Korunk nagy paradoxona. „Populista” – mondják Trumpra vagy akár Orbánra. De valójában olyan mély egzisztenciális szakadék választja el ezeket a politikusokat a néptől, ami egészen szürreálissá teszi a „néppárti” szónoklataikat. Szavazóbázisuk jelentős része a rossz körülmények között élő és alacsony iskolázottságú szavazókból kerül ki. Eközben a politikájuk egyértelműen azokat pártolja, akiknek már sok van – azokkal szemben, akiknek semmije sincs. Nézd csak meg például az ún. „családbarát” kormány családtámogatási politikáját: egyértelműen a felső középosztályt támogatja a leginkább, míg a szegények elé legfeljebb morzsákat szór. És a szomorú helyzet az, hogy ezek a morzsák – a krumpliosztogatás és társai – sajnos működnek. Miközben a „populista” és „szuverenista” politikusok elképesztő luxusban dőzsölnek és globális világmárkákban pompáznak, addig a szavazóik jelentős részének kilóg a segge a gatyából. Míg a „populisták” gyerekei menő alternatív vagy külföldi iskolákban tanulnak, magánorvosoknál kezelik őket, addig a szavazóiknak ott vannak a lerohadt állami iskolák és kórházak. A kőékegyszerűségű, megosztó, kirekesztő üzeneteikkel simán össze tudják ugrasztani a többséget és a kisebbséget – akár etnikai, akár szexuális/nemi választóvonalak mentén. Miközben ülnek a 22. századi biztonsági technológiákkal védett kastélyaikban, simán elhitetik a rendpárti dumáikkal, hogy a szigorúbb büntető törvényekkel majd rend lesz a gettóban. És a szavazóik tapsolnak ennek, meg annak is, amikor csökkentik a gazdagok adóját és megvágják a közszolgáltatásokat, leépítik azokat az intézményeket, amelyek éppen a társadalmi igazságosságot, a jogállamot védik. Elhiszik, hogy az ő ellenségeik azok a gyanús szemüveges értelmiségiek, akik számukra érthetetlen grafikonokat mutogatnak – és az ő barátaik a két golfmeccs közben buta de egyszerűen demagóg megoldásokat szajkózó milliárdos showmanek. Akiknek álhírgyárosok, konteóiparosok hada dolgozik. Sokak szerint a megoldás az, hogy korlátozni kell a választójogot és a politikai életben való részvétel lehetőségéből ki kell zárni azokat, akik bizonyos IQ alatt vannak. Én nem hiszek az ilyen megoldásokban. Egy olyan problémát, amit eleve az elitizmus idézett elő (mert amit „populizmusnak” neveznek, valójában nagyon is elitizmus, gátlástalan és cinikus elitizmus), azt nem fogja megoldani még több elitizmus. Sőt, csak rontana a helyzeten. Az egyedüli esély abban van, hogy tovább kell vinni azt a projektet, megújítva és az új időkhöz alkalmazva, amit eleink a felvilágosodás és a reform korában elkezdtek. Nem azokat az egyszerű embereket kell gyűlölni, akiket félrevezettek – hanem azok ellen kell fellépni, akik félrevezetik őket. Több és nem kevesebb jog, több és nem kevesebb felvilágosítás, több és nem kevesebb szabadság, egyenlőség és testvériség – csak ez lehet a jövő útja, nem valamiféle digitális középkor vagy techno-kaszt társadalom. Én ebben hiszek.