50-60 gyermekpszichiáter jut arra a körülbelül másfél millió gyermekre, aki Magyarországon él – mondták el a gyermekek mentális egészségéről tartott minapi konferencián. Ez tragikus. De tudjátok, mi ennél is tragikusabb? Az, hogy ilyen sok gyerek szorul rá pszichiátriai ellátásra. Mert annak valójában már csak amolyan utolsó mentsvárnak, tűzoltásnak kellene lennie. A tűzoltás helyett a megelőzésre kéne helyezni a hangsúlyt: hogy a gyerekek biztonságos, elfogadó környezetben tanulják meg felismerni és szabályozni az érzelmeiket, kapcsolódni másokhoz és bízni önmagukban. Érzelmi nevelés, szülői kompetenciák fejlesztése, önkifejezés és önismeret, hátrányos helyzetű gyerekek célzott támogatása: ez lehet az első frontvonal a mentális egészség védelmében. Amiről ugye tudjuk, hogy jóval több, mint a betegség hiánya. A mentális egészség nem a terápiával kezdődik – hanem azzal, hogy egy gyerek megtanulja: számít, amit érez. És hogy számít. Pont.