Tisztelt Szerkesztőség,
A 2 Zsiráf 2007. január 10.-i „a kábítószerek és a vallás” című cikkében azt írják, hogy a Bibliában szerepel a „kábítószerezés” és az Írás ezt súlyos bűnként ítéli el. A „farmakeosz” szó értelmezésével kapcsolatban ajánlom szíves figyelmükbe Sárosi Péter, a TASZ drogpolitikai programvezetőjének írását.
Sárosi Péter: Egy hibás Biblia-értelmezés margójára
A 2 zsiráf cikke megpróbálja bebizonyítani, hogy a Bibliában szerepelnek konkrét utalások a kábítószer-használat bűnként való elítélésére. Érvelésének középpontjában a farmakeusz (φαρμακεύς) kifejezés áll, amelyet „kábítószeresnek” fordít. Ezt az értelmezést a szó görög gyökeréből (φάρμακον) vezeti le, amely szerinte megfelel a modern kábítószer szavunk jelentésének, legalábbis az idézett szöveghelyeken. Először is, a farmakeusz szót nem lehet kábítószeresként fordítani – ez ugyanis teljesen kiragadja a szót a szövegkörnyezetből, a modern szóhasználat pedig egyáltalán nem felel meg az ókori görög nyelv szóhasználatának. Bizonyos értelemben a farmakeusz valóban olyan személyt jelöl, aki tudatmódosító szerek használatával foglalkozik – azonban ennek a használatnak a mibenléte és funkciója az, ami alapvetően megkülönbözteti a modern értelemben vett droghasználótól. A „kábítószeres” olyan droghasználóra utal, aki saját tudatállapotát, hangulatait, teljesítményét, szociális interakcióit stb. befolyásolja a tudatmódosító szer fogyasztásával. A cikk célja is az, hogy bebizonyítsa: a farmakeusz szó szereplése azt bizonyítja, hogy már a Biblia is bűnként ítéli el a tudatmódosító szerek fogyasztását, azaz azt a tevékenységet, amelyet a köznyelv „kábítószerezésként” ismer. Ez a felfogás abból indul ki, hogy a tudatmódosító szerek puszta használata is abúzusnak, visszaélésnek, tehát bűnnek számít, függetlenül a használt szertől vagy a használat módjától. Az Újtestamentum görög szövegének szóhasználata azonban minden bizonnyal távol áll egy ilyen típusú értelmezéstől.
Először is, a farmakon szó nem feleltethető meg egyértelműen a magyar kábítószer szónak. A „kábítószer” alig néhány évtizedes múltra tekint vissza, egy modern szó, amely olyan tudatmódosító anyagot jelöl, amely szerepel az ENSZ kábítószer-listáin. A „kábítószeres” a modern magyar köznyelvben azon drogok fogyasztóira utal (erősen stigmatizáló módon), akik az ENSZ kábítószerlistáján szereplő tudatmódosító szereket használják. (A legális tudatmódosító szereket használókat a magyar nyelv nem illeti ezzel a kifejezéssel.) Ez az éles, nyelvi szinten jelentkező megkülönböztetés a magyar nyelv sajátja: az angol nyelvben például ez a megkülönböztetés nincsen jelen, a drug szó egyaránt jelöli az illegális és legális tudatmódosítókat is. Ez a magyar köznyelvben élő jelentésárnyalat minden bizonnyal hiányzik az Írásból. Nem valószínű ugyanis, hogy az Újtestamentum megkülönböztette egymástól a ma legális és illegális tudatmódosító szerek használatát – majdnem 2000 évvel azelőtt, hogy az ENSZ (valószínűleg nem éppen isteni sugallatra) kibocsátotta a kábítószernek minősülő anyagok jegyzékét.
A „kábítószeres” szót azért is tartom alapvetően elhibázottnak, mivel egy jogi szakkifejezésből kreált pejoratív, stigmatizáló jelző, amely azt sugallja, hogy egyrészt a kábítószer tudományosan igazolható módon különbözik az egyéb, legálisan kapható tudatmódosító szerektől (holott tudjuk, hogy a megkülönböztetés politikai és jogi, nem pedig a hatásmechanizmusok tudományosan igazolt különbözőségéből fakad), másrészt pedig semmilyen különbséget nem hajlandó tenni az illegális droghasználat nem problémás és problémás formái között. A alkalmi marihuána-fogyasztó ugyanazon kategóriába kerül, mint a naponta autókat feltörő heroinfüggő. Olyan, mintha a mintaszerű családi életet élő mértékletes borivót és a családját verő részegest egyaránt az „alkoholista” szóval illetnénk, és mindkettőt azonos súlyú bűnként ítélnénk meg.
Tudjuk, hogy a Biblia egyáltalán nem ítéli el a mértékletes alkoholfogyasztást, sőt, több helyen még helyeslően is beszél róla (maga Jézus is fogyasztott alkoholt). Nincs ez másként az egyházatyák (pl. Aranyszájú János vagy Ágoston) műveiben sem. Amit a Biblia egyértelműen elítél, az a részegeskedés, és nem az alkoholfogyasztás per se (pl. Efezusiakhoz írott levelében Pál a részegeskedést tiltja és a μεθύσω azaz lerészegedni igét használja). Nincs okunk feltételezni, hogy másként ítélte volna meg az egyéb drogok mértékletes, alkalomszerű használatát. A Biblia nem tartalmaz semmilyen utalást arra, hogy egyes tudatmódosító szerek használata minőségileg vagy erkölcsileg más kategóriát képezne – itt tehát saját ismereteinkre és értelmezésünkre vagyunk utalva. Nem lehet kijelenteni, hogy a Biblia elvetette volna a ma kábítószernek minősülő anyagok használatát, míg elfogadta volna az alkohol fogyasztását – ilyen szöveghely nem létezik. Ettől függetlenül hívő emberek megfogalmazhatnak ilyen véleményt, azonban nem hivatkozhatnak arra, hogy ez a vélemény közvetlenül levezethető a Bibliából, illetve nem alakíthatják át ennek az értelmezésüknek megfelelően a Biblia fordítását.
De még ha el is fogadnánk, hogy a farmakon szó jelentése megfeleltethető a modern kábítószer szó jelentésének, akkor sem állná meg a helyét a farmakeusz kábítószeresként való fordítása. A Thayer-féle görög nyelvi lexikon szerint a farmakeusz „1. az, aki mágikus orvosságokat készít” (one who prepares magical remedies). A farmakeusz tehát nem azt a személyt jelöli, aki rekreációs célból tudatmódosító szereket fogyaszt – hanem olyan személyt, aki előállít bizonyos szereket abból a célból, hogy mások tudatát vagy akár fizikai egészségét befolyásolja vele. Ha mindenáron ragaszkodni akarunk is a farmakeusz egy olyan értelmezéséhez, amely magában foglalja a modern kábítószer-jelenség vízióját is, akkor sokkal inkább az illegális laborokban drogokat előállító személyeket vagy magukat a droggal kereskedő dílereket kellene értenünk alatta, mintsem a farmakon rekreációs célú használóit, vagy a farmakeusztól bódító szereket vásárló és azokat fogyasztó személyeket.
A farmakeusz jelentése ráadásul egyáltalán nem feltétlenül kötődik tudatmódosító anyagokhoz, Thayler egy második jelentést is megemlít: varázsló (sorcerer). Míg a modern droghasználat túlnyomó többségében profán, rekreációs célokat szolgál, és nem feltétlenül függ az egyén spiritualista vagy materialista világnézetétől, addig a farmakeuszhoz jellegzetesen kapcsolódik egy okkult jelentéstartalom is, a természetfeletti erőkkel való kapcsolatkeresés bizonyos evilági haszonszerzés céljából. A görög nyelvű Biblia (Szeptuaginta), a Vulgata és a Biblia nemzeti nyelvű fordításainak szövegében a farmakeusz jellegzetesen ebben az értelemben szerepel (Exd 7:11; Jer 27:9; Dán 2:2 stb.), az asztrológus, a mágus és hasonló szavak szinonímájaként vagy analogóiájaként. A platóni dialógusokban magát Szókratészt is gyakran nevezik farmakeusznak – holott Szókratész híres volt arról, hogy sosem vesztette el a kontrollt saját tudata felett, és távol állt tőle a részegeskedés vagy a varázslás. Szókratész a szavakkal folytatott „mágiát”, hogy hallgatóságát befolyásolja. Szókratész elítéli ugyanakkor az írást, mint olyan farmakont, amely megrontja az embert. A farmakeusz kábítószeresként való fordítása erősen megcsonkítja és eltorzítja tehát a szó eredeti, gazdag jelentését, amelyhez sokkal közelebb áll a „méregkeverő” vagy „varázsló” szó használata, a szövegkörnyezettől függően.
A klasszikus görög irodalomból tudjuk, hogy az ókori Athénban a farmakosz szónak volt még egy jelentése: bűnbak. A bűnbakra a közösség rituális úton áthelyezte az általa elkövetett bűnök súlyát, hogy úgymond „megtévessze” az isteni igazságszolgáltatást, hogy az valami mást vagy valaki mást sújtson az elkövetett bűnökért, ne a közösséget magát. Az éles politikai feszültségektől övezett kábítószer-jelenség a modern korban kísértetiesen hasonló funkciót tölt be: ahelyett, hogy a közösség azokat a társadalmi feszültségeket, gazdasági egyenlőtlenségeket és etnikai diszkriminációt kezelné, amelyek a problémás droghasználat fő okai, inkább a társadalmi lét peremére szorult problémás droghasználókból képez bűnbakokat, akiket a szegénységért, a bűnözésért vagy a betegségekért felelőssé tesz. Azt gondolom, hogy ez a bűnbakképzési folyamat nemcsak ésszerűtlen, hanem teljesen keresztényietlen is. Ahelyett, hogy bibliai szöveghelyeket keresnénk a droghasználók további stigmatizációjának elmélyítésére, inkább a kiutat kell keresnünk az egyének és közösségek számára. Jézus sosem töltötte az idejét azzal, hogy megbélyegezze vagy ostorozza a bűnösöket – tudta, hogy ezzel ellenkező hatást érne el. Inkább leült a bűnösök asztalához, együtt étkezett velük, elvitte az Ige fáklyáját a legsötétebb bűnbarlangba is, hogy kiutat mutasson azoknak, akik eltévedtek a sötétben.
Ez a levél a TASZ Médiamonitor programjának részeként született, melynek célja a sajtó hiteles és tényszerű tájékoztatásnak segítése drogtémában. További információrét keressék fel a www.drogriporter.hu weboldalt.
Lapjukhoz további sok sikert kívánva,
Takács István Gábor
pszichológus
Társaság a Szabadságjogokért
Médiamonitor Program
Budapest, 1054, Víg utca 28,
tel./fax:+36-1-209-00-46
www.drogriporter.hu
