Tegnap számomra a legüdítőbb látvány a Pride-on nem is csak a fiatalok voltak – rájuk az ember fel van készülve. Hanem az idősebbek. Akik közül sokan, első pride-ozók, láthatólag a kezdeti idegenkedésükön lettek úrrá. Hiszen kilépni a komfort-zónából, menetelni a tűző napon ebben a betiltott zene-bonás színes kavalkádban olyanok közt, akikről annyi rosszat hallottak már a tévében és rádióban – nos, kell hozzá kurázsi. De aztán elnézve az arcokat láttam, hogy megvan ez a civil kurázsi – nyitottságot láttam, kíváncsiságot, szolidaritást és a közösség, az együvétartozás élményét. Reményt. Voltak az idős felvonulók közt veterán tüntetők is, mint a képen látható Kőszeg Ferenc, a rendszerváltó értelmiség legendás tagja. Aki már a késő Kádár-rendszer titkosrendőreivel is packázott – és még ma is ott van benne a pajkos lázadás szelleme. Ki nem hagyta vona. És rajtuk, a nagy öregeken keresztül velünk volt a magyar történelem: 56 és 89 szelleme. Az 1960-as években Victor Turner antropológus vezette be a communitas (közösség) fogalmát annak a jelenségnek a leírására, amikor emberek hirtelen kikerülnek a megszokott társadalmi szerepeikből, alá-fölé rendeltségeikből. És átélnek valami olyan frenetikus együvé tartozást, amit a hétköznapokban már-már elfelejtettek. Az élményt, hogy összetartozunk. Mi, melegek és heterók, balosok és jobbosok, fehérek és barnák, férfiak és nők, idősek és fiatalok. Mások és mégis egyenlők. Szabad magyarok – szabad európaiak. És tudjátok mit? Ez az, amitől a Hatalom annyira retteg. Ezért akarja betiltani a Pride-ot, ezért razziázna a fesztiválokon, ezért veri szét a civil szervezeteket: mert ezek mind-mind a szabadság kis körei, amiket nem tarthat az ellenőrzése alatt. Ahol átélhetjük a communitas élményét. És ezt kell nekünk megvédeni. Respect minden felvonulónak, fiatalnak és idősnek, az utóbbinak kétszeresen, aki végigjárta ezt a közös zarándoklatot a szabadságért! Éljen a magyar szabadság, éljen a Pride! ️‍