatizáló módon), akik az ENSZ kábítószerlistáján szereplő tudatmódosító szereket használják. (A legális tudatmódosító szereket használókat a magyar nyelv nem illeti ezzel a kifejezéssel.) Ez az éles, nyelvi szinten jelentkező megkülönböztetés a magyar nyelv sajátja: az angol nyelvben például ez a megkülönböztetés nincsen jelen, a drug szó egyaránt jelöli az illegális és legális tudatmódosítókat is. Ez a magyar köznyelvben élő jelentésárnyalat minden bizonnyal hiányzik az Írásból. Nem valószínű ugyanis, hogy az Újtestamentum megkülönböztette egymástól a ma legális és illegális tudatmódosító szerek használatát – majdnem 2000 évvel azelőtt, hogy az ENSZ (valószínűleg nem éppen isteni sugallatra) kibocsátotta a kábítószernek minősülő anyagok jegyzékét.

 

A „kábítószeres” szót azért is tartom alapvetően elhibázottnak, mivel egy jogi szakkifejezésből kreált pejoratív, stigmatizáló jelző, amely azt sugallja, hogy egyrészt a kábítószer tudományosan igazolható módon különbözik az egyéb, legálisan kapható tudatmódosító szerektől (holott tudjuk, hogy a megkülönböztetés politikai és jogi, nem pedig a hatásmechanizmusok tudományosan igazolt különbözőségéből fakad), másrészt pedig semmilyen különbséget nem hajlandó tenni az illegális droghasználat nem problémás és problémás formái között. A alkalmi marihuána-fogyasztó ugyanazon kategóriába kerül, mint a naponta autókat feltörő heroinfüggő. Olyan, mintha a mintaszerű családi életet élő mértékletes borivót és a családját verő részegest egyaránt az „alkoholista” szóval illetnénk, és mindkettőt azonos súlyú bűnként ítélnénk meg.

 

Tudjuk, hogy a Biblia egyáltalán nem ítéli el a mértékletes alkoholfogyasztást, sőt, több helyen még helyeslően is beszél róla (maga Jézus is fogyasztott alkoholt). Nincs ez másként az egyházatyák (pl. Aranyszájú János vagy Ágoston) műveiben sem. Amit a Biblia egyértelműen elítél, az a részegeskedés, és nem az alkoholfogyasztás per se (pl. Efezusiakhoz írott levelében Pál a részegeskedést tiltja és a μεθύσω azaz lerészegedni igét használja). Nincs okunk feltételezni, hogy másként ítélte volna meg az egyéb drogok mértékletes, alkalomszerű használatát. A Biblia nem tartalmaz semmilyen utalást arra, hogy egyes tudatmódosító szerek használata minőségileg vagy erkölcsileg más kategóriát képezne – itt tehát saját ismereteinkre és értelmezésünkre vagyunk utalva. Nem lehet kijelenteni, hogy a Biblia elvetette volna a ma kábítószernek minősülő anyagok használatát, míg elfogadta volna az alkohol fogyasztását – ilyen szöveghely nem létezik. Ettől függetlenül hívő emberek megfogalmazhatnak ilyen véleményt, azonban nem hivatkozhatnak arra, hogy ez a vélemény közvetlenül levezethető a Bibliából, illetve nem alakíthatják át ennek az értelmezésüknek megfelelően a Biblia fordítását.

 

De még ha el is fogadnánk, hogy a farmakon szó jelentése megfeleltethető a modern kábítószer szó jelentésének, akkor sem állná meg a helyét a farmakeusz kábítószeresként való fordítása. A Thayer-féle görög nyelvi lexikon szerint a farmakeusz „1. az, aki mágikus orvosságokat készít” (one who prepares magical remedies). A farmakeusz tehát nem azt a személyt jelöli, aki rekreációs célból tudatmódosító szereket fogyaszt – hanem olyan személyt, aki előállít bizonyos szereket abból a célból, hogy mások tudatát vagy akár fizikai egészségét befolyásolja vele. Ha mindenáron ragaszkodni akarunk is a farmakeusz egy olyan értelmezéséhez, amely magában foglalja a modern kábítószer-jelenség vízióját is, akkor sokkal inkább az illegális laborokban drogokat előállító személyeket vagy magukat a droggal kereskedő dílereket kellene értenünk alatta, mintsem a farmakon rekreációs célú használóit, vagy a farmakeusztól bódító szereket vásárló és azokat fogyasztó személyeket.

 

A farmakeusz jelentése ráadásul egyáltalán nem feltétlenül kötődik tudatmódosító anyagokhoz, Thayler egy második jelentést is megemlít: varázsló (sorcerer). Míg a modern droghasználat túlnyomó többségében profán, rekreációs célokat szolgál, és nem feltétlenül függ az egyén spiritualista vagy materialista világnézetétől, addig a farmakeuszhoz jellegzetesen kapcsolódik egy okkult jelentéstartalom is, a természetfeletti erőkkel való kapcsolatkeresés bizonyos evilági haszonszerzés céljából. A görög nyelvű Biblia (Szeptuaginta), a Vulgata és a Biblia nemzeti nyelvű fordításainak szövegében a farmakeusz jellegzetesen ebben az értelemben szerepel (Exd 7:11; Jer 27:9; Dán 2:2 stb.), az asztrológus, a mágus és hasonló szavak szinonímájaként vagy analogóiájaként. A platóni dialógusokban magát Szókratészt is gyakran nevezik farmakeusznak – holott Szókratész híres volt arról, hogy sosem vesztette el a kontrollt saját tudata felett, és távol állt tőle a részegeskedés vagy a varázslás. Szókratész a szavakkal folytatott „mágiát”, hogy hallgatóságát befolyásolja. Szókratész elítéli ugyanakkor az írást, mint olyan farmakont, amely megrontja az embert. A farmakeusz kábítószeresként való fordítása erősen megcsonkítja és eltorzítja tehát a szó eredeti, gazdag jelentését, amelyhez sokkal közelebb áll a „méregkeverő” vagy „varázsló” szó használata, a szövegkörnyezettől függően.

 

A klasszikus görög irodalomból tudjuk, hogy az ókori Athénban a farmakosz szónak volt még egy jelentése: bűnbak. A bűnbakra a közösség rituális úton áthelyezte az általa elkövetett bűnök súlyát, hogy úgymond „megtévessze” az isteni igazságszolgáltatást, hogy az valami mást vagy valaki mást sújtson az elkövetett bűnökért, ne a közösséget magát. Az éles politikai feszültségektől övezett kábítószer-jelenség a modern korban kísértetiesen hasonló funkciót tölt be: ahelyett, hogy a közösség azokat a társadalmi feszültségeket, gazdasági egyenlőtlenségeket és etnikai diszkriminációt kezelné, amelyek a problémás droghasználat fő okai, inkább a társadalmi lét peremére szorult problémás droghasználókból képez bűnbakokat, akiket a szegénységért, a bűnözésért vagy a betegségekért felelőssé tesz. Azt gondolom, hogy ez a bűnbakképzési folyamat nemcsak ésszerűtlen, hanem teljesen keresztényietlen is. Ahelyett, hogy bibliai szöveghelyeket keresnénk a droghasználók további stigmatizációjának elmélyítésére, inkább a kiutat kell keresnünk az egyének és közösségek számára. Jézus sosem töltötte az idejét azzal, hogy megbélyegezze vagy ostorozza a bűnösöket – tudta, hogy ezzel ellenkező hatást érne el. Inkább leült a bűnösök asztalához, együtt étkezett velük, elvitte az Ige fáklyáját a legsötétebb bűnbarlangba is, hogy kiutat mutasson azoknak, akik eltévedtek a sötétben.

 

Ez a levél a TASZ Médiamonitor programjának részeként született, melynek célja a sajtó hiteles és tényszerű tájékoztatásnak segítése drogtémában. További információrét keressék fel a www.drogriporter.hu weboldalt.

 

Lapjukhoz további sok sikert kívánva,

 

Takács István Gábor
pszichológus
Társaság a Szabadságjogokért
Médiamonitor Program
Budapest, 1054, Víg utca 28,
tel./fax:+36-1-209-00-46
www.drogriporter.hu

Kategória: Hírek

Ezt a cikket ingyen olvashatod, de a megírásuk és a filmjeink elkészítése nincsen ingyen. A Drogriporter egy non-profit szervezet, amelynek szüksége van a támogatásodra!

Segítsd munkánkat egyszeri adománnyal, vagy LEGYÉL TE IS DROGRIPORTER TÁMOGATÓ TAG havi rendszeres támogatással!

Kapcsolódó videók:

“Mentális védőoltásra van szükség!” Beszélgetés Dr. Makara Mihály főorvossal

január 25, 2023 - István Gábor Takács

“Párhuzamos Budapestet ismertünk meg a tapasztalati munkatársakon keresztül” – Interjú Dávid Ferenccel

január 18, 2023 - István Gábor Takács

“Ha lehozom a piáról, akkor meghal” – Interjú Oláh Péterrel

január 10, 2023 - István Gábor Takács

Elsődleges oldalsáv

SEGÍTSD MUNKÁNKAT EGYSZERI ADOMÁNNYAL, VAGY LEGYÉL TE IS DROGRIPORTER TÁMOGATÓ TAG HAVI RENDSZERES TÁMOGATÁSSAL!
Iratkozz fel hírlevelünkre!

"*" a kötelező mezőket jelöli

Ez a mező az érvényesítéshez van és üresen kell hagyni.
  • Facebook
  • Twitter
  • YouTube

Search

DROGRIPORTER TUDÁSTÁR

Tudástárunkban gyűjtük össze mindazt a hasznos információt a drogokról, amire akár fogyasztóként, akár hozzátartozóként, tanárként vagy újságíróként szükséged van!

DROGRIPORTER SZABADEGYETEM

A Drogriporter Szabadegyetem olyan embereknek szól, akik szeretnének tárgyilagos és elmélyült ismereteket szerezni a tudatmódosító szerek fogyasztásáról.

DROGRIPORTER HÍRADÓ

Drogpolitikai hírek a nagyvilágból

DROGRIPORTER CAFÉ

Rendszeres drogpolitikai beszélgető és hírműsor videón és podcaston is!

VIDEÓINK ADATBÁZISA

Itt böngészhetsz több száz drogpolitikai filmünk között, témák szerint és térképen megjelenítve is!

SEGÍTŐ HELYEK LISTÁJA

Segítség kell? Itt megtalálod! Táblázatba gyűjtöttük, milyen addiktológiai szolgáltatások érhetőek el Magyarországon.

Díjnyertes animációs dokumentumfilmünk Kosztya Proletárszkij és édesanyja, Irina Proletárszkij 2008-as interjúinak felhasználásával készült. A teljes film, háttéranyagok és fesztivál szereplések itt!

Footer

Jogriporter Alapítvány
1032 Budapest
San Marco utca 70.
Postafiók: 1428 Budapest, pf. 420
Email: rightsreporter@rightsreporter.net

Keresés

További oldalaink:

Drogriporter Blog

Jogriporter Alapítvány 

Szoba a nyolcban

The Autocracy Analyst

Room for Change Campaign

Dare to Act Campaign

Drogriporter