• Skip to main content
  • Skip to secondary menu
  • Ugrás az elsődleges oldalsávhoz
  • Ugrás a lábléchez
  • Cikkek
  • Blog
  • Híradó
  • Café
  • Videók

Drogriporter

Hírek és filmek a drogháború frontvonalából

  • Tudástár
  • Szabadegyetem
  • Rólunk
  • HU
    • EN
    • RU

Sokat tehetnénk

Szerző: Péter Sárosi | augusztus 16, 2008

Tweet

Hogyan tarthatjuk életben a heroinfogyasztót? A TASZ munkatársának cikke a Magyar Narancsban

Forrás: Magyar Narancs 2008. augusztus 14. XX. évf. 23. szám

A múlt heti kilenc herointúladagolás sokkolta a társadalmat és szélsőséges reakciókat váltott ki a médiában és a politikában egyaránt. Sokan akarják azt a hamis látszatot kelteni, hogy a kormány “liberális” büntetőpolitikája vagy a “drogfogyasztást propagáló” szervezetek tevékenysége a felelős a halálesetekért, a megoldást pedig a büntetőjogi szigor fokozása, a “diszkórazziák” tömegessé tétele vagy a fogyasztói szervezetek betiltása jelentené. Ennél rosszabb stratégiát azonban nem is választhatnánk.

A drogriporter.hu oldalon megjelent cikkemben (A félreértett túladagolások) leírtam, hogy a herointúladagolásnak mint jelenségnek sokkal kevesebb köze van magához a heroinhoz, mint a heroin feketepiacához, illetve a megfelelő szabályozás hiányához. A 20-as évek Amerikájában, ahol még klinikákon írták fel a heroint az orvosok a leszokni képtelen függőknek, számos vizsgálatot végeztek a heroinnak az egészségre gyakorolt hosszú távú hatásaival kapcsolatban. A kutatók arra a megállapításra jutottak, hogy bár komoly függőséget okoz, a heroin orvosilag kontrollált fogyasztása akár évtizedes használat után sem károsítja számottevően az emberi szervezetet és egyáltalán nem vezet szükségszerűen halálhoz. A heroin nem különösebben mérgező: a szokásos fogyasztói dózis sokszorosa kell a heroinmérgezés kialakulásához, amely nem drámai hirtelenséggel következik be, hanem órákig elhúzódó folyamat, amely könnyen és gyorsan visszafordítható a naloxon nevű opiát antagonista beinjekciózásával. Ebből nem azt a következtetést akarom levonni, hogy a heroin ártalmatlan: a függőség önmagában olyan ár, amit keservesen meg kell szenvednie mindenkinek, aki az ópiummámor rendszeres élvezetére vágyik. A függőségből való kiút azonban nem egyszerű, és többnyire nagyon hosszú folyamat, amelynek során szükség van a közösség támogatására: a függőség legjobb ellenszere a szociális tőkeképzés, az értelmes élet lehetőségének felmutatása. Sok heroinfogyasztó több évtizedes aktív szúrás után jut el addig a pontig, amíg képessé válik a tiszta életre. A kérdés az, hogy megéri-e ezt a pillanatot.

A feketepiacon ugyanis számos veszély fenyegeti a fogyasztó életét: bizonytalan hatóanyagtartalmú, mérgezett és szennyezett, drága heroin, amelynek beszerzéséért, az elvonási tünetek elodázásáért folytatott napi harc az alvilágba és a társadalom peremére szorítja. A heroinfüggő testi-lelki állapota az ezzel együttjáró életmód és társadalmi kirekesztettség miatt romlik le, belső szervei, vénái a szennyezőanyagok és mérgek miatt mennek tönkre, normális ételre, tisztálkodásra, emberi kapcsolatok ápolására pedig se pénze, se ideje, se türelme nem marad. Tiszta fecskendőhöz ritkán jut hozzá, ezért megosztja azt a társaival, így megfertőződhet HIV és hepatitis vírussal. A túladagolások többségét nem az okozza, hogy a fogyasztott heroin “túl tiszta volt”, hanem az, hogy a fogyasztó egyéb drogokkal, például alkohollal vagy nyugtatókkal kombinálta azt – amelyek szintén arra szolgálnak, hogy meneküljön kezeletlen pszichés és szociális problémái, frusztrációi elől. Túladagolt társához gyakran nem hív mentőt, mivel tart attól, hogy meggyűlhet a baja a rendőrséggel, életmentő naloxon injekcióhoz pedig nem jut hozzá. Nincs tisztában azzal, mit kell tenni egy túladagoláskor, viszont hisz az olyan veszélyes városi legendáknak, mint hogy például a sós víz befecskendezése segít a túladagolton (nem segít).

A függőség önmagában olyan kockázat, ami indokolja a heroin felett gyakorolt speciális állami kontrollt – azonban ebből nem következik, hogy a heroinfogyasztókat megbélyegző, kirekesztő politika jelenti a védelmet a társadalom számára. Nem szükségszerű, hogy a heroinfogyasztók szánalmas páriaként végezzék be életüket. Van pozitív alternatíva: detoxifikáció és rehabilitáció a leszokni képes függőknek (sajnos ők a kisebbség), vagy helyettesítő gyógyszerekkel (pl. metadon, szuboxon) való kezelés a leszokni egyenlőre képtelen többségnek. Nyugat-Európa számos nagyvárosában, ahol a heroinfogyasztás velünk ellentétben már évtizedek óta jelen van az utcákon, a rendőri szigorral való hosszas kísérletezés után felismerték azt is, hogy mindig lesz a heroinfogyasztóknak egy olyan kemény magja, aki mindenképpen meg fogja szerezni a heroint, csináljon az állam bármit. A számukra olyan központokat hoztak létre, ahol az orvosilag felírt heroint steril fecskendővel, felügyelet mellett adhatják be maguknak. Igen, tudom, hogy ez erkölcsileg felháborító sokak számára: “nehogy már az állam adja a heroint a drogosnak”. De gondoljunk csak bele, hogy itt most a heroinfogyasztók “kemény magjáról” beszélünk, akik már több sikertelen leszokási kísérleten vannak túl. Ezeknek az embereknek a józanság egyenlőre nem alternatíva, és ha nem az állam, akkor a dílerek fogják számukra biztosítani a napi betevőt, a heroinfogyasztásnak pedig állandó velejárója marad a bűnözés, a betegség és a halál. Ha viszont heroinfelíró programba kerülnek, esélyt kapnak az életre, sőt, hosszú távon a gyógyulásra is. A svájci, német és holland heroinklinikák, belövőszobák tapasztalatai ugyanis éppen azok, hogy a függők életminősége, egészsége akár egy éves kezelés után is lényegesen javul, a bűncselekmények, fertőzések és túladagolások száma visszaesik, néhány év után pedig a kliensek jelentős része leszoktató programra jelentkezik át.

Még ha az ellenőrzött belövő szobák és a heroinfelírás bevezetése távoli álomnak tűnik is Magyarországon, akkor is sokmindent lehetne tenni a túladagolásos esetek visszaszorításáért. Ilyen például a drogok bevizsgálása, vagy a tűcsere-központokban és a drogambulanciákon folytatott túladagolást megelőző tréning a fogyasztóknak és segítőknek, amelyeken ismertetik a drogkombinációk veszélyeit, megtanítják a fogyasztókat arra, hogyan nyújtsanak elsősegélyt és adják be a naloxont a túladagolás esetén. A megelőző és ártalomcsökkentő programok kiépítése, a korai jelzőrendszer kiépítése persze pénzbe kerül, amiből ugye nincs sok az államkasszában. Kérdés azonban, mennyibe kerül a büntetőjogi szigor, mennyibe kerül a feketepiac, mennyibe kerül az ahhoz kapcsolódó bűnözés (elárulom: egy ellátatlan heroinfogyasztó többe kerül nekünk, mint egy elátásba kerülő). Kérdés az is, mennyibe kerül nekünk az emberi élet. A szigorításpártiak gyakran hivatkoznak az élet védelmére, de valóban védi-e az életet egy olyan politika, amely illegalitásba taszítja, a feketepiac bizonytalanságainak teszi ki és megbélyegzi a heroinhasználókat ahelyett, hogy segítene nekik életben maradni?
 

Sárosi Péter

Kategória: Hírek Drogok: Heroin (opiátok)Archívum: Ártalomcsökkentés

Ezt a cikket ingyen olvashatod, de a megírásuk és a filmjeink elkészítése nincsen ingyen. A Drogriporter egy non-profit szervezet, amelynek szüksége van a támogatásodra!

Segítsd munkánkat egyszeri adománnyal, vagy LEGYÉL TE IS DROGRIPORTER TÁMOGATÓ TAG havi rendszeres támogatással!

Kapcsolódó cikkek:

Finnországi útinapló

augusztus 27, 2023 - Péter Sárosi

Azok az eki-másnapok

augusztus 2, 2023 - Péter Sárosi

Miért függesztette fel Brit Columbia a drogfogyasztók üldözésének százéves emberkísérletét

március 22, 2023 - Péter Sárosi

Kapcsolódó videók:

Gyógyító tudatállapotok

szeptember 18, 2023 - Péter Sárosi

A kanadai kannabisz-legalizáció hatásai

augusztus 31, 2023 - Péter Sárosi

„Mentális védőoltásra van szükség!” Beszélgetés Dr. Makara Mihály főorvossal

január 25, 2023 - István Gábor Takács

Elsődleges oldalsáv

SEGÍTSD MUNKÁNKAT EGYSZERI ADOMÁNNYAL, VAGY LEGYÉL TE IS DROGRIPORTER TÁMOGATÓ TAG HAVI RENDSZERES TÁMOGATÁSSAL!

Iratkozz fel hírlevelünkre!

"*" a kötelező mezőket jelöli

Ez a mező az érvényesítéshez van és üresen kell hagyni.
  • Facebook
  • Twitter
  • YouTube

Search

DROGRIPORTER TUDÁSTÁR

Tudástárunkban gyűjtük össze mindazt a hasznos információt a drogokról, amire akár fogyasztóként, akár hozzátartozóként, tanárként vagy újságíróként szükséged van!

DROGRIPORTER SZABADEGYETEM

A Drogriporter Szabadegyetem olyan embereknek szól, akik szeretnének tárgyilagos és elmélyült ismereteket szerezni a tudatmódosító szerek fogyasztásáról.

DROGRIPORTER HÍRADÓ

Drogpolitikai hírek a nagyvilágból

DROGRIPORTER CAFÉ

Rendszeres drogpolitikai beszélgető és hírműsor videón és podcaston is!

VIDEÓINK ADATBÁZISA

Itt böngészhetsz több száz drogpolitikai filmünk között, témák szerint és térképen megjelenítve is!

SEGÍTŐ HELYEK LISTÁJA

Segítség kell? Itt megtalálod! Táblázatba gyűjtöttük, milyen addiktológiai szolgáltatások érhetőek el Magyarországon.

Díjnyertes animációs dokumentumfilmünk Kosztya Proletárszkij és édesanyja, Irina Proletárszkij 2008-as interjúinak felhasználásával készült. A teljes film, háttéranyagok és fesztivál szereplések itt!

Footer

Jogriporter Alapítvány
1032 Budapest
San Marco utca 70.
Postafiók: 1428 Budapest, pf. 420
Email: rightsreporter@rightsreporter.net

Keresés

További oldalaink:

Drogriporter Blog

Jogriporter Alapítvány 

Szoba a nyolcban

The Autocracy Analyst

Room for Change Campaign

Dare to Act Campaign

Drogriporter