Ez a cikk eredetileg a Drogriporter blogon jelent meg a 444-en.
A skót kormány bejelentette, hogy meghallgatja a drogfogyasztók véleményét is azzal kapcsolatban, hogy milyen eszközökre lenne szükség a halálos drogtúladagolások visszaszorításához.
Skócia drogpolitikáért felelős minisztere, Angel Constance bejelentette, hogy kezdeményezésére egy nemzeti munkacsoportot hoz létre civil szervezetek képviselőiből és az érintett közösségek, tehát a volt és jelenlegi droghasználó emberek bevonásával. A cél, hogy ötleteket adjanak a skót kormánynak ahhoz, hogy miként küzdjenek eredményesen a drogfüggőséggel kapcsolatos egészségügy ártalmak, a túladagolások és a fertőzések ellen.
2019-ben a Drogriporteren is beszámoltunk róla, hogy Skóciában az elmúlt években drámai növekedést figyeltek meg a halálos drogtúladagolások számába. Ezek nagyrészt az ún. Trainspotting-generációt sújtják: azokat, akik a 90-es években szoktak rá a heroinra, is ma már az 50-es, sőt, a 60-as éveikben járnak. Tavaly októberben aztán a Drogriporter Híradóban arról tudósítottunk (lásd alább), hogy a skót kormány a szakemberek kérésére enyhít a drogjogi szabályozáson, és a rendőrség a fogyasztói típusú bűncselekmények esetében eltekint a büntetőeljárástól.
A droghasználók véleményének kikérése a legújabb a skót kormány reformjai között. A munkacsoportot Alan Miller jogprofesszor, emberi jogi szakértő vezeti, a skót kormányzat drogkoordinációs irodájának munkatásai segítségével. Miller szerint az érintettek meghallgatása azért is fontos, hogy megállapítsák, milyen hiányosságok vannak a skót ellátórendszerben, és hogyan sérülnek az érintettek emberi jogai.
“A nemzeti küldetésünk eredményes teljesítése megköveteli, hogy jobban meghallgassuk a saját élettapasztalattal rendelkező érintetteket, és ennek megfelelően cselekedjünk,” jelentette ki Ms. Constance a kormány nevében.
“Az emberek, akiket el kell érnünk és támogatnunk kell, társadalmunk legmarginalizáltabb és leginkább kirekesztett polgárai, és a miniszterek egyértelművé tették, hogy a nemzeti küldetésünk az, hogy ezek az emberek számára tegyük a jogokat valósággá.”
Semmit rólunk nélkülünk – hangzik a demokratikus mozgalmak jól ismert jelszava. Mindenki számára logikusnak és igazságosnak hangzik, hogy be kell vonni az embereket a róluk szóló döntések előkészítésébe és meghozatalába. Mégis, amikor népszerűtlen társadalmi csoportokról van szó – mint amilyenek a hajléktalan, a droghasználó, a szexmunkás vagy a mentális betegséggel küzdő emberek – akkor ez a jelszó elhalványul.
A skótok most példát mutatnak a világnak abból, hogy eredményes drogpolitikát nem lehet kialakítani az érintett emberek bevonása nélkül.
