Ha próbálom elképzelni, hogy milyen volt az életem a gyerek születése előtt, akkor már meg kell erőltetnem az emlékezetemet és a képzelőerőmet. Tisztára olyan, mintha másik időszámí­tás kezdődött volna. Pedig még csak 20 hónapja. Nem csak az időbeosztásunk, a napi rutin az, ami gyökeresen megváltozott. Hogy finoman fogalmazzak, nincs idő unatkozásra. Néha még minőségi „me time”-ra is alig. De ez a kis jövevény valahogy átí­rta belülről azt, aki vagyok. Apa vagyok. Nem csak azért, mert ő úgy hí­v. De már magamra is úgy gondolok. Vajon hogyan leszünk jó apák? Mi teszi a jó apát? Sokan azt mondják, hogy a jó apa az, aki erős férfi szerepet mutat a gyerekeinek. Mert anélkül eltorzul a fejlődésük. Én ezzel nem értek egyet. Szerintem nem a férfi szerep hiánya az, ami árt a gyereknek – hanem úgy általában, az apa, mint ember hiánya. Ha nincsen jelen a gyereke életében. Elismerés és köszönet ezen a napon minden apukának, aki jelen van a gyereke életében. Aki kapcsolódik a gyerekéhez. Aki tényleg odafigyel a gyerekére. Aki érzelmileg elérhető. Akire számí­that. Ez bizony nem kevés. Boldog apák napját!