Sharon Salzberg meditĂĄciĂłs oktatĂł mesĂ©li, hogy rĂ©gen egy burmai erdei kolostorban vett rĂ©szt elvonulĂĄson egy hĂÂres tanĂÂtĂłval. A napok csendes meditĂĄciĂłval teltek, Ă©s neki rendszeresen be kellett szĂĄmolni a mesternek arrĂłl, mit tapasztalt a meditĂĄciĂł sorĂĄn.
Salzberg olyan elvĂĄrĂĄsokkal Ă©rkezett, hogy a meditĂĄciĂłval majd felĂŒlemelkedik a hĂ©tköznapok nyomasztĂł Ă©rzĂ©sein Ă©s a sajĂĄt gyermekkori traumĂĄiban gyökerezĆ szenvedĂ©sen. De a valĂłsĂĄgban a meditĂĄciĂł sorĂĄn olyan mĂ©lysĂ©ges mĂ©ly szomorĂșsĂĄg emelkedett a felszĂÂnre, ami valĂłsĂĄggal letaglĂłzta. Rendszeresen sĂÂrĂĄsban tört ki – majd elöntötte a szĂ©gyen Ă©s a dĂŒh, hogy ilyen gyenge Ă©s kĂ©ptelen bevĂĄltani az elvonulĂĄsban rejlĆ spirituĂĄlis lehetĆsĂ©geket.
SzĂ©gyenkezĂ©sĂ©ben prĂłbĂĄlta letagadni Ă©s kicsinyĂÂteni a mester elĆtt, amit Ă©rzett. A mestert azonban nem tudta lĂłvĂĄ tenni. „Sokat sĂÂrsz?” – kĂ©rdezte szigorĂșan. „Gyakran,” ismerte el elvörösödve. „Nos, amikor sĂÂrsz, akkor sĂÂrj teljes szĂÂvedbĆl,” felelte egyĂŒttĂ©rzĆ mosollyal a mester.
Nem elfojtani a fĂĄjdalmat, nem elrakni, bezĂĄrni valami fiĂłkba, nem elzĂĄrkĂłzni elĆle – hanem teljes szĂÂvbĆl ĂĄtĂ©lni – tudatosan jelen lenni Ă©s elfogadni. Nem akadĂĄlynak tekinteni, nem is kĂ©tsĂ©gbeesetten elmerĂŒlni benne – hanem a kĂÂvĂĄncsi megfigyelĂ©s rĂ©szĂ©vĂ© tenni. A KözĂ©psĆ Ăt, ahogy a Buddha mondta.
Milyen bölcs tanĂĄcs ez. Mennyire ellentmond annak, amit sokan vĂĄrnĂĄnak egy spirituĂĄlis tanĂÂtĂłtĂłl. Hogy mondja azt, a szomorusĂĄg csak illĂșziĂł Ă©s hessegesse el, mint valami legyet. LĂ©pjen ĂĄt a földi, gyarlĂł emberi Ă©rzelmeken Ă©s gyorslifttel rögtön szĂĄlljon a mennybe. Ebben a hamis remĂ©nyben fordulnak tömegek meditĂĄciĂłhoz, jĂłgĂĄhoz, LSD-hez.
HĂĄt nem. Nem lehet kicselezni a sorsot. Nincs kerĂŒlĆĂșt, nincs gyorslift: csak keresztĂŒl vezet az Ășt. KeresztĂŒl a fĂĄjdalmakon, fĂ©lelmeken Ă©s szomorĂșsĂĄgon.
(notes to myself)
Szobor: https://www.artsy.net/artist/tong-liang-hsieh