Az M1 műsora zéró toleranciát hirdet
Minden kábítószer-fogyasztás függőséghez vezet, ezért semmilyen droghasználat sem tolerálható. Hogy az üzenet mindenki számára érthető legyen, nem szabad engedékenynek lenni, a fogyasztókat szigorúan kell büntetni. Tömören így lehetne összefoglalni az M1 Summa című műsorának mondanivalóját, mely szakmai szemszögből több mint aggályos.
Annak ellenére, hogy a droghasználatnak számos motivációja lehet, már a bevezető során világosság válik, hogy a Summa szerkesztői ezekből csak egyet hajlandók elismerni: a valóságból való menekülést. „Magyarországon ma több mint kétszáz tudatmódosító közül választhat az, aki ki akarja próbálni, hogy milyen elszökni a hétköznapi valóság elől” – nyit a műsorvezető, Tari Judit Titanilla. A skatulya a teljes adás során megmarad és már a műsor elején megkezdődik az alámerülés a sanyarú sorsok és az elrettentő illusztrációk világába. A felépülésben lévő függők mellett kizárólag súlyos állapotban lévő, idült politoxikománok szemléltetik, hogy milyen is egy átlagos kábítószer-használó, akikkel két „drogmentes” fiatalt állítanak szembe, hogy a néző könnyen eldönthesse, kinek higgyen. A probléma csupán annyi, hogy az egyébként meglehetősen semmitmondó „Kábítószerhelyzet Magyarországon” cím dacára épp csak a legnépesebb csoportból nem látunk egy képviselőt sem: az alkalmi, nagyobb problémáktól mentes, rekreációs droghasználókéból. Bár a nyáron bevezetésre kerülő, a korábbinál számos ponton szigorúbb új Btk. tükrében nem csoda, ha nem szeretnének nyilatkozni, élnénk a gyanúperrel, hogy a műsor készítői nem is keresték őket. Így egyoldalú, de kerek az üzenet: a drog rossz, a kábítószer-fogyasztókat meg lehetőleg ne csak a törvények sújtsák, de a társadalom is ítélje el.
A műsorban több megszólaló is azt a felfogást erősíti, hogy nincs alkalmi, problémamentes használó. Bár a Ráckeresztúri Drogterápiás Otthont vezető Victorné Erdős Eszter elmondja, hogy a drogfüggőség egy „ezerdimenziójú betegség”, aminek számos oka lehet, a mondat második felében már minden függőt egész egyszerűen drogosnak bélyegez. Nem kell szakértőnek lenni, hogy tisztában legyünk azzal az egyszerű ténnyel, hogy Magyarországon a „drogos” szó erősen pejoratív felhangú kifejezés, ami a legnegatívabb előítéleteket indítja be. Ha pedig egy drogterápiás otthont vezető lelkész szájából halljuk, hogy saját klienseiről így beszél, akkor vagy a helyében is szégyelljük magunkat, vagy visszaigazolva látjuk tulajdon előítéletes gondolkodásunkat. Félő, hogy a műsor az utóbbi tábornak tesz szívességet.
Alkalmi használókról ezúttal Dr. Zacher Gábortól sem hallunk. Bár a toxikológus máskor szívesen bocsátkozik találgatásokba az alkalmi használók számáról és állítja, hogy „egy az egymillióhoz az esélye annak, hogy valaki belehaljon a kábítószer-használatba”, a műsorba csak az a gondolata fért bele, hogy a függőből legjobb esetben absztinens függő lesz, gyógyult beteg soha. Hát kérem, ez a magyar kábítószer helyzet, objektíven.
A függőségekben dúskálva észrevétlenül megérkezünk a marihuánaszabályozás kérdéséhez, ahol elhangzik, hogy a politikusok többsége és a közvélemény ellenzi a legalizációt. Ezt követően egy Juhász Pétert mutató vágókép alatt az Együtt 2014-PM-re utalva elhangzik, hogy „van azonban egy parlamentbe készülő párt, amelynek alapítója többször is kiállt emellett”. Ettől a ponttól a jóérzésű nézőnek is nehéz elhessegetni a gondolatot, hogy a szakmainak mutatott műsor nem mentes a napi politikai érdekektől.
A következőkben tehát a kannabisz kerül pellengérre. A szakmai körökben megosztónak számító Dr. Csernus Imre elmondja, hogy a marihuána egyáltalán nem könnyű drog (ahogyan ezt ma már nagyjából senki nem is állítja), hiszen épp olyan lassan és alattomosan fejti ki a hatását, mint az alkohol. Csernus dokiról kevésbé köztudott, hogy 2010-ben borásznak állt és társaival olyan „alattomos” neveken dob a piacra borokat, mint „Bevállalod?”, „Lelkibéke” vagy „Lelkifröccs” – utóbbit ráadásul azzal a szlogennel, hogy „kijózanít”. Vajon a pszichiáter borászati tevékenységével és az alkohol-fű összehasonlításával azt kommunikálja, hogy a marihuánát ugyanúgy lehet felelősségteljesen fogyasztani, mint az alkoholt? Ha igen, akkor ez vajon miért nem hangzik el a műsorban?
Az új Drogstratégia elkészítését vezető Dr. Grezsa Ferenc – melynek szavazásra bocsájtását évek óta tologatják – a kábítószer-szabályozással kapcsolatban elmondja, hogy „nem szabad engedményt tenni, az európai trendek is ebbe az irányba mutatnak, hogy nem érdemes lazítani”. Ez egész egyszerűen nem igaz. Európa fő trendje a dekriminalizáció, a portugál és a spanyol, északabbról pedig a belga és a holland példát követően már Csehország és Lengyelország is erre az útra lépett és a közeljövőben várhatóan Horvátország és Szlovákia is követik őket. Szigorítást, de leginkább a támogatások csökkentését az utóbbi években Romániában és Szerbiában láthatunk, előbbiben ennek következtén már is ugrott az intravénás úton HIV-vel megfertőződöttek aránya. Biztos, hogy ez lenne számunkra a követendő trend?
Grezsa mindehhez hozzáteszi, hogy „fontos a közösségnek az a viszonyulása, amely elítéli a kábítószer használatot és ez a döntő faktor a kábítószer-probléma keretben tartásához”. Ezzel gyakorlatilag visszaköszön az új drogstratégia tervezetének egy később elvetett pontja, mely szerint „a droghasználat erkölcsi alapon is megítélhető és elutasítható.” Azt gondoltuk, hogy a szakmai- és a társadalmi vita során – ami többek között e pont eltávolítását eredményezte – az új Drogstratégia alkotói megértették, hogy az erkölcsi elítélés normává emelése indokolatlan, növeli a stigmatizációt és az előítéleteket, továbbá fokozza a legsérülékenyebb droghasználói csoport rejtőzködését. Nyilvánvalóan tévedtünk. A következő percben pedig már egy református püspök mondja el, hogy nincsen „részleges drogfogyasztó”, ha az ember elindul az úton akár egy füves cigivel, akkor már aligha tér vissza. Ő már csak tudja.
Mindebből a műsorvezető boldogan vonja le a konklúziót. Ha valaki szembenéz magával és változtatni akar, képes megszabadulni a függőségtől, „főleg akkor, ha teljes társadalmi egyetértés lesz abban a tekintetben, hogy semmilyen drog fogyasztása nem tolerálható”. Tessék?! Túl azon, hogy Dr. Zacher a függőségtől való megszabadulással kapcsolatban pár perccel korábban mondta el ennek az ellenkezőjét és eltekintve attól, hogy a drogok csoportjába tartozik a kávé, a dohány és az alkohol is: Bárki komolyan gondolhatja, hogy a tolerancia elvetése segíthet a drogfüggőkön?! Épp azokon, akiket már most is a leginkább sújt a társadalmi kirekesztés és a büntetőtörvénykönyv?! Summa summárum – a kábítószerhelyzet bemutatásának apropóján rég láttunk ennél egyoldalúbb és diszkriminatívabb riportműsort.
Kardos Tamás
Drogriporter
2013.05.26.
Frissülés: Megjelent az EMCDDA legújabb jelentése az európai kábítószer-helyzetről, amely Dr. Grezsa Ferenc állításával szemben a következőket írja az európai drogpolitikai tendenciákról:
"Európában körülbelül 2000‑től érzékelhető az az általános tendencia, hogy a személyes használatra szánt kábítószerek birtoklása esetén csökken a börtönbüntetés kiszabásának lehetősége. Néhány ország a jogszabály módosításával eltörölte a börtönbüntetést (például Portugália, Szlovénia, Bulgária és legújabban Horvátország), más országokban pedig a rendőrségnek vagy az ügyészségnek szóló nemzeti iránymutatásokban szólítottak fel a börtöntől eltérő szankciók alkalmazására."
