Amikor a miniszterelnök március idusán először poloskázott a beszédében, minden jó érzésű magyar embernek a gyomra forgott és felháborodott ezen a náci beszéden. Voltak, akik azt gondolták, hogy majd ennek a felháborodásnak lesz valami foganatja: a miniszterelnök mégiscsak elszégyelli magát. Voltak, akik szerint biztos csak amúgy véletlenül, impulzívan került be ez a dehumanizáló metafora a beszédbe. Nem gondolta végig. Hát nem. Nagyon is végiggondolta: most még videót is töltött fel, ahol demonstrálja a poloskairtást. A dehumanizálás tudatos stratégia része. És a felháborodásunk hatására a miniszterelnök egyáltalán nem szégyelli el magát. Élvezi, hogy megdermeszthet minket, szinte kéjeleg a döbbenetünkben, a hitetlenkedésünkben. A félelemben, amit mindenki érez, aki egy picit is szembehelyezkedett ezzel a rezsimmel – ellenzéki, művész, civil vagy kommentelő átlagpolgár – és így magára vonatkoztathatja a „mindenki sorra kerül” megjegyzést. Amit nem véletlenül vetett oda. A történelemből tudjuk, hogy ezeknek a látszólag ártatlan szavaknak hihetetlenül pusztító hatása van. A tömeggyilkosságok soha nem koncentrációs táborokkal kezdődtek, hanem dehumanizáló szónoklatokkal. Amelyek szép lassan, fokozatosan masszírozták bele a kollektív tudatba a viszolygást, az undort és a gyűlöletet bizonyos csoportokkal szemben. Orbán nem hülye, nagyon is tisztában van ezzel. Tudja jól, hogy az örményeket, a zsidókat, a tuszikat és a többi csoportot kártevő rovarokhoz meg rágcsálókhoz hasonlították a történelem legsötétebb fejezeteiben. Orbán célja az árokásás. Az eszkaláció. A félelemkeltés. A megosztás. Annak ellehetetlenítése, hogy a szekértáborok bármilyen párbeszédre hajlandók legyenek egymással. Hiszen hogy lehet egyáltalán bármiféle párbeszédről beszélni kártevő rovarokkal? Azokkal nem beszélsz, hanem kiirtod őket. És fordítva is: hogy tudnál párbeszédet folytatni azzal, aki téged kiirtandó rovarnak tekint? Ott nincs párbeszéd, ott legfeljebb túlélésért folytatott harc van. Márpedig ő ettől retteg a leginkább: a valódi demokratikus párbeszéd kultúrájától. Mert tudja, hogy ott biztosan alulmaradna.