Portugáliában a kábítószerrel kapcsolatos szabályozás alapja az azóta többször módosított 15/93 sz. törvényerejű rendelet, ami a kereskedői és felhasználói elkövetők határozott megkülönböztetésével szabályozza a büntetéseket, receptírási előírásokat, jogosultságokat, felhatalmazásokat és ellenőrzési tevékenységet, valamint a gyógykezelés, megelőzés és nyomozás felelősséget – beleértve a pénzmosással kapcsolatos előírásokat. További jogszabályok határozzák meg a kezelésben közreműködő civil szervezetek felhatalmazásának és ellenőrzésének kérdését, a kábítószerfüggők kezelését és a megelőzést kézben tartó állami szervezetet, a pénzmosás ellenőrzését valamint a Nemzeti Kábítószer Megelőzési Programot.
A kábítószernek minősülő készítmények felsorolását a fenti törvényerejű rendelet melléklete tartalmazza, 6 folyamatosan frissített listában: ópium, kokain és kannabisz származékok; hallucinogének, amfetamin származékok és barbiturátok; kábítószer készítmények; nyugtatók és altatószerek; illetve két külön listán szerepelnek a különböző alapanyagok és elővegyületek. A listáknak a kapcsolódó bűncselekmények súlyának meghatározásában van kiemelt szerepe.
Az 1999-ben kezdődött dekriminalizációs folyamatot megelőzően Portugáliában a kábítószer birtoklása és fogyasztása egyaránt bűncselekménynek számított. Ma a 30/2000 Törvényben szabályozott módon a kis mennyiségű (átlagos fogyasztó 10 napi adagját meg nem haladó) kábítószer birtoklása esetén az elkövetőt – a kábítószer elkobzása mellett – egy jogászból, orvosból és szociális segítőből álló bizottsághoz irányítják, mely a fogyasztóval illetve birtoklással gyanúsított személlyel folytatott személyes konzultáció során, személyes élethelyzetének vizsgálatával segít meghatározni a függőség kezelését és a rehabilitáció módját. A büntetés – bár a jogszabályok lehetővé teszik – ebben a szakaszban nem cél. Az üzleti célú kábítószer kereskedelem visszaszorítása továbbra is a bűnüldöző szervek hatáskörében maradt.
A Drogriporter filmje a portugál dekriminalizációról – olvass bővebben itt!
A kábítószer kereskedelemmel kapcsolatos bűncselekmények büntetési tételeit a fenti listák figyelembe vételével határozzák meg. Az első három listán szereplő anyagok esetében 4-től 12-évig, míg a negyedik listán (a nyugtatók esetében) 1-től 5 évig terjednek a büntetési tételek, melyek esetében további enyhítő körülményként veszik figyelembe az elkövető esetleges függőségét, illetve súlyosbító körülményként a bűnszervezetben való elkövetést.
A használt tűk nem megfelelő kezelése bírságot, vagy egy évig terjedő börtönbüntetést von maga után, míg a steril eszközök birtoklása felhasználói körben nem korlátozott.
A jogszabályváltozások napi szinten módosították a rendőrségi és a bírói gyakorlatot, határozottan megkülönböztetve a kereskedőkkel szembeni bűnüldözői fellépést és a kábítószerfüggők gyógykezelését. A gyógykezelés célja a társadalmi és egészségi kockázatok és károk csökkentése a nemzetközi gyakorlatból ismert eszközök széleskörű és összehangolt használatával: szociális és családügyi támogatás nélküli segítőközpontokkal, menekült szállásokkal, melegedőkkel, információs központokkal, mobil fertőzésmegelőző egységekkel, helyettesítő programokkal, tűcserével, utcai csoportokkal, ellenőrzött használói programokkal, melyek mindegyike lehetővé teszik a metadon használatát és a rendszeres tűcserét. Utóbbi keretén belül – a fertőző betegségek megelőzése érdekében – intravénás kábítószer használók számára engedélyezett a steril eszközök birtoklása – két kísérleti börtönprogramban is.
A pénzmosás szabályozása a vonatkozó EU szabályozásnak megfelelően Portugáliában is szigorú.
Forrás: http://www.emcdda.
Szerző: Kalmár Koppány
