Ez a cikk eredetileg a Drogriporter blogon jelent meg a 444-en.
Olyan érzés megírni ezeket a kis memoár flashbackeket, mintha egy kristálygömb szerűidőkapszulám lenne, ami mások szemén keresztül mutatja meg az élményeket, az énnarrációm aláfestésével.” Olvasónk, Sniffany beszámolója folytatódik.
Több kedves és sok kérdést felvető levelet kaptam, valósak-e a történeteim, vagy fantázia az egész. Realisztikus beszámolókat írok a fogyasztásról és a néhány évvel ezelőtti hazai BDSM közösségi életről, ennek financiális szegletéről, illetve a webkamerás felnőtt iparban szerzett tapasztalataimról. A karakterek neveit természetesen elváltoztatom, így vigyázok az érintettek anonimitására és persze a sajátomra is. Mindaddig, amíg egy kriminalizáló és ítélkező társadalomban élünk, senkit sem kívánok kitenni a felismerés veszélyének és a megbélyegzésnek. Ahogyan velem is, ezek a dolgok igen széles réteggel ugyanúgy megtörténtek, többféle formációban. A vonzó képi világ, perverziók lista szerű felsorolása csak a jéghegy csúcsa, hogy e mögött milyen torz mélységek rejlenek, azt kevesen tárják fel nyersen. Mindenki vetít, mindenki filterez. Biztosan én is, mert ez az egész szubjektív értelmezéskérdése.
Nőként nekem a pornó meg az egész felnőtt ipar nyilván máshogyan csapódik le,mint a férfiaknak, és ex-webkamos domina lévén totálisan másként élem meg, mintazok a feministák vagy prűd nők, akik ellenzik az egészet. Ezzel sincs semmibaj, sokfélék vagyunk, különböző múlttal, gyermekkorból hozott belénk neveltmintákkal, ezerszínű lelkivilággal és mindsettel.
Tiniként Rocco Siffredi filmeket néztem és sok-sok hentaiit. Ez bizonyárajelentősen formálta a szexuális identitásomat. Érdekes, hogy a hentaii valahogysokkal szebbé és elfogadhatóbbá tette bizonyos témák befogadását, mintegyromanticizálva azokat, cuki, vinnyogó anime lányok hangjával adagolva be amocskos témákat.
Számomraa pornó nézés olyan természetes műsor, mint átlag magyar embernek volt aBarátok Közt meg a Szomszédok, anno. A művelése pedig csupán egy munka a sokközül, ami hosszú távon ugyanúgy kikészít, mint bármilyen másik, túl nagymennyiségben és work-life balanceot felborító arányban végzett nyolc és félórás rémálom. (Bár azt hozzá teszem, hogy azért a webkamerázás teljesen más,mintha rendesen felveszik, ahogy gangbangbe vágnak. )
Online lezavarni egydomina-szeánszot és végignézni, hogy valaki előttem veri ki, kontrollálni azorgazmusát, vagy egyéb gusztustalan utasításokat adni neki – pl, hogynyalogassa le a dildót, miután kihúzta a saját ánuszából – olyan nekem, minthatíz deka párizsit kérnék a hentesnél. Tizenkettő maradhat? Maradhat. Élőbenpersze ez is más, egyedül nem szerettem szeánszokat adni, mert túl intim, túlbensőséges volt a légkör.
A vendég nem csak a látványt, a bőr, lakk, latexfétist és becsmérlő szavakat akarja, hanem a nő lényének egy darabkáját, azesszenciáját és ez nagyon kimerítő. Emlékszem, mikor egy húzós szeánsz után,ahol öklözés volt, tűk és húgycsőtágítós medical fém rudacskák is előkerültek,a végén nyúzott arccal fordultam Rebekához.
-És még azt mondják, hogy mi a könnyebb munkát választottuk.- Nem, édesem. Mi a több pénzt választottuk.
Senkine gondolja, hogy a pornósok, prostik, vagy dominák élete játék és mese!Persze, ők vállalták, mi vállaltuk. Ez a fajta munka, ha pornózol a testi éspszichés szexualitásodban okozhat károkat hosszú távon, az irodai meg rontja aszemeid, szétcseszi a gerinced, és t-rex kezeid lesznek a sok rossz tartásbanvégzett gépeléstől.
Az anyagias dominák felsőbbrendűségfétises egoistafétisszajhákká válnak, a háziasszonyok kiégett, unott, begyöpösödött szombatesti magányos ítélkezőkké.
Mindennek megvan az előnye és a hátránya, a felnőttipar legalább – ha jól csinálod – jól fizet, és nem egy picsogó kontrollmániásközépvezető liba osztja be az idődet, miközben folyamatosan beléd törli alábát. Itt majd a vendégtől nem lesz nyugtod, vagy a webkamerás néző fogunszolni, hogy mélyebbre, még ezt is szeretném, meg amazt is, töltsük kiteljesen az egy órát, ha korábban eldurrantam, felhasználhatom máskor a maradékidőt?
Ahogyan elnézegetem a régi dombornyomott Payoneer kártyám számainak üregébekötött fehér por maradványokat, mégis azt mondom, megérte. Rengeteg grammom,éjszakázásom, nonstop vendégfogadásom van benne, de végtére is lett egylakásom, stabil megélhetésem és az az igazság, hogy ha ez nincs – ahogyan sokmás, hátrányos helyzetű nőnek nem adatik meg -, akkor most sokkal rosszabbhelyzetben lennék, másoktól függve, kiszolgáltatva. Így a – már amennyire ebbena társadalomban lehetséges – a magam ura vagyok.
Lehet, hogy a pornókizsákmányolja a nőket a férfiak kénye-kedve szerint, de könyörgöm, a többiszektor nem pontosan ugyanezt teszi? Mivel jobb multi rabszolgaként robotolni, raktárban szívni, vagy kitartottkénta férfitől 0-24-ben függve tengetni a mindennapjaid?
Persze, az is tré, habusás bevételért dugnak seggbe, vagy BDSM pornót vállalsz szub-mazoként,aláírom. De ma már annyi meg annyi lehetőség van ezek nélkül is jó pénztcsinálni. Mi hat évvel ezelőtt offshore, bárki számára hozzáférhető onlinebankszámlákat regisztráltunk, mint a Payoneer vagy a Paxum, a legtöbbwebkamerás oldal ezekre utalja ki az ott keresett pénzt, de sok cég ishasználta a kétes eredetű bevételeinek rejtegetésére. A Payoneer pénzügyiközpontja például Belizeben, egy Mexikóval és Guatemalával határos városkábanvolt elrejtve, így a NAV-tól sem kellett tartani, különösen, ha hazai ATMautomatába nem dugtad be a kártyát, amit rövid regisztrációs folyamat utánhárom héten belül postáztak.
Skypeos privát show-kat Paypalon keresztül értékesítettünk – bár ez utóbbi nemtámogatja a felnőtt tartalmakat, így egy idő után fekete listára kerültem –,meg Amazonos voucherekért cserébe. Elsőre biztos groteszkül hangzikajándékutalványért szex-showt eladni, de jóval magasabb árat ki lehetett csalniezekből az üzletekből, hiszen a kamerás oldalak levették a befizetett tokenekárának 50%-át, Amazonon viszont, ha összegyűjtöttél valami menő, aktuálisszériás tech cuccra, Iphone-ra, esetleg laptopra és utána áron alulelpasszoltad valami havernak az egyetemről, vagy jófogáson, akkor nagyon jóljártál. Egy egész tetoválószalont berendeztem így egyszer, a végére már sajátügyfélköröm volt, és közben egyszer sem éreztem magam erőszak áldozatának.
Ma még jobb a helyzet, nézzétek csak meg Belle Delphinet. A csaj profin üli mega gamer girl fétis hullámát, olyan brandet épített maga köré, hogy vetkőzniesem kell. A sok simp önként és dalolva fizet neki a befőttes üvegben árultfürdővízéért. Elég egy cuki, színes haj, műszempillák, előadni mekkora nerdvagy és streamelni nekik, ahogyan a Witcherben gyűjtögeted a potionhozzávalókat – azért lehetőleg valami csini cuccban, lehetőleg super mariosvagy pokémonos, cicire feszülős pólóban. Dildózást elcsalni meg meztelenkedniazért mégsem kell és szerintem ez nagyban javítja a modern digitális prostikglobális jólétét. Önmagad főnökeként, egy jó social media marketinggel széppénzeket lehet csinálni, persze a piac telített, így nem árt valamivel kitűnnia többezer, de néhány sémára épített imázs közül.
Nem panaszkodom, még így is olcsón megúsztam a szakmán belül. Az amfetaminrapersze rendesen rászoktam közben, de ez nem vitte meg a havi budgetem. Haigazán jó forrásod van és nagy tételben vásárolsz, könnyű kiszórni annyit,amennyi fedezi a fogyasztásod költségeit, különösen, ha a munkatársnőid isorrvérzésig tolják veled. (Távol álljon tőlem, hogy bárkit terjesztésreösztönözzek.)
Mikor először tévedtem be Rebeka Úrnő domina kéglijébe, nem sniffeltem előtte.A Sári nevű fétis buliról megismert lány invitált hozzá és először nem akartammenni, ódzkodtam attól, hogy más dominákkal társuljak, de rövid győzködés utánbeadtam a derekam. Négy dominás buli elébe néztünk, egy férfi vendég fizette azegészet. A munka sokfelé oszlott, de a tarifa korrekt volt, kevés akcióértcserébe teljes fejpénz járt. Rebeka három megtermett pitbullal védte be magát,szent kiskutyáinak hívta őket. Paráztam a kutyáktól, illetve fehér és pianélkül valahogy nem találtam önmagam az egész közegben. Szerencsére Rebekakedves, bár elsőre elég tartózkodó nőnek tűnt, mikor nagyokat szipogva bújt előa konyhából rám mosolygott:
-Minden rendben?- Persze. Veled? Csak nem megfáztál? – kérdeztem gyanakodva. Úgy szipogott,mint aki most rántott fel egy jó csíkot. Én hülye meg full tisztán jöttem.- Áh, nem… kutya allergia.Három pitbullal, hát persze.
A következő alkalom előtt ráírtam, hogy nemzavarná-e ha hoznék egy kis spurit magammal, a rosszlányokon és pixien közösbenmeghirdetett éjszakai nonstop-hoz, a munkamorál növelésének céljából.- Csak ha nekem is adsz – válaszolta és attól fogva nagyüzemi fogyasztó dominapáros lettünk, néhány barátnőm meg átjárogatott hozzám kamerázni amihez szinténrendszeresen szívtam. Nem fogom rá a felnőtt iparra a fogyasztást, az igazságaz, hogy irodai munka mellé is szerettem szívni, ha éppen nem látták, csak ottjóval kötöttebb rendszerben dolgoztunk és sokáig nem lehetett. Ezt szerettem awebkampornóban és a dominázásban; azt vállaltam és mellé azt csináltam, amitakartam és mindig akadt, aki fizetett érte. (Erről amúgy nyitottam egy új topicot a saját blogomon)
Goa: a narkotikus tündérmese
A gőzt valahol ki kellett ereszteni, és itthon erre nem találtam megfelelőbbközeget, mint a goás szubkultúra meg a bulik. Alíz volt a Chemical Sisterem, aző hatására kezdtem el sűrűbben látogatni a psy eventeket, csakúgy, mint a fétisbulikat. Meghatározó nő volt az életemben, sok ajtót mutatott meg, hol együttléptünk be rajta, hol meg egyedül barangoltam a színes dimenziók elmosódóhatárai között.
A goa elsőre olyan volt, mint egy narkotikus tündérmese. Mindenki szeretmindenkit – haha, amíg a peak meg a potya kitart –, elfogadás, osztozás,gyönyörű színek, szabados szerfogyasztás, pörgős ritmusok, mokk szagba burkolt,tág pupillás szabadság-illúzió.
Imádtam és minden bulin ott akartam lenni,nyomtuk is ezerrel a düreres és néhai R33-mas partikat, meg néha A38on is, bárott nem bírtam a hangosítást meg a tömeget. Laktam belvárosi albérletben évekig,és néha csak úgy vasárnap letévedtem afterozni, punnyadni a puha kanapékba,mozizni, élvezni, ahogy egy jobb ekitől néha képregényszerűen darál a kép,figyelgetni az elszállt formákat a fluoreszkáló dekón keresztül. Felfedezni akis termet a fekete függönyön át, ahol könyvespolc rejlik a pult mögött ésüvölt a high-tech. Az utolsó razziára majdnem leértünk, egyenesen a rendőrökkarjaiba, de aztán annyira készen voltunk, hogy nem bírtunk elindulniotthonról, szerencsére. Tényleg gyönyörű emlékeim vannak a közösség és sokértékes megismert ember által, de azért a retkes részeket sem úsztam meg, azthiszem ez is az önismeret és önreflexió elkerülhetetlen része.
Ezt csináltaugyanis a goa, közelebb hozott önmagamhoz, a szer volt az eszköz, aspiritualitás és filozófia pedig egy nagyító, amivel a saját szellemiségem,gondolataim vizsgáltam. Az emberek itt is ilyenek, vagy éppen olyanok, mintbárhol máshol. Nem szeretem magam teljesen egy szubkultúra részének tekinteni,nem akarom magamon viselni a szinte kötelező külső védjegyeiket, hogybefogadjanak, sem az ideológiáikat fújni, ha éppen nem értek vele egyett és eztmost teljes általánosságban írom.
Szeretem a goát, mindig is szeretni fogom, deigenis vannak álszent részei, amit egyetemistaként még jó volt elhinni, ma megmár nyíltan látom a mögöttes, önös érdekeket. Ehhez be kellett kerülnöm egymodernkori hippi kommunába és hatalmasat csalódni benne, akkorát esni, hogytényleg fájjon a felállás minden egyes mozzanata, minek után Ozorán kirabolva,bevert orral, ruha nélkül landoltam egy bad trip végén.De előtte azért rendesen kiéltem magam és megtapasztaltam mindent, amitlehetett. Alíz egy internetes társkeresőn szedett össze egy furi, Merlinkinézetű dílert, aki varázslónak öltözve járta a bulikat. Csontos volt, vékony– nyilván a sok szintetikustól – hosszú szakállas és olyan színes patchworkmanó pulcsiban nyomult, nagy kapucnival. Jó arc volt, intelligens, de baromiraelszállt és mi imádtunk vele lógni. Első találkozásnál kiültünk aMargitszigetre a Dunát és a csillagokat nézni és én véletlenül mindhármunkadagját felszippantottam a félbehajtott papírpénzből. Merlin csak nevetett.Volt bőven tartalék. Könnyed volt, barátságos és kicsit megtévesztő is, deegyszerűen érződött róla, hogy nem akar ártani nekünk, szánt szándékkal biztosnem. Valahogy bizalomgerjesztő volt és még annyira nem voltam paranoiás, mintma, a sok átélt szenny után.
Merlinnek saját sofőrje is volt, sötétített üveges autóval, azt küldte értünkafteron, ha bulizni mentünk. Utólag visszagondolva, nem lett volnaéletbiztosítás, ha ő maga vezet, soha sem volt hozzá elég tiszta. Egyikünk semfeküdt le vele, csodával határos módon nem próbálkozott be, néha látszottrajta, szeretné-ő, de aztán mindig túlbogyózta meg mindenezte magát, úgyhogy atestiség nem volt prioritás. Történt egyszer az az ominózus after, ahol előszörpróbáltuk ki Alízzal a ketát, úgy, hogy én jóformán azt sem tudtam, mit szívokfel.
Flört Icával
Egy buli után, ahol már ekiztünk, kokóztunk, fehéreztünk, Merlin azt mondta,szeretné nekünk bemutatni az egyik legjobb barátnőjét, Icát. Egy helybenringatózva valami háttérben sistergő-puhogó150 BPM-es psytrance-re, éppen azonmerengtem, vajon van-e leszbikus kisugárzásom, mert az aznap éjjeli bulin többlány is megkörnyékezett. Alíz, akinek már mindenféle nemmel volt szexuálistapasztalata és a nőket is kedvelte, remekül szórakozott ezen az egészen, hátmég akkor, amikor nagyjából negyed órával később megjelent egy leszbikus anyamedvére hasonlító nő az ajtóban. Biztosan Ica – gondoltam magamban, mit semsejtve. Merlin és Alíz heccelni kezdtek, kérdezzem csak meg bátran őt is.Eszemben sem volt, egészen picire összehúztam magam ott az ágy sarkában,hulladék készen, két napja ébren. Nem akartam, hogy ez a nő mondja meg nekem aválaszt.
A téma hamar elterelődött a bimbózó spontán biszexualitásomról, Ica sokkalérdekesebb lett mindenki számára. A nő (akit végül is ki tudja aztán hogyhívtak) friss ketamint hozott és Merlin kihúzott nekünk egy-egy K-hole-ba ejtőadagot.
-Bíztok bennem? – nézett ránk komolyan.Sokat nem teketóriáztam. Csík. Ennyit láttam, és hogy az most kóla vagy speed,már oly’ mindegynek tűnt, vasárnap délelőtt tizenegykor.
Miutánfelrántottam a gondosan kimért ketamin csíkot, mely pont elég volt hozzá, hogya K lyuk kaotikus örvényébe taszítson, rövidesen hátra dőltem az ágyon ésutolsó erőmmel azt kérdeztem, hogy most LSD-t kaptunk-e – a halmazállapot ésanyag kérdése már fel sem merült bennem. Soha korábban nem fogyasztottampszichedelikumokat és nem tudtam mitől milyen hatásra számítsak, de az LSD-tképzeltem ehhez hasonlatosnak, a ketaminról még csak nem is hallottam az előtt.Nem tudtam mit művel az ember központi idegrendszerével és milyen jellegűvizuális és hallucinogén effektjei vannak.
Kidőltem, mozgásképtelenül és öntudatlanul. A testem mintha enyhén rángottvolna fekvő pozitúrában, a kezemmel átöleltem magam. A szoba jobb felsősarkából, diagonál irányban szemléltem saját fizikai testem. Az arcomat érdekesmódon nem láttam. Fogalmam sem volt hol vagyok, ami azt illeti azt sem tudtaméletben vagyok-e, vagy meghaltam. Testen kívüli élmény volt, olyan, amiről afórumokon írnak, vagy amit az okosok szerint meditáció útján lehet elérni. Éncsak egy beketaminozott egyetemista lány voltam, aki kiszállt a fizikaitestéből, és úgy szemlélte azt, mintha élet és halál közt lebegne. Arragondoltam közben, mit érezne anyám, ha látná ezt, az ő szemével figyeltemmagam, a lónyugtatótól lebénult testtel fetrengve egy idegen drogdíler ágyában,halálra rémülve, miközben meg lehet, hogy már rég halott voltam. Iszonyúfélelem lett úrrá rajtam, és akkor Merlin megnyugtató hangja testetlenülzendült a távolban.
Hová akartok menni? Oda megyünk. Nemértettem a kérdést, soha nem asztrál-utaztam korábban, azt sem tudtam, mi fánterem egy irányított trip és mit tűzhetek ki úticélként.
Viccesen hangzik, deóriás nyalókákat képzeltem el, megnyugtató, nagy piros, szív alakú nyalókákat,egy egész cukorkaországot és mintha a gondolataim megelevenedtek volna én ebbenaz univerzumban száguldottam tovább, nyalóka tenger közt úszva, sebesen, demégis minden részletet tisztán látva.
A szobában eszméltem fel, még mindig trippen. A falon női portré, Merlinbarátnőjét festette meg és akasztotta ki a szobája falára és a festmény mostéletre kelt. A női alak a faltól eltávolodva indult meg felém, teljesenmegrémültem tőle és kértem, hogy maradjon a helyén, mert én most nem akarokbeszélgetni vele. Szürreális éber álom, melybe valahogyan mégis voltbeleszólásom, s ha fizikai testem leszedált állapotban pihent is, tudatomcsapongott a jelenetek közt, aktívan formálva a forgatókönyvet. Bár ne lettemvolna ilyen kis félős nyuszi, és beszédbe elegyedtem volna azzal a nőiportréval, bizonyára sok érdekes mondanivalója akadt volna…
Mikormagamhoz tértem és kótyagos fejjel felültem, hitetlenkedve néztem körül ésmegkönnyebbülten állapítottam meg, életben vagyok.
Arcom elé emeltem az ujjaim,furcsa színű energiák párologtak ujjbegyeimből felfelé, mintha méreg távozottvolna belőlem.-Jöhet még egy kör? – kérdezte Merlin.
Nemsokszor kísérleteztem ketaminnal életem során. A második alkalom nemrégibentörtént, túl sokat szívtam, kétszer okádtam. De csak miután a barátomkihalászott a beépített szekrény és a kanapé közti szűk résből, ahová elbújtam,franc tudja mi elöl (na meg, hogy hogyan fértem be oda…), mert önmagam elől ugyelehetetlen volt, de a ketás képszakadás következtében nem emlékszem, milyenindíttatásból paráztam be ennyire. Közben meg valahogy úgy tudnám leírni azérzést, mintha egy rosszul összerakott lego figura lennék, akinek a fülébőlnőnek ki a lábai.Csak a szokásos.
Spirituális neohippik és razzia a tárnoki kőfejtőben
Bizonyosmentális állapotokban és pszichés betegségekre való hajlam esetén állítólag nemjavasolt pszichedelikus szerek fogyasztása. Ez engem azóta sem érdekelkülönösebben, maximum majd én is a wardon kötök ki és pihenek néhány hónapotlegális szerekkel teletömve, aztán meg kiengednek és mehetek vissza dolgozni,vagy ahová akarok, vagy éppen nem akarok, de hát mit lehet tenni? Egyszervissza kell térni a valóságba, egyszer ki kell tisztulni, egyszer eljön az anap, amikor hiába tolsz be mindent, rájössz, hogy igazából nincs hová tágítanoda tudatod. Vagy csak megunod, mert már nem adja be, de az is lehet, hogy eztcsak a karanténos kabinláz rémes set and settingje írja helyettem és ahallucinogének még mindig kurva jók, a baj a világgal és velem van.
A goa volt a menedékem a szürke realitás és kiégés elől, annyira utáltam afolyamatos céges meg egyetemi tanórás színházasdit, hogy inkább a spirituálisszerfogyasztók és neohippik darabjában statisztáltam.
Izgalmas és érdekes voltfelfedezni a kifacsarodott valóságot, emberi psziché mélységeit, szélsőségeit.Jó volt olyanokkal társalogni, akik nem gondoltak teljesen kattantnak azegyébként mások előtt titkolt érdeklődésem miatt az ezoterikus témák iránt. Weare all mad here, és az elbaszott diszkontos, katalógusos társadalom általőrültnek titulált formák olyan természetességgel diskuráltak pszichedelikusokkultizmusról és egyéb megfoghatatlan, földhöz ragadtak számáramegkérdőjelezhető, elvontabb témákról, mintha valami sporteredményt beszélnénekmeg egy sör felett. Többet és többet akartam, túl sokat, nem törődve azzal,mibe nyúlok bele felelőtlenül, és kiket engedek be az elmémbe ismeretlenül.Szomjaztam a tudást, a tapasztalatot, az életet, mert az nem lehet, hogy csakennyi legyen az egész mókuskerék és lefuttatott programok sorozata, előremegírt rendszerekben. Ki akartam törni belőle, kétségbeesetten hajszoltam, és agoa tökéletes játszóteret biztosított hozzá. Egy ideig.
Alegendás Tárnoki kőfejtő barlangot sötét energiák övezik, és most nem az elszálltdémonidézős dark progra gondolok. Tavalyelőtt májusban vártuk, mint a messiást,a bélyegek gondosan előre felszeletelve lapultak a zsebemben. A barlang mélyén,egy félreeső, hűvös, különleges energetikájú helyiségben gong szó visszhangzottés levezetett meditáció folyt, elcsendesedve szemléltük a párommal ésszerettünk volna a részesei lenni.
Különleges rituálé, a szerelmem és acid – mikellhet még? Rendőri jelenlét biztosan nem, mégis tiszteletüket tették, néhányNAV-os ellenőrrel együtt.
Fél papírral az arcomban, mire becsavart, addigrakiürítették és lezárták a barlangot, a mainstagen lehalkították a zenét,mindenütt zseblámpák fényei törték meg kegyetlen élesen a színesen kavargó,lágy fényfestést és tették tönkre több száz ember békéjét, spirituálisélményét, akik ezért utaztak idáig. Nem pánikoltam be, csendben ültem egypokrócon és figyeltem, ahogyan a NAV-osok a sörpultosoktól kérik be adokumentumokat.
Mintha egy furcsa filmet néztem volna, melynek nem is vagyok arészese. Nem igazoltattak minket, nem kaptak szét, de a varázs megtört, zavartfélelem és frusztráció vibrált a levegőben. Még jó, hogy csak egy felet ettem –gondoltam, miközben egy securitys közölte, a barlangban lévő ruhatárbahelyezett táskákért és kabátokért kettes sorokba rendeződve, ellenőrzöttenmehetünk be. A sor végét nem láttam, de odabent is rendőrök álltak és jobbnak láttam nembesétálni az oroszlán barlangjába. A cucc úgyis a melltartómban pihent, azirataimat mindig magamnál tartottam, maximum buktam a táskám meg egy olcsópulcsit. Vártam, órákig vagy percekig, a hideg némaságban, méltatlankodó,csalódott kis goások között, akik értetlenkedtek, mi történt, ki hívta ki arendőröket és miért. Igyekeztem kizárni ezeket a pletykákat és a sajáttársaságomra fókuszálni, akik, ha lassan is, de azért mégiscsak szerezteknéhány sört az adóhatóság megszállta pultból. Vártam az első vonatot, az elsőnapsugarakat. Szóltak, hogy az értékmegőrzőből el nem vitt táskákat éskabátokat kihelyezik a barlang elé, felcímkézve, szabad rablás van.
A hátizsákomra rossz sorszámot tűztek, nem egyezett a ruhatári bilétával,melyet a kezemben szorongattam, biztosan puszta véletlenségből cserélhették ki,vagy csak áttúrták a csomagokat dugi drog reményében. Felmarkoltam, kedvesenelköszöntem az őrtől, és a párom kezét megragadva hátra sem nézve többéelhagytuk a terepet.
Ahazaút felszabadult országút menti LSD trip volt, rózsaszínesen csíkozódóégbolttal és csavarodó levelű fákkal. A vasútállomás felé mentünk, végtelenbenyúló országút mentén, vadvirágos, kietlen pusztaságon át. Sehol egy ember, egyrendőr, a vibe természetes és naturális lett, de azért örültem, hogy ennyivelmegúsztuk. Felszabadultan táncra perdültem a betonút közepén, mintha az egészcsak egy rémálom lett volna, nem is a legrosszabb fajtából, hát istenem, majdmegyünk inkább külföldi bulikra, amúgy is egyre inkább rohad ez az egész ésegyre kevésbé tudsz felszabadultan, elszálltan trippelni, a paranoia és azatmoszféra valahogyan áthatja az egészet, és időnként furcsa, alantas arcokszemei világítanak rád veszélyt sejtetve a sötétben. Semmiféle bizalomgerjesztőnincs azokban a szemekben, szeretném érezni a namastét, de nem tudom többé, éslehet, hogy bennem van a hiba, vagy az egész mégsem olyan csodálatos, mintamilyennek szerettem volna hinni. A párom ijedten húzott beljebb, értetlenkedvenéztem rá.
A végén még elütnek, azért óvatosan.- Ugyan már, semmi bajunk nem eshet – mondtam megbizonyosodvaróla, hogy márpedig igenis mi alakítjuk a valóságot. LSD-n át tudtamprogramozni az egész világot, ami körülvesz, generálni a következő képet, atörténéseket, sőt, néha valami furcsa módon még bizonyos emberek viselkedésétis. Akkor és ott nem volt bennem félelemérzet, nem érdekelt a rendőrség, sem aszáguldó autók, a halál illúziónak, ahogyan a valóság is szimulációnak tűnt,amiben sétálunk. Kétszer hagytuk el a pirossal áthúzott Érd táblát, loopoltunk,nem akartam hazamenni, élveztem az utazást, úgyhogy csak sétáltunk azon azországúton, ami ki tudja hová visz. Az égbolton, mintha információk töltődnénekle egy felhőből, legalábbis ehhez a képi világhoz hasonlóan tudnám leírni azott látott hallucinációt, színes vektorok jelentek meg a horizonton.
Nézd már, ott egy sírkő! – álltam meg elcsodálkozva. Félkör alakú, tökéletesenkifaragott, szürke sírkő árválkodott a gondozatlan gazos fűben. Sehogyan semillett oda, a közelben nem volt temető, ami azt illeti még csak házakat semláttunk arrafelé. Érdeklődve sétáltam közelebb és lelkes rácsodálkozássalolvastam el a fejfán díszelgő nevet.
Ádám. A barátom, Ádám arca elsötétült, biztosan megrendítő érzés lehet LSD tripközben random sírkövön meglátni a saját neved, de hát ezért nem szabad engednia félelmet keltő gondolatoknak, meg autós gázolásokra fókuszálni kitágult,módosult tudattal.
Persze én aztán nem akarok erről okoskodni, nekem nem megyolyan jól, mint a jediknek. (Star Warsban is remek idézet Qui Gon Jinn-től miszerint „Your focus determines your reality.” ) – Menjünk már…! – türelmetlenkedett, méterekre menekült a nevét ábrázolósírkőtől, míg én a gazon átgázolva fotózni kezdtem. – Ne haragudj. Muszáj lefotóznom és megnéznem holnap, tiszta fejjel is, vajoncsak közös, összekapcsolt realitásunk projekciója, hallucináció-e, vagy ténylega te neved virít rajta. Csak úgy, véletlenül.
Szótlanul,elmélkedve sétáltunk tovább és arra gondoltam, most már igazán elérhetnénkvégre a tárnoki vasútállomást, jól esne leülni és megpihenni egy kicsit,hazaérve tekerni egy cigit, meg persze betolni a maradék papírt afteron. Néhány perccel később a sínek barátságos párhuzamban futottak tovább agondolataimmal.
Tény, hogy a pszichedelikumokkapukat nyitnak és tanítanak, ha jól használod őket (bár tökéletes manualt énmég senkitől sem kaptam, de ezt most hagyjuk is), azt viszont kifejezettenutálom, mikor a fogyasztók valamiféle szuperiornak képzelik magukat a nemfogyasztókkal szemben, mintha ők sokkal többet fognának fel a világról és annakműködéséről a drogonak köszönhetően. Persze a nem fogyasztók között akadnakbőven beszűkültek, akik meg kábítósnak vagy drogosnak titulálnak minket. Kicsitolyan ez az egész, mint a fekete-fehér rasszizmus, mindenki dobálózik éscímkézik és sztereotípiákkal vagdalkozik. Ilyenekkel főleg tematikus, enyheszekta beütésű Facebook csoportokban találkoztam.
Fiatalon még elmegy azon versengeni, ki miből tolt be többet, milyenmegvilágosodása és majdnem soha vissza nem térő nirvánája volt, aztán lassan –vagy kurva gyorsan – peregnek az évek és egyszer csak észreveszed, hogy akevesebb néha több, vagy csak nem bírod már úgy és nem is kell annyi. Ez egytermészetes folyamata a szintetikus szerek használatának, jobb esetben, aztánki tudja, lehet, hogy ha egyszer túljutunk ezen a krízisen én adagolom túlmagam elsőként. Ha túlélem, majd megírom.
Sniffany
www.sniffany.blog.hu
Sniffany facebookoldala
FIGYELEM! A fenti történet nem azt a célt szolgálja, hogy bárkithasonlószerek fogyasztására buzdítson. Sorozatunk célja a tájékoztatás: hogybemutassuk, milyen sokféle célból és módon fogyasztanak az emberektudatmódosító szereket. Ha érdekel a drogtéma – akár fogyasztó vagy,akár a területen dolgozó szakember, aggódó szülő vagy szimplán jobbítószándékú aktív polgár -, szeretsz írni és szeretnél hozzájárulni aDrogriporter tájékoztató munkájához, akkor itt az alkalom: írj nekünkcikket a Drogriporter blogra! Amennyiben a cikked megfelel a tartalmi ésminőségi elvárásainknak, akár rendszeres szerzővé is válhatsz. Írhatszarról, hogy szerinted hogyan kellene átalakítani a hazai drogpolitikát,milyen törvényekre, programokra lenne szükség, blogolhatsz afogyasztóként/partizóként/szülőként/szakemberként stb. szerzetttapasztalataidról. Tudósíthatsz arról, hogy milyen jó és rosszdrogpolitikai példák vannak idehaza és külföldön. Írhatsz drogtémájúkönyvekről, filmekről is. A cikkek terjedelme lehetőleg ne haladja megszóközökkel együtt az 5-6000 karaktert. A cikkeket arightsreporter(kukac)rightsreporter.net címre küldd! Akár megfelel azírásod, akárnem, egy héten belül válaszolunk.
