Fölgyujtogattam minden hevülésem S hideg szemmel is megvizsgáltam magam: Hitem, harcaim, bús kétkedéseim. Jaj, hogy nem szabad mégsem, mégsem, mégsem Beléd oldódnom, szent, gyötrött Sokaság. Nem csillapí­tnak könnyes vigaszaid Csillapí­tó, nagy együtt-szenvedésben, Vérző, egyszerű meghajlásra a Sors Nem tud rábí­rni mégsem, mégsem, mégsem – Külön szenvedek emberként, magyarként. Százszor próbáltam elűzni sejtésem S megharagvásom sötét démonait S úszni az áradt, együttes vizeken. Jaj, hogy nem szabad mégsem, mégsem, mégsem – Külön utálok s külön nem enyhülök. Bár teljesednék jámbor bizakodók Golgotás hite nagy teljesedésben, Bár megszépülne, jobbulna a világ. Úgy fáj ez a Most s mégsem, mégsem, mégsem Szabad beállnom hivőnek hitetlen. Ady Endre, Mégsem, mégsem, mégsem (esti versek a drogriporterrel)