Ne legyenek kétségeink: attól, hogy a kormány nagy csinnadrattával bejelentette, hogy drogprevenciós programba kezd, ez egyáltalán nem jelent letérést az egyoldalú drogellenes háború útjáról. Nem is csak azért, mert abból a 200 millióból, amit erre a célra elkülönítettek, nem lehet komoly prevenciót csinálni. Hanem azért is, mert az ő felfogásukban valójában az, amit prevenciónak neveznek, szintén a drogellenes háború szerves része. A „hajtóvadászat” kommandósokkal, kutyákkal és bilincsekkel a drogellenes háború kemény eszközökkel – míg amit prevenciónak hívnak, az ugyanaz csak „lágy” eszközökkel, rábeszéléssel és elrettentéssel. Mindkettőt rendőrök csinálják. Rossz zsaru jó zsaru. Ugyanazon utópikus és irreális cél érdekében, miszerint majd itt egyszer csak záros határidőn belül drogmentes lesz a társadalom. Hát nem lesz az, bármennyire kapálózik Horváth Laci. A történelemből tudhatjuk: a drogellenes háborút mindig emberek szívják meg és a drogok nyerik meg. És azok az országok tapasztalnak a legkevesebb ártalmat a drogokkal kapcsolatban, amelyek képesek értelmes, együttérző megoldásokra, képesek az ártalmak csökkentésére, és nem a szemellenzős tiltásra összpontosítanak. A korszerű prevenció ezért nem az elrettentésről és a lebeszélésről szól, hanem arról, hogy az egészséges döntésekre sarkalló környezetet alakítsunk ki iskolákban, munkahelyeken, szórakozóhelyeken. Amihez a kormány visszatér, az valójában a 80-as években volt népszerű az USA-ban, és már akkor is kudarcra volt ítélve. ‍♂️