Kik a sorstársak (peer-ek)? Miért fontos a sorstás segítők bevonása a droghasználóknak létrehozott szolgáltatásokba? Ez a kisfilmünk amszterdami és antwerpeni példákkal mutatja be a sorstárs segítés fontosságát.
2019 végén, épp mielőtt a Covid-19 beütött volna, a Peer2Peer Európai Uniós projekt résztvevői látogatást tettek amszterdami és antwerpeni modellprogramokba. Azért mentek oda, hogy lássák, hogyan lehet a droghasználók számára létrehozott programok és a sorstársak közötti együttműködést szorosabbra fűzni, és ezzel az új tudással gazdagítsák a Litván, Lengyel és Görög szolgáltatásokat.
A drogriporter a Peer2Peer projekt kommunikációs partnereként kisfilmet készített a látogatásról, amit magyar felirattal itt lehet megnézni:
A felirat automatikusan elindul, ha mégsem, akkor a jobb also sarokban a kis CC gombra kattintva indítható el.
„A sorstárs olyan ember, akinek megélt tapasztalatai vannak egy adott közösségből. Ezt a tapasztalatot pedig tiszteletben kell tartani,
és jó ha meg lehet osztani másokkal, mert láthattuk, hogy az ártalomcsökkentő szolgáltatások hatékonyabbá váltak, ha sorstársakat is alkalmaztak, főleg fizetett sorstársakat. A sorstársak hidat képeznek, összekötik a szolgáltatásokat, a kórházakat az utcával és ettől sokkal hatékonyabb lesz a segítő munka.” Mondta el nekünk José Queiros, annak az APDES nevű portugál szervezetnek a vezetője, amely az EU bizottság által támogatott Peer2Peer programot koordinálta.
Marianna Iwulska, a lengyel Prekursor szervezet sorstárs segítője is így gondolja: „Sorstárs segítőként dolgozom egy ártalomcsökkentő programban. A mi bevonásunk teszi lehetővé, hogy olyan emberekkel is fel tudjuk venni a kapcsolatot, akik a rendszeren kívülre kerültek. Jobban megbíznak bennünk, mint a többi segítőben, ezért ezekben az esetekben többet tudunk tenni sorstárs segítőként.„
A portugál, görög, litván, lengyel, holland és belga szolgáltatókból és sorstárs segítőkből álló csapat látogatásának első állomása az antwerpeni Free Clinic nevű szervezet volt.
A Free Clinic-nek különböző, főleg hajléktalan droghasználükra szabott szolgáltatásuk van: szállóik és nappali melegedőik (drop-in központjaik) 800 embert érnek el, ahol meg lehet pihenni és ártalocmsökkentő szolgáltatásokhoz lehet hozzáférni. A drop-in központban az ott dolgozók 55%-a sorstárs segítő. Ők végzik a bevásárlást, megfőzik a napi levest, ők termesztik a zöldségeket és gondozzák a kertet, ők mennek megkereső munkára és a „tű-őrjáratra,” vagyis az eldobált fecskendőket összeszedni. Kezdetben önkéntesen segítenek, később pedig fizetett munkatárssá válhatnak. Egy idő után az itt megszerzett tapasztalattal és önbizalommal felvértezve, ha szeretnének, egyéb fizetett munkát tudnak keresni. A programban számítógépes ismereteket lehet tanuéni és saját hajléktalan focicsapatuk is van.
A Free Clinic-nek az egyik legeredetibb programja a „C Buddy” vagy „C Haver” proprojekt, amit szinte teljes egészében sorstársak visznek. Alapvető feladatuk a HCV vírussal fertőzött droghasználók felkutatása és a kezelésük segítése. Az új típusú heptitisz C ellenes gyógyszerek ma már sokkal hatékonyabbak mint a régi típusú interferon és szinte nincsen mellékhatásuk. a peer-ek segítenek a HCV-vel kapcsolatos felvilágosításban, tesztelésben,ők viszik el az emberket az orvoshoz is, és végig asszisztálják a kezelést: meglátogatják őket a kórházban, segítenek bevásárolni, és eljérnak az adminisztratív ügyeikben is. A program minden sorstárs segítőjét kigyógyították már a Hepatitis fertőzésből, ők maguk opedig további 240 embernek segítettek teljesen meggyógyulni.
Amikor a látogatóink arről érdeklődtek, hogy mik a droghasználattal kapcsolatos szabályok, a Free Clinic munkatársainak válasza egyértlemű volt: A sorstérsaktól nem várják el az absztinenciát, csupán azt hogy jól végezzék a munkájukat. Ha jó munkát végzel a kliensekkel, a te dolgod, hogy hogyan töltöd el a szabadidődet.
A látogatás következő állomása amszterdam volt, ahol az ártalomcsökkentésnek és a sorsátrsak bevonásának gazdag történelme van. A De Regenboog Groep által üzemeltetett AMOC nevű belövőszobába kalauzoltak el minket, ez Hollandia egyik legrégibb droghasználói szobája. Azzal a céllal hozták létre, hogy visszaszorítsák a túladagolásokat, a HIV és HCV fertőzéseket, és a köztéri problémákat.
Cedric Charvet vezetett minket körbe, és elmesélte, hogy mind a három célkitőzést sikerült is elérni: ezekben az épületelben a droghasználat során soha nem történt halálos túladagolás, a HIV előfordulása is jelentősen lecsökkent a droghasználók között az országban. A 80-as évek végén 30 ezer injektált drogot az úgynevezett nyílt drogszcénán, de mára a nyílt színi droghasználat szinte teljesen megszűnt.
A droghasználói szobában lehetőség van még étkezni, zuhanyozni, internetezni, tnácsadást kérni, éjszaka pedig aludni. A számos szolgáltatásban a sorstársak is kiveszik a részüket. Ők dolgoznak az éjszakai szálláson, a ruhaosztó részlegen, ők veszik meg és készítik el az ételt, takarítanak és mindenféle más munkában is kiveszik a részüket. Magébvan a droghasználó szobában is dolgoznak és fizetést kapnak érte.
A sorstársak droghasználatához itt is hansonlóan állnak, mint Belgiumban:
„Ha egy sorstárs például metadont szed, nekem ahhoz semmi közöm. Az a magánügye, ez pedig a munkahely. Magánügy, hogy otthon mit csinál, amíg itt a munkája legjobbját nyújtja.”
Mindenki akivel beszéltünk kiemelte: lehetőség szerint kapjanak fizetést a sorstársak a munlájukért, mert egyszerűen így tisztességes és a szolgáltatások is akkor lesznek igazán hatékonyak, ha ilyen módon is megbecsüljük azt aki végzi a munkát. Ahogy Christos Anastasiou fogalmazott a Görög Droghasználók Hálózatától: „ha bevonják a sorstársakat, akkor ők is megváltoznak. Ez egy lehetőség nekik, hogy javítsanak a saját életükön is, hogy jobban legyenek és ezáltal másoknak is segíteni tudjanak.”
A projektet az Európai Unió Jogérvényesülés (Justice) programja támogatta.
Szöveg és videó: Takács István Gábor
Riporter: Sárosi Péter
A film magyar nyelvű felirata: Ézsiás Anikó
