Van, akit a posztjaim sokfélesége zavarba hoz.
Akkor te most buddhista vagy? – kérdezik egyesek.
Akkor te most keresztény vagy? – kérdezik mások.
Vagy szkeptikus libsi, aki kételkedik minden vallásban?
Mi a franc vagy te most igazából?
Nos, egyik sem. És valahol mindegyik.
És valahol élvezem, hogy összezavarhatom azokat, akik a jól körülhatárolható kocka-valósághoz szoktak.
Amikor a Buddha a Földön járt, soha nem mondta: „Legyetek buddhisták!”
És amikor Krisztus a Földön járt, soha nem mondta: „Legyetek keresztények!”
Megmutattak egy utat, amelyen járva az ember a sötétségből kijuthat a fényre.
Nem azt mondták: „Imádjatok engem!”
Hanem azt mondták: „Kövessetek engem!”
És mégis: milyen sok ember imádja a Buddhát vagy Jézust, egyfajta csigaházként magára öltve a jó buddhista vagy jó keresztény identitásának védőpáncélját, amibe jól el lehet bújni és ki lehet rekeszteni a világot és a többi embert.
„Keresztény” – ezt a kifejezést a nem keresztények találták ki, hogy megkülönböztessék a Krisztust követőket.
„Buddhizmus” – ezt a szót eleve a mindent „izmusokra” skatulyázó nyugati vallástörténészek vezették be.
Számomra elszomorító, hogy milyen sok ember imádja a Buddhát vagy Jézust, mint valamiféle bálványt, miközben pont a leginkább szívhez szóló üzeneteiket nem képesek meghallani. Annyira el vannak foglalva azzal, hogy jó buddhisták vagy jó keresztények legyenek. És saját kiválóságuk tudatának önelégült elefántcsonttornyából megvessenek, lenézzenek másokat, akik nem.
Persze mind a Buddha, mint Krisztus sokra tartotta a tanítványok közösségének szerepét. És közösségben részt venni mindig identitás-formáló élmény. Félreértés ne essék, én nem ítélem meg/el azokat, akik lelkesen vallják meg a hitüket, a felekezethez való tartozásukat, bármi is legyen az. Hajrá!
De én nem akarok megtéríteni senkit semmire. Nem akarok bizonyos vallásokat vagy filozófiákat promózni. Arra törekszem, hogy az írásaim mindenki számára be- és elfogadhatók legyenek, aki picit is nyitottan közelít a különféle hagyományokba ágyazódó tanításokra életről és halálról, sötétségről és fényről, leépülésről és felépülésről.
Ha tetszenek az írásaim a Drogriporteren, ha adnak neked valami fontosat a hétköznapok elviseléséhez, feldolgozásához – akkor kérlek, Te is adj valamit, támogasd az oldalt: https://drogriporter.hu/tamogass/
