„Könyörgöm önnek, kedves Uram, legyen türelemmel mindennel kapcsolatban, ami megoldatlan a szí­vében, és próbálja megszeretni magukat a kérdéseket, mintha csak bezárt szobák lennének, vagy könyvek, amiket egy idegen nyelven í­rtak,” í­rta Rainer Maria Rilke egy fiatal költőhöz cí­mzett levelében. „Ne keresse a válaszokat, amelyeket nem kaphat meg most, mivel nem lenne képes megélni azokat. És a lényeg az, hogy mindent megéljünk. Élje meg a kérdéseket most! És talán egyszer, valamikor a távoli jövőben, fokozatosan, talán anélkül, hogy észrevenné, az élete utat tör a válaszhoz.” Mielőtt túl gyorsan követelnéd a válaszokat, sí­rva, dühöngve dörömbölve a világegyetem zárt kapuin, elátkozva a szerinted nem létező teremtőjét, gondold meg, hogy vajon kész vagy-e a válaszra! Hogy vajon a válasz nem vakí­tana-e meg, mintha a Napba néznél? Hogy mit kezdenél a válasszal, ha nem vagy képes megélni azt? Mielőtt túl hamar a válaszokhoz ugranál, időzz el még a kérdéseknél! Vajon a saját félelmed nem gördí­t-e akadályokat a valóban fontos kérdések feltevése elé? Vajon nem rettensz-e vissza attól, hogy olyan kérdéseket tégy fel, amelyekre a válasz kényelmetlenül lemeztelení­tené az önáltató illúzióidat? Vajon nincs-e túl nagy zaj az elmédben ahhoz, hogy meghalld a valóban fontos igazságokat? Csendesedj el. Kérdezz. Figyelj. „Legyen a kí­váncsiságod nagyobb, mint a félelmed,” í­rja Pema Chödrön buddhista szerzetesnő. (notes to myself) kép: Tarkovszkij, Solaris