Időről időre felmerülnek aggályok a pszichedelikus szerek mentális egészségre gyakorolt hatásaival kapcsolatban. „Egy trip után örökre bekattanhatsz, és soha többé nem leszel a régi.” „A gombától hallucinációid lesznek, és lehet, hogy kiugrasz az ablakon, mert azt hiszed, tudsz repülni.” „Nem lehet tudni, mit tesz hosszú távon az agyaddal – akár maradandó károsodást is okozhat.” „Az emberek a ‘spirituális élmény’ miatt kipróbálják, de aztán beleőrülnek, mert nem tudják feldolgozni, amit láttak.” Ezeknek a halált, öngyilkosságot, megőrülést vizionáló aggályoknak jelentős része a drogokat démonizáló hivatásos riogatóktól származik és teljesen megalapozatlanok. De ez nem jelenti azt, hogy ne lennének kockázatok, és ne lennének súlyos esetek és példák az ártalmakra. Aki felelőtlenül nyúl ezekhez a szerekhez, az könnyen megjárhatja. Szerencsére a kockázatok többségét tudatossággal és felkészüléssel minimalizálni lehet. Ezért leírom erről a kérdésről az álláspontomat. A pszichedelikus élmény, különösen nagy, terápiás dózisban, gyakran félelmetes és nehéz. Ez nem holmi „nem kívánt mellékhatása” ezeknek a szereknek: ez a terápiás hatásuk egyik lényegi eleme. A lélek vajúdása, kétségbeesése, sötét éjszakája majd újjászületése és rekreációja, ez így mind együtt vezet oda, hogy sok ember számára a pszichedelikus élmény sorsfordító, életformáló, gyarapító élménnyé válik. A legtöbb kellemetlen élmény, amit az utazó átél az utazás során, néhány perc vagy óra múltán alább hagy és elmúlik. A félelem, hogy az ember végérvényesen „megőrült”, megalapozatlannak bizonyul. Az emberi elme saját hiedelmei nagyon fontosak ebből a szempontból, a tudat, hogy ezek az állapotok elmúlnak, önmagában is segít. Nagyon fontos ezért, hogy ne ültessünk bele olyan paranoid tévhiteket az emberekbe a „rossz tripről”, amik aztán önbeteljesítővé válhatnak és csak nehezíthetik az élmény feldolgozását! Fontos, hogy ezeket a felmerülő nehézségeket a használó ne felkészületlenül, ne bizonytalan és veszélyes környezetben, ne magára hagyva élje meg. A balesetek 99%-a ebből fakad. Hanem egy hozzáértő társ, kalauz, kísérő, terapeuta stb. együttérző és értő jelenlétében. Ennek a jelenlétnek a megtartó ereje segít feldolgozni az élményt. A feldolgozás, az integráció akár hetekig, hónapokig is eltarthat. Ha a komoly tudományos kutatások eredményeit szeretném összefoglalni egy mondatban, akkor az így hangozna: a pszichedelikus szerek fogyasztása, amennyiben megfelelő környezetben (setting) és megfelelő állapotban (set) használják őket, akkor gyakran jár együtt tartós pozitív, míg nagyon ritkán tartós negatív hatással a mentális egészségre. Például reprezentatív amerikai népességfelmérésekben azok, akik valaha használtak pszichedelikumokat, átlagban kevésbé voltak stresszesek és kisebb arányban kíséreltek meg öngyilkosságot, mint a soha nem használók. Azok körében, akik klinikai vizsgálat keretében fogyasztottak pszichedelikumokat, a tartós negatív hatások szinte teljesen elenyészők voltak. A rekreációs, nem gyógyászati környezetben használó emberek körében az ártalmak gyakrabban előfordultak, bár a tartós károsodás itt is nagyon ritka. És többnyire viszonylag egyértelműen össze lehet kötni a családban korábban előforduló pszichiátriai zavarral. Ezért is van az, hogy a pszichiátriai zavarra hajlamos embereket eleve kizárják a klinikai vizsgálatokból. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy akkor a pszichedelikus élményt csak és kizárólag klinikai környezetben lenne szabad átélni: megfelelő felkészültséggel sok ember a legcsodálatosabb, leggyarapítóbb pszichedelikus élményeit éppen a természetben, közösségben, esetleg valamilyen rituális, spirituális kontextusban, esetleg egy fesztiválon élheti át. Ez azonban nagy tudatosságot és felelősséget is kíván: nem csak a fogyasztó egyén, de a környezetet kialakító csoport/szervezet/hatóságok részéről is. Ha az ember nem képes támogató környezetben feldolgozni azokat a traumatikus tartalmakat, amelyek már eleve ott lappangtak benne, és egy ilyen utazás során felszínre törtek, az súlyos károkat okozhat. A pszichedelikumok tehát, bár nagyon ígéretesek, nem univerzális csodaszerek és nem mindenkinek valók. Ok-okozati kapcsolatról nehéz beszélni, de együttjárásról igen: bizonyos ritka esetekben – főleg azoknál, akiknek van személyes vagy családi hajlamuk pszichózisra vagy bipoláris zavarra – a pszichedelikumok kiválthatnak vagy felerősíthetnek tüneteket, pszichózist. Kérdés, hogy mi következik ebből. Semmiképpen sem az, hogy le kellene mondanunk a pszichedelikumokban rejlő hatalmas tudományos, terápiás és spirituális potenciálról. Ha a mérleg két serpenyőjébe helyezzük a kockázatokat és a hasznokat, akkor az utóbbiba jóval több kerül. Inkább az következik belőle, hogy fontos a körültekintő, őszinte tájékoztatás (nem a riogatás!) és az életszerű, az egyén autonómiáját és a egészségét egyaránt előtérbe helyező szabályozás. Az ilyen szabályozásnak az is része lenne, hogy a) ki nyújthat ilyen szolgáltatást, milyen kontextusban, milyen képzéssel, milyen feltételek mellett és b) a fogyasztó számára elérhetővé tenne egy olyan pszichiátriai/pszichológiai előszűrést és pszichoedukációt, amivel minimalizálhatók az ártalmak és maximalizálhatók a jótékony hatások. Az lenne ideális, hogy a megfelelő előszűrésen átment emberek tudatosan, felkészítve, az általuk megválasztott biztonságos és otthonos kontextusban és helyen, a jelenlegi kriminializáló/démonizáló politikai/társadalmi környezet paranoiájától mentesen, képzett segítők támogatásával felelős és tájékozott döntéseket hozhassanak. ❤