„A függőség kialakulása mellett a szerek gyakran vezetnek a társadalmi kirekesztődéshez,” í­rja a magát drogkutatónak nevező NER-intézet egyik dizájner-drogokról szóló posztja . Ez annyira szép eufemisztikusan szenvedő szerkezet, hogy még olvasni is fáj. Nyomatékosí­tva egy bizarr határozott névelővel: nem csak amolyan bármilyen kirekesztődéshez vezet ám, hanem „a” kirekesztődéshez. Hát ahhoz a. Tudod, ez a „kirekesztődés” is csak egy olyan hatása egy molekulának, mint a biokémiai hatások. Mint például az, hogy növeli a pulzusszámot vagy a vérnyomást. Elszí­vod a herbálos cigit, beüt, és hopp, kirekesztődtél. Ennyi volt, csórikám! Olyan ez, mintha azt mondanánk: a malac hí­zása meg levágódáshoz vezet. Vessen magára a kövér disznó, minek zabált annyit! A sötét bőr meg diszkriminálódáshoz vezet. Há minek született feketének! Vagy mintha azt mondanánk, hogy a rövid szoknya viselése megerőszakolódáshoz vezet. Egyébként is, minek ment oda! Persze. Az MTV Hí­radó nézése meg agyhalálhoz vezet… De nem élcelődök tovább. Inkább elmagyarázom szépen, érthetően: a függőség valóban vezethet izolációhoz, elszigetelődéshez (erről már magam is í­rtam többször). Ellenben nem önmagában a drogfogyasztás, sem pedig a függőség az, ami „kirekesztődéshez” vezet. A kirekesztésnek van alanya és tárgya, ne hallgassuk már el jótékonyan: a társadalom az, ami kirekeszt. A politika, a törvények, a hatóságok, a lakossági attitűdök stb. – ezek mind hozzájárulnak a kirekesztéshez. Ráadásul a kirekesztés és a szerhasználat közötti kapcsolat kétoldalú: egyrészt a kirekesztés gyakran önmagában is a szerhasználat okai közé tartozik. Nem véletlen, hogy éppen a telepeken, gettókban terjed ezeknek a szereknek a mértéktelen fogyasztása – hiszen a nyomor, a kilátástalanság áll az eredőjében. És igen, maga a szerhasználat pedig további kirekesztéshez vezet, hiszen például a mélyszegénységben élő eleve kirekesztett ember számára a szerhasználat/függőség egy újabb stigmát jelent. Persze ha valódi kutatói szándék vezérelné őket, és nem kormányzati megrendelésre készülnének ezek az egybites bárgyú propaganda-í­rások, akkor talán nem rettennének vissza attól, hogy a szélesebb társadalmi dimenziókat is vizsgálják. De az ugye veszélyes: felvetődhetne esetleg a társadalom, az ellátórendszer, az oktatás felelőssége – mi több, horribile dictu, és ezt már tényleg veszélyes még leí­rni is: a kormány felelőssége. Psszt… Nehogy meghallja valaki!