Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy magányos farkas. Magányosabb az angyaloknál. Elvetődött egyszer egy faluba, és beleszeretett az első házba, amit meglátott. Már a falát is megszerette, a kőművesek simogatását, de az ablak megállí­totta. A szobában emberek ültek. Istenen kí­vül soha senki olyan szépnek nem látta őket, mint ez a tisztaszí­vű állat. Éjszaka aztán be is ment a házba, megállt a szoba közepén, s nem mozdult onnan soha többé. Nyitott szemmel állt egész éjszaka, s reggel is, mikor agyonverték. Pilinszky János, Fabula (esti versek a drogriporterrel)