• Skip to main content
  • Ugrás az elsődleges oldalsávhoz
  • Ugrás a lábléchez
  • Kezdőlap
  • Magunkról
  • Blog
  • Café
  • Filmek
  • Cikkek
  • Segítő helyek
  • HU
    • EN
    • RU

Bogárd és Vidéke 2005. szeptember 15. Vigyázat, Kábítószer! (az általunk elküldött második levél)

szeptember 22, 2005 | Szerző: admin

Tweet

Tisztelt Hargitai Lajos!

 

Örömmel olvastuk, hogy reagált az általunk elküldött levélre újságja hasábjain. Meggyőződésünk, hogy az ilyen jellegű eszmecsere elősegítheti a drogfogyasztók, a legális és illegális drogok körül kialakult képzetek pontosítását és a tévhitek eloszlatását. Tiszteletre méltó törekvés az olvasók tájékoztatása a pszichoaktív szerek potenciális veszélyeiről, nincs is hiány az ilyen jellegű írásokból a magyar sajtóban. Sokszor azonban ezek az írások naiv elméleteken és mítoszokon alapulnak, az állítások pedig igen gyakran nélkülözik a tudományos megalapozottságot. Az egyik ilyen alapvető hiba a differenciálatlanság: Amikor minden illegális pszichoaktív szert (az idegrendszerben változást előidéző anyagot) „A DROG” vagy „KÁBÍTÓSZER” gyűjtőnév alatt tárgyalnak, pedig ezek a szerek nagyon különböző tulajdonságúak, mind hatásukat mind pedig veszélyeiket illetően. Nem kevésbé differenciálatlan a „DROGFOGYASZTÓ” ábrázolása sem: ezekben a cikkekben egy kalap alá kerülnek a marihuánát alkalmanként fogyasztó egyetemi és főiskolás hallgatók, vagy középiskolás diákok, a heroint napi szinten használni kénytelen, a társadalom peremére sodródott marginalizált függőkkel. És nem csak a szerek típusában léteznek alapvető és sok cikkben teljesen figyelmen kívül hagyott különbségek, de egy adott szer esetében is nagyon eltérő használati minták léteznek: A tudományos vizsgálatok és felmérések alapján a legtöbb „Drogfogyasztó” alkalmi használó, vagy életében pár alkalommal kísérletező (hasznos e tárgyban a 2004-es Jelentés a Magyarországi Kábítószerhelyzetről című ICSSZEM dokumentum tanulmányozása). Vannak akik bizonyos eseményekhez, társadalmi aktivitáshoz kötik az illegális drogok fogyasztását, például hétvégi szórakozáshoz. Megint másmilyen azoknak a fogyasztási mintája, akik valamilyen feszültséggel járó helyzet kezelésére alkalmaznak pszichoaktív szereket, és tőlük is különböznek azok, akik kényszeresen, naponta és hosszú időn át élnek valamilyen szerrel. Ezeket a jelentős különbségeket könnyen megérthetjük, ha az alkoholfogyasztás mintáira gondolunk: egyértelmű a különbség a vasárnapi ebédhez egy pohár jóféle vörösbort kortyoló ember, és a reggelt is csak pálinkával elkezdeni képes problémás alkoholfogyasztó között. Az illegális drogok és fogyasztóik esetében sincs ez másként. Erre utalt az Ön cikkében a másik levélíró is: a tudományos eredmények által régen megcáfolt nézet az, mely szerint a „szer” lenne egyedül és kizárólag a problémák oka. Legalább ugyanannyira fontos a fogyasztó személyisége és környezete abban, hogy a drogfogyasztás – legyen az legális, vagy illegális drog – a maga és környezete számára problémássá váljon. Az, hogy véleményünk szerint differenciáltan kell a drogfogyasztás jelenségét kezelni, és felhívjuk a figyelmet arra, hogy az illegális drogokat használók túlnyomó többsége se nem beteg ember, se nem bűnöző, hanem iskolába járó vagy dolgozó, gyermekeket nevelő ember, nem jelenti azt, hogy a problémás droghasználók helyzetét elintéznénk annyival, hogy „ ha pedig lelkileg nem egészséges, vessen magára a szerencsétlen”, mint ahogy Ön írja. A Társaság a Szabadságjogokért civil szervezet 10 éve védi a kábítószer-fogyasztók jogait, és kiáll a drogjelenség emberséges, valódi közegészségügyi szempontokat figyelembevevő és racionális kezelése mellett – amellett, hogy a nehéz sorsú drogfogyasztók a szerfogyasztásukkal járó ártalmakat csökkenthessék, a nekik járó egészségügyi ellátást és kezelést megkaphassák, és ne tegyen az állam olyan intézkedéseket, amelyek csak rontják a helyzetüket. Ez pedig már a drogpolitika területe: a tudományos eredményeken és nemzetközi tapasztalatokon alapulva állítjuk, hogy a drogfogyasztók büntetőjogi üldözése olyan, eredeti célját teljesíteni képtelen állami beavatkozás, amely azokat érinti a leginkább hátrányosan, akiknek problémája származik a drogfogyasztásból. Az elrettentést büntetéssel elérni szándékozó rendszer évi százmilliókat költ elemlámpás, vizelettesztes, megalázó drograzziákra, kényszerkezelésekre és bírósági eljárásokra. A „drog-függőt” a börtön nem „gyógyítja” meg, csak az esélyét csökkenti a változtatásra. Bűnözőt teremt belőle, rejtőzködésre kényszeríti, és megakadályozza, hogy segítséget kérjen, vagy biztonságosabbá tegye a fogyasztását például azáltal, hogy steril fecskendőhöz jut, amit a rendőrség nem vesz el tőle. A büntető drogpolitika a félelemből táplálkozik: a gyermekét féltő tájékozatlan és félretájékoztatott szülő félelméből. Ezt a félelmet és indulatot nagy részben a drogokról és drogfogyasztókról kialakult torzított tájékoztatás tartja fenn. A kábítószereket „rémként” „fertőzésként”, óriási tragédiaként, a kábítószer-fogyasztókat magatehetetlen „szabadságukban korlátozott” roncsként bemutató, a problémákat eltúlzó, elrettentő és ijesztgető célzatú kommunikáció azt éri el, hogy a drogfogyasztók továbbra is a leginkább elutasított társadalmi csoport maradnak Magyarországon, az állam pedig továbbra is megengedheti magának hogy agresszíven lépjen fel gyermekeink ellen, „hiszen az ő érdeküket szolgálja”. A médiában megjelent cikkekre ezért reagálunk tudományos tények felsorolásával. Ezért írtuk Önnek is, hogy a cikkében megjelent „beetetés” jelensége egy széles körben elterjedt, de a valóságnak nem megfelelő mítosz. A kábítószer-fogyasztás egyszerűen nem ilyen módon kezdődik el. Sajnáljuk, hogy a levelünkben szereplő hivatkozást nem említette meg válaszában. Örülnénk neki, ha megosztaná velünk a „beetetéssel” kapcsolatos tudományos forrásait, mert mi eddig nem találkoztunk ilyennel, csak cáfolatával. Érdemes elolvasni Demetrovics Zsolt pszichológusnak, a Nemzeti Drogmegelőzési Intézet munkatársának erről írt cikkét (Drogok és mítoszok, Népszabadság LXI/227, 2003. szeptember 29.). Szintén örömmel vennénk, ha megfelelő hivatkozásokkal támasztaná azt az állítását, hogy „az orvosi vélemények egységesek abban, miszerint a kábítószerek fogyasztása már kis mértékben is súlyosan károsítja az egészséget.” Vajon hogyan alkalmaznának fájdalomcsillapításra morfint (mely a heroin alapanyaga), a sclerosis multiplexben szenvedő betegek fájdalmainak és izomgörcseinek csillapítására pedig marihuána-kivonatot (Kanadában, Sativex néven), ha ez az állítás valóban igaz lenne? A gyógyszerek és „kábítószerek” közötti különbségtevés kulturális indulati és morális alapú politikai döntések, kevésbé tudományos és orvosi eredmények következménye. A gyógyszerekkel, legális és illegális drogokkal lehet élni és visszaélni is, van aki használja őket és van aki súlyosan függővé válik tőlük. A kép nem fekete vagy fehér. A problémás drogfogyasztás kialakulása valószínűtlen, hogy megelőzhető a veszélyek egyoldalú és túlzó bemutatásával, de ami biztosan elveszik általa, az az információforrásba vetett bizalom.

 

üdvözlettel,

 

Takács István Gábor

pszichológus

Társaság a Szabadságjogokért

Médiamonitor Program

Budapest, 1054, Víg utca 28,

tel./fax:+36-1-209-00-46

www.drogriporter.hu

[email protected]

Kategória: Hírek

Elsődleges oldalsáv

  • Facebook
  • Twitter
  • YouTube

Itt böngészhetsz több száz drogpolitikai filmünk között!

Kosztya Proletárszkij – A rajzfilm

Az animációs dokumentumfilm Kosztya Proletárszkij és édesanyja, Irina Proletárszkij 2008-as interjúinak felhasználásával készült. Rajzolta Rontó Lili. Rendezte és vágta Takács István Gábor. Narrálta Ánya Szarang.

Kérjük támogasd a munkánkat!

Témáink

A drogháború költségei (Count the Costs kampány) Afrika Depresszánsok Diszkórazzia dosszié dizájner drogok Dohány Drogprevenció Drogszabályozás Emberi jogok ENSZ drogpolitika Eurodrog Európai Drogpolitikai Kezdeményezés (EDPI) Filmek Hatályos jogszabályok Heroin dosszié Kanada Kannabisz-Szkizofrénia dosszié Latin-Amerika Legalizáció Linkek Magyar drogpolitika Marihuána Médiamonitor Nemzetközi szervezetek No Brog Rovat Online tanulmányok Opiátok Oroszország drogpolitikája Pszichedelikus drogok Pszichedelikus gyógyászat PSZK dosszié Schedel Andor gyűjtemény Stimulánsok Szcientológia dosszié TASZ kiadványok Tűcsere dosszié USA Ártalomcsökkentés Ázsia

Footer

Jogriporter Alapítvány 2017
1032 Budapest
San Marco utca 70.
Postafiók: 1428 Budapest, pf. 420
Email: [email protected]

Search

További oldalaink:

Drogriporter Blog

Jogriporter Alapítvány 

Room for Change Campaign

Dare to Act Campaign

Drogriporter