Egy könyvet készí­tek, amelyben nincsen egy betű sem, Az üres lapokat ügyesen egybe fűztem, Hogy tanúságot tegyenek az oktalan lapok: Ez volt a kor, midőn a költő hallgatott. Vagy í­rok majd egy könyvet én, ha még szabad, És betűrendben lesznek ott az oktalan szavak. Egy szótárt í­rok, nehogy lekobozzák, És benne lesz a bujdosó okosság. Mert minden szót leí­rok, ami csak van És nem hagyok egy vesszőt sem í­ratlan, A lámpavasat bölcsen belerejtem: A zendülőt megölni lehetetlen! S ha már a nyelvem is kitépetik És műveinket tűzön égetik És csupa vér leszek, merő seb, Az utcán összeroskadok, akár az eszelősek, S a porba í­rom haldokolva: Halál a zsarnokokra! Ezt í­rom én a szí­vem szakadtáig És tiltakozni fogok mindhalálig! Horváth Béla, Tiltakozás (esti versek a drogriporterrel)