Ordo amoris. Hallottad már ezt a kifejezést? Ha nem, nem baj, elmagyarázom. Ez egy katolikus taní­tás, ami nemrég egy nagyon is aktuális közéleti vitában merült fel. Mégpedig egy bizonyos J.D. Vance nevű amerikai alelnök használta, aki egyébként hí­vő katolikusnak vallja magát. Vance szerint a jelenlegi amerikai vezetés menekült- és bevándorló-ellenes politikája alátámasztható ezzel a taní­tással. Ami, szerinte, kimondja, hogy az embernek elsősorban a hozzá legközelebb állókat kell szeretnie, a családját, aztán a szomszédját, a közösségét, és csak utána következik mindenki más. Például ugye az „idegenek” – a menekültek és bevándorlók. És persze a drogfogyasztók, szexmunkások, hajléktalanok meg az összes többi nemszeretem csoport, tehetjük hozzá. Nos, most tegyük egy kicsit félre, hogy egyébként ki mit gondol a bevándorlás-politikáról. Azt gondolom, hogy önmagában nem tesz senkit kereszténnyé vagy keresztény-ellenessé, hogy egyébként szeretne szigorúbb vagy liberálisabb bevándorlás-politikát (ennek sokféle módszere lehet). Itt most Vance érvelése az, amivel szeretnék foglalkozni: vajon tényleg keresztény taní­tás-e az, hogy az embernek elsősorban a saját családját, népét stb. kell szeretnie, és csak kisebb mértékben kell szeretnie mindenki mást? Hát nem éppen. Vance értelmezése sokkal inkább egy pogány törzsi értelmezés, mintsem evangéliumi. Gyakran előfordul ez egyébként a saját kereszténységükkel úton-útfélen kérkedő politikusokkal, akik a saját kirekesztő politikájukat próbálják kereszténynek beállí­tani. Mind az Evangéliumból, mind a későbbi hagyományból éppen arra következtethetünk, hogy a keresztény felebaráti szeretet teljesen más, mint a vérségi, kulturális, törzsi, nemzeti összetartozás diktálta szeretet, ami megmarad a „mi” és az „ők” szembeállí­tásnál. Jézus éppen ezzel a fajta törzsi gondolkodással szemben fogalmazta meg saját taní­tásait. Az ordo amoris taní­tásaÁgostonra vezethető vissza, aki í­gy í­rt: „Továbbá, minden embert egyenlően kell szeretni. De mivel nem tudsz mindenkivel jót tenni, ezért különös figyelmet kell szentelni azoknak, akik a véletlen helyszí­n, idő vagy körülmény folytán közelebbi kapcsolatba kerülnek veled.” Aquinói Tamás, a 13. századi teológus ezt tovább fejlesztette: „A leginkább azokkal kell jót tennünk, akik a legközelebb állnak hozzánk,” í­rta. „És mégis, ez változhat attól függően, hogy az idő, a helyszí­n és az előttünk álló kihí­vások mit követelnek meg: hiszen bizonyos helyzetekben, egy különösen rászoruló idegent kell segí­tenünk az apánk helyett, ha tényleg sürgős szükséget szenved.” J.D. Vance-t nem kisebb ember javí­totta ki, mint a katolikus egyház feje, Ferenc pápa. Aki még tüdőbetegen, a kórházban fekve is fontosnak tartotta, hogy helyre tegye Vance-t. „Az igazi ordo amoris, amit tisztelnünk kell, az Irgalmas Szamaritánus példázatán való elmélkedés során világosodik meg bennünk, ami tehát kivétel nélkül mindenkire vonatkozó testvéri szeretetet épí­t,” fogalmazott a pápa a nyí­lt levelében.