Portugáliában a kábítószerrel kapcsolatos szabályozás alapja az azóta többször módosított 15/93 sz. törvényerejű rendelet, ami a kereskedői és felhasználói elkövetők határozott megkülönböztetésével szabályozza a büntetéseket, receptírási előírásokat, jogosultságokat, felhatalmazásokat és ellenőrzési tevékenységet, valamint a gyógykezelés, megelőzés és nyomozás felelősséget – beleértve a pénzmosással kapcsolatos előírásokat.
Találatok erre: Features of Pdfvce NS0-521 PDF and Practice Exams 🎮 Simply search for ➠ NS0-521 🠰 for free download on ➥ www.pdfvce.com 🡄 😏NS0-521 Actual Dumps
Németország
Új Néplap 2005. december 17. Drogos szlengszótár (cikk)
(Sajnos online változatot nem találtunk, a lap a következő címen érhető el: www.ujneplap.hu)
Új Néplap 2005. december 17. Drogos szlengszótár
Ágyú: hasist vagy marihuánát tartalmazó cigaretta, dzsoint, joint;
Átszitál: megmotoz
Céllövölde: csoportos intravénás kábítószer-használat
Cukor: 1. heroin; barna cukor 2. LSD
Csoki: hasis
Dzsánki dzset: Injekciós tű intravénás használathoz
Elken: Anyagot elad
Fecske: injekciós tű az intravénás használathoz
Fehér hó: kokain
Fehér motor: speed
Fikszer: narkomániás, aki intravénásan injekciózik
Andzsa: marihuána
Hazamegy: Kábítószer hatása alá kerül
Kodnox: Codein és Noxyron keveréke
Kompót: máktea, zöld mákfőzet, sűrű esszencia
Lecsózik: tripet vesz be
Leül: a kábítószer hatása kezd elmúlni
Merci: Noxyron (altató) a tablettán egy Mercedes embléma látható
Rakesz: marihuánát vagy hasist tartalmazó cigaretta
Ringlispil: LSD italban feloldott állapotban
Török-Kör: Közös szívás esetén egy játékszabály, amely azt mondja ki, hogy mindenkinek addig kell a tüdejében tartani a füstöt, amíg újra ő következik a szívásban
Megszűnik a drogmonitorozó hírlevél
Megszűnik a Bűnügyi Szakértői és Kutatóintézet droghatóanyagokról tájékoztató hírlevele
Dánia
Bogárd és Vidéke 2005. szeptember 15. Vigyázat, Kábítószer! (az általunk elküldött második levél)
Tisztelt Hargitai Lajos!
Örömmel olvastuk, hogy reagált az általunk elküldött levélre újságja hasábjain. Meggyőződésünk, hogy az ilyen jellegű eszmecsere elősegítheti a drogfogyasztók, a legális és illegális drogok körül kialakult képzetek pontosítását és a tévhitek eloszlatását. Tiszteletre méltó törekvés az olvasók tájékoztatása a pszichoaktív szerek potenciális veszélyeiről, nincs is hiány az ilyen jellegű írásokból a magyar sajtóban. Sokszor azonban ezek az írások naiv elméleteken és mítoszokon alapulnak, az állítások pedig igen gyakran nélkülözik a tudományos megalapozottságot. Az egyik ilyen alapvető hiba a differenciálatlanság: Amikor minden illegális pszichoaktív szert (az idegrendszerben változást előidéző anyagot) „A DROG” vagy „KÁBÍTÓSZER” gyűjtőnév alatt tárgyalnak, pedig ezek a szerek nagyon különböző tulajdonságúak, mind hatásukat mind pedig veszélyeiket illetően. Nem kevésbé differenciálatlan a „DROGFOGYASZTÓ” ábrázolása sem: ezekben a cikkekben egy kalap alá kerülnek a marihuánát alkalmanként fogyasztó egyetemi és főiskolás hallgatók, vagy középiskolás diákok, a heroint napi szinten használni kénytelen, a társadalom peremére sodródott marginalizált függőkkel. És nem csak a szerek típusában léteznek alapvető és sok cikkben teljesen figyelmen kívül hagyott különbségek, de egy adott szer esetében is nagyon eltérő használati minták léteznek: A tudományos vizsgálatok és felmérések alapján a legtöbb „Drogfogyasztó” alkalmi használó, vagy életében pár alkalommal kísérletező (hasznos e tárgyban a 2004-es Jelentés a Magyarországi Kábítószerhelyzetről című ICSSZEM dokumentum tanulmányozása). Vannak akik bizonyos eseményekhez, társadalmi aktivitáshoz kötik az illegális drogok fogyasztását, például hétvégi szórakozáshoz. Megint másmilyen azoknak a fogyasztási mintája, akik valamilyen feszültséggel járó helyzet kezelésére alkalmaznak pszichoaktív szereket, és tőlük is különböznek azok, akik kényszeresen, naponta és hosszú időn át élnek valamilyen szerrel. Ezeket a jelentős különbségeket könnyen megérthetjük, ha az alkoholfogyasztás mintáira gondolunk: egyértelmű a különbség a vasárnapi ebédhez egy pohár jóféle vörösbort kortyoló ember, és a reggelt is csak pálinkával elkezdeni képes problémás alkoholfogyasztó között. Az illegális drogok és fogyasztóik esetében sincs ez másként. Erre utalt az Ön cikkében a másik levélíró is: a tudományos eredmények által régen megcáfolt nézet az, mely szerint a „szer” lenne egyedül és kizárólag a problémák oka. Legalább ugyanannyira fontos a fogyasztó személyisége és környezete abban, hogy a drogfogyasztás – legyen az legális, vagy illegális drog – a maga és környezete számára problémássá váljon. Az, hogy véleményünk szerint differenciáltan kell a drogfogyasztás jelenségét kezelni, és felhívjuk a figyelmet arra, hogy az illegális drogokat használók túlnyomó többsége se nem beteg ember, se nem bűnöző, hanem iskolába járó vagy dolgozó, gyermekeket nevelő ember, nem jelenti azt, hogy a problémás droghasználók helyzetét elintéznénk annyival, hogy „ ha pedig lelkileg nem egészséges, vessen magára a szerencsétlen”, mint ahogy Ön írja. A Társaság a Szabadságjogokért civil szervezet 10 éve védi a kábítószer-fogyasztók jogait, és kiáll a drogjelenség emberséges, valódi közegészségügyi szempontokat figyelembevevő és racionális kezelése mellett – amellett, hogy a nehéz sorsú drogfogyasztók a szerfogyasztásukkal járó ártalmakat csökkenthessék, a nekik járó egészségügyi ellátást és kezelést megkaphassák, és ne tegyen az állam olyan intézkedéseket, amelyek csak rontják a helyzetüket. Ez pedig már a drogpolitika területe: a tudományos eredményeken és nemzetközi tapasztalatokon alapulva állítjuk, hogy a drogfogyasztók büntetőjogi üldözése olyan, eredeti célját teljesíteni képtelen állami beavatkozás, amely azokat érinti a leginkább hátrányosan, akiknek problémája származik a drogfogyasztásból. Az elrettentést büntetéssel elérni szándékozó rendszer évi százmilliókat költ elemlámpás, vizelettesztes, megalázó drograzziákra, kényszerkezelésekre és bírósági eljárásokra. A „drog-függőt” a börtön nem „gyógyítja” meg, csak az esélyét csökkenti a változtatásra. Bűnözőt teremt belőle, rejtőzködésre kényszeríti, és megakadályozza, hogy segítséget kérjen, vagy biztonságosabbá tegye a fogyasztását például azáltal, hogy steril fecskendőhöz jut, amit a rendőrség nem vesz el tőle. A büntető drogpolitika a félelemből táplálkozik: a gyermekét féltő tájékozatlan és félretájékoztatott szülő félelméből. Ezt a félelmet és indulatot nagy részben a drogokról és drogfogyasztókról kialakult torzított tájékoztatás tartja fenn. A kábítószereket „rémként” „fertőzésként”, óriási tragédiaként, a kábítószer-fogyasztókat magatehetetlen „szabadságukban korlátozott” roncsként bemutató, a problémákat eltúlzó, elrettentő és ijesztgető célzatú kommunikáció azt éri el, hogy a drogfogyasztók továbbra is a leginkább elutasított társadalmi csoport maradnak Magyarországon, az állam pedig továbbra is megengedheti magának hogy agresszíven lépjen fel gyermekeink ellen, „hiszen az ő érdeküket szolgálja”. A médiában megjelent cikkekre ezért reagálunk tudományos tények felsorolásával. Ezért írtuk Önnek is, hogy a cikkében megjelent „beetetés” jelensége egy széles körben elterjedt, de a valóságnak nem megfelelő mítosz. A kábítószer-fogyasztás egyszerűen nem ilyen módon kezdődik el. Sajnáljuk, hogy a levelünkben szereplő hivatkozást nem említette meg válaszában. Örülnénk neki, ha megosztaná velünk a „beetetéssel” kapcsolatos tudományos forrásait, mert mi eddig nem találkoztunk ilyennel, csak cáfolatával. Érdemes elolvasni Demetrovics Zsolt pszichológusnak, a Nemzeti Drogmegelőzési Intézet munkatársának erről írt cikkét (Drogok és mítoszok, Népszabadság LXI/227, 2003. szeptember 29.). Szintén örömmel vennénk, ha megfelelő hivatkozásokkal támasztaná azt az állítását, hogy „az orvosi vélemények egységesek abban, miszerint a kábítószerek fogyasztása már kis mértékben is súlyosan károsítja az egészséget.” Vajon hogyan alkalmaznának fájdalomcsillapításra morfint (mely a heroin alapanyaga), a sclerosis multiplexben szenvedő betegek fájdalmainak és izomgörcseinek csillapítására pedig marihuána-kivonatot (Kanadában, Sativex néven), ha ez az állítás valóban igaz lenne? A gyógyszerek és „kábítószerek” közötti különbségtevés kulturális indulati és morális alapú politikai döntések, kevésbé tudományos és orvosi eredmények következménye. A gyógyszerekkel, legális és illegális drogokkal lehet élni és visszaélni is, van aki használja őket és van aki súlyosan függővé válik tőlük. A kép nem fekete vagy fehér. A problémás drogfogyasztás kialakulása valószínűtlen, hogy megelőzhető a veszélyek egyoldalú és túlzó bemutatásával, de ami biztosan elveszik általa, az az információforrásba vetett bizalom.
üdvözlettel,
Takács István Gábor
pszichológus
Társaság a Szabadságjogokért
Médiamonitor Program
Budapest, 1054, Víg utca 28,
tel./fax:+36-1-209-00-46
Ciprus
A droghasználattal kapcsolatos törvények és a helyi gyakorlat
Bulgária
Belgium
Széljegyzetek – 2023.02.17.
Srácok ritkán osztok meg Blikk cikket a Drogriporteren, de most megteszem: egy egész korrekt cikket sikerült összeállítania az újságíró kollégának a gyógyászati kannabisszal kapcsolatos legújabb mizériáról. Ma reggel egyébként a Klubrádió Reggeli Gyors című műsorában is nyilatkoztam ugyanerről. A lényeg dióhéjban: a magyar kormányzat az EU ellen szavazott két éve az ENSZ-ben, elutasítva, hogy a kannabisznak lehet bármilyen gyógyászati felhasználása. Azóta is megy a porhintés és zavarkeltés: ez az egész nem a kannabisz legalizálásáról szólt, a javaslat alapján az továbbra is a tiltott szerek jegyzékében, a kokainnal és a heroinnal közös listán maradt. Csupán arról van szó, hogy elismerjék, hogy lehet gyógyszerként IS használni, megfelelő körülmények között, feltételek mellett. Ez azért nem olyan radikális lépés, ha megfontoljuk, hogy még a kannabisznál sokkal veszélyesebb opioid drogoknak is van elismert gyógyászati hatása. Ráadásul a kannabisz gyógyászati alkalmazása Magyarországon nagy hagyományokra vezethető vissza: egészen az 1930-as évekig a kannabisz növény és oldatai szerepeltek a gyógyszerkönyvben, és éppenhogy külföldi nyomás hatására kerültek ki onnan. Ellenezheti valaki a kannabisz nem gyógyászati használatát, de ettől még el kell ismerni, hogy a kannabiszból számos olyan gyógyszer készül, ami ma már eredményesen segít súlyos betegségekben szenvedő, krónikus fájdalmakkal élő embereknek. Nem csodaszer, valóban túl van hypolva. De sok embernél nagyon jól működik, kevesebb mellékhatással, mint más gyógyszerek – lelkiismeretlenség őket kriminalizálni emiatt, és megakadályozni, hogy hozzáférjenek.
A Blikk cikk: https://www.blikk.hu/politika/magyar-politika/kirobbant-fuhaboru-eu-magyarorszag/w68wxe4