Néha belenézek a magyar néplélekbe – és egészen megrémülök attól, amit látok. Megrémülök azoktól, akik lojálisan törleszkednek az aktuális hatalomhoz. A takonygerincű, de hatalmas ambíciókkal rendelkező nyaloncoktól. Azoktól, akik bódultan hullanak a Vezér bűvkörébe, mint a lámpafénytől mámoros bogarak. Akik a saját érdekeiket sem képesek meglátni. A gyáváktól, akik soha nem állnak ki semmiért és senkiért. De megrémülök azoktól is, akik a rendszer sáncain kívülre szorultak. A megalázottaktól, a megsértettektől, a lázadóktól is. Úgy gyűlik a szívükben a keserűség, mint barlang alján a guanó: és benne gyűlölet tenyészik. Tehetetlen indulatuk csak nő és nő. Igazságot kiáltanak – de valójában bosszúra vágynak. Az értelemre hivatkoznak – de valójában maguk is vakok és süketek rá, ha éppen nem őket támasztja alá. Félek, hogy ha meg is bukik ez a rendszer, akkor sem jön el Magyarország számára a feltámadás. Akkor nem, ha egyszerűen csak a hatalmat váltjuk le, de a gondolkodásunkat nem. Ha a szívünkben nem lesz más, mint harag és bosszúvágy. Ha csak átfestjük a hatalmat, váltjuk a pozíciókban az embereket, átnevezzük az intézményeket – de közben nem leszünk képesek megváltoztatni azt, amit a közéletről, a közjóról gondolunk. Ha csak fölülről várjuk a változást, ha mindig új karizmatikus vezérektől tesszük függővé a jövőnket – akkor arra ítéltetünk, hogy megismételjük a múltat. Nem csak kormányváltásra lesz itt szükség. Hanem népváltásra. Ami persze nem feltétlenül azt jelenti, hogy fizikailag kell felcserélnünk a népet. De rendeznünk kell közös dolgainkat. Már kisgyermekkortól megtanulni elfogadni azt, ami, aki más. Haza és hagyomány mellett becsülni szabadságot, egyenlőséget és haladást. Értékelni a párbeszédet, az alulról jövő, fokozatos változást. A közösségek erejét, az ember méltóságát és jogait. A nép lelkét kell megújítani, átalakítani. Azt, ahogyan egymáshoz viszonyulunk mi, magyarok. Utópia? Lehet. De ez a Másik Magyarország nem kívülről, nem felülről tud eljönni. Hanem belülről és alulról. Az egyes emberek lelkében. És ahogy John Lennon mondta: you may say I am a dreamer but I am not the only one.