„Könyörgöm önnek, kedves Uram, legyen türelemmel mindennel kapcsolatban, ami megoldatlan a szívében, és próbálja megszeretni magukat a kérdéseket, mintha csak bezárt szobák lennének, vagy könyvek, amiket egy idegen nyelven írtak,” írta Rainer Maria Rilke egy fiatal költőhöz címzett levelében.
„Ne keresse a válaszokat, amelyeket nem kaphat meg most, mivel nem lenne képes megélni azokat. És a lényeg az, hogy mindent megéljünk. Élje meg a kérdéseket most! És talán egyszer, valamikor a távoli jövőben, fokozatosan, talán anélkül, hogy észrevenné, az élete utat tör a válaszhoz.”
Mielőtt túl gyorsan követelnéd a válaszokat, sírva, dühöngve dörömbölve a világegyetem zárt kapuin, elátkozva a szerinted nem létező teremtőjét, gondold meg, hogy vajon kész vagy-e a válaszra!
Hogy vajon a válasz nem vakítana-e meg, mintha a Napba néznél?
Hogy mit kezdenél a válasszal, ha nem vagy képes megélni azt?
Mielőtt túl hamar a válaszokhoz ugranál, időzz el még a kérdéseknél!
Vajon a saját félelmed nem gördít-e akadályokat a valóban fontos kérdések feltevése elé? Vajon nem rettensz-e vissza attól, hogy olyan kérdéseket tégy fel, amelyekre a válasz kényelmetlenül lemeztelenítené az önáltató illúzióidat? Vajon nincs-e túl nagy zaj az elmédben ahhoz, hogy meghalld a valóban fontos igazságokat?
Csendesedj el. Kérdezz. Figyelj.
„Legyen a kíváncsiságod nagyobb, mint a félelmed,” írja Pema Chödrön buddhista szerzetesnő.
(notes to myself)
kép: Tarkovszkij, Solaris
