„Uram: legyen türelemmel szívének minden megoldatlan kérdése iránt, s próbálja meg magukat a kérdéseket megszívlelni, mint zárt szobákat vagy mint valamilyen sosem hallott nyelven írt könyveket,” írta Rainer Maria Rilke egy fiatal költőnek. „Ne kutakodjék most olyan válaszok után, melyeket senki meg nem adhat Önnek: még nem kelnének életre ezek a válaszok. Most arról van szó: éljen át mindent. Élje át a kérdéseket. Akkor majd talán, lassanként, egy szép napon élete beletorkollik a válaszba, szinte észrevétlenül.” Manapság talán túl sok is van a könnyen megtalált válaszokból. Az ember megguglizza, elolvassa a Wikipedián, megkérdi az AI-t. De ezek a válaszok, ha a szív mérlegén kell őket megmérni, könnyűnek találtatnak és tűzre vettetnek. Törékenyek és felejthetők. A valódi válaszokhoz valódi kérdések kellenek. Azokat az ember a saját tapasztalatainak kohójában olvasztja meg, kiválasztja az értékes fémet a hamistól, majd megmeríti a saját szenvedésének jéghideg vizében, míg aztán acélosan szilárd és mégis ruganyos életigazsággá válik. Nem mindig látjuk rögtön a megoldást a problémára. Nem mindig találjuk meg a kivezető utat. Van, hogy eltévedünk. Van, hogy mennyországokat keresünk, aztán a pokolban kötünk ki. De ahogy Churchill mondta, ha a pokolba jutottál, ne állj meg, csak menj tovább. Kép: Diogo Sampiao