Komolyan tartok attól, hogy az a fajta fasizálódási folyamat, amit Magyarországon már évek óta megfigyelhettünk, most egyre inkább beszűrődik a perifériáról (mert bizony mi a nyugati világ perifériáján vagyunk) a centrumba. Amit Trump művel a Charlie Kirk merénylet farvizén, az egészen rémisztő. Embereket rúgnak ki, hallgattatnak el azért, csak mert kritizálják a Hatalmat. Amerikában, a szólásszabadság földjén! Ahol évtizedek óta nem volt példa hasonlóra. Az 50-es éveket idézi ez, amikor a „vörös pánik” (red scare) jegyében egy csomó, egyébként a szovjetekkel semmilyen kapcsolatot nem tartó értelmiségi és művész esett a kémhisztéria és boszorkányüldözés áldozatává. Úgy próbálják beállítani, hogy a néhány elszigetelten működő magányos merénylő mögött valamiféle kiterjedt szélsőséges hálózat, összeesküvés rejlene. Ennek ürügyén általános leszámolást folytatnak mindennel szemben, ami egy kicsit is baloldali, liberális vagy progresszív húrokat pendít meg. Hogy ez hová vezet, azt még nem látni. Oly korban élünk, ahol az anti-fasiszta szitokszó, és aki a fasizmus ellen van, bújhat és rághatja szégyenében ökleit. És ami szintén rémisztő, hogy a „szuverenisták” egyre inkább internacionalista módon működnek: a magyar fasiszták figyelik, mit tesznek az amerikaiak, és fordítva. Az amerikaiak sokat tanultak abból, ahogy Orbán leszámol a szabad sajtóval és ahogy támadja a civil társadalmat. A Charlie Kirk gyilkosság óta pedig a NER véleményformálók retorikája éppúgy eldurvult, mint az amerikai elvbarátaiké. Egyre véresszájúbban követelik a leszámolást, „eltakarításról” értekeznek, minden sarokban államellenes összeesküvést, puccsot sejtenek. Sajnos várható, hogy az ilyen retorika még durvább jogsértő, a jogállamot tovább erodáló lépéseket fog eredményezni. Amit leginkább mi fogunk megszívni, újságírók, jogvédők, véleményformálók. De tudjátok mitől félek még jobban? Attól, hogy a gyanakvás és paranoia ezen légkörében mi magunk is átalakulunk. A rossz irányba formál át minket a közbeszéd eldurvulása. Hogy az arcunk letükrözi a másik oldalon látható gyűlölet-grimaszt. Sajnos a kommentszekció vérkeringésén rajta tartva az ujjamat egyre több jelét látom ennek. Olyan iszonyatos indulatok gyülemlettek fel itt emberekben, amiktől sokszor én magam is megrémülök – annak ellenére, hogy egyébként teljesen jogos és legitim a felháborodás mögöttük egy kleptokrata, cinikus és arrogáns hatalommal szemben. A legnagyobb veszély az, ha ebben az egész őrületben elveszítjük saját magunkat. Ha a folyamatos éberségben, amivel a másik oldal szemében keressük a szálkákat, már képtelenek leszünk felfedezni a saját szemünkben a gerendát is. Ha a folyamatosan ránk áradó hazugság-propaganda áradat közepette mi magunk is elveszítjük a képességet arra, hogy kiszűrjük az álhíreket és túl könnyen hitelt adjunk olyan megalapozatlan vádaknak, gyanúknak, amelyek erősen spekulatívak és konteósak. Türelmetlenül lesöprünk, dehumanizálunk embereket csak azért, mert másként gondolkodnak, és mindent és mindenkit összemossunk egy nagy ellenségképpé. Nagyon nagy szükség van most az egyébként teljesen szükséges és indokolt küzdelmünk közepette egy másfajta éberségre is. Arra, hogy megőrizzük az emberségünket, a méltóságunkat, a kritikai érzékünket, önreflexiónkat és az együttérzésünket. Változást akarsz? Másféle világot? Oké. De nem mindegy, milyen világot akarunk építeni a régi romjain. ❤