A munkám egyik legizgalmasabb része az, amikor a kollégámmal, Takács István Gáborral egy külföldi országban filmezhetünk a helyi drogszcénáról. Ma Berlinben forgattunk a Fixpunkt nevű ártalomcsökkentő szervezet mobil droghasználó buszáról. Sebastian Bayer, a programot vezető szocmunkás srác nagyon kedvesen bemutatta nekünk a szolgáltatást – aminek a célja, hogy egy higiénikus, felügyelt környezetet biztosítson az utcán élő droghasználók számára a saját maguk által hozott cucc elfogyasztásához. Ezáltal nem az utcán fognak fogyasztani, és elkerülhetik a fertőzéseket, túladagolásos haláleseteket. Két busszal járnak ki: az egyik maga a droghasználói helyiség, a másik pedig egy konzultációs szoba. Ez utóbbiban tanácsadást, HIV és Hepatitis szűrést végeznek, és segítenek a gyakran lerobbant egészségügyi állapotban lévő embereknek orvosi ellátáshoz, lakhatáshoz, ételhez, ruhához stb. jutni. Mert Sebastian szerint a legtöbb betévedő ember nem a függőségről kezd el panaszkodni, hanem arról, hogy nincs hol aludnia, nincs miből élnie, nincs aki ellássa a testi-lelki bajait – nincs akitől kapjon egy emberi szót. Ezek a megkereső szolgáltatások kulcsfontosságúak abban, hogy elérjék és bevonják a margón élő embereket, akik nem fognak besétálni a rehabokba, kórházakba. Bizalmat építenek – emberi kapcsolatokat alakítanak ki. És persze mindezt a helyi állam és önkormányzatok támogatásával. Így is lehet ezt: gyakorlatiasan és mégis emberségesen. A rendszer ott sem tökéletes, és elég sok ember kerül a margóra – de legalább az irány jó.
