Máté Gábor és Gordon Neufeld szerint egy kisgyereknek 6 alapvető szükséglete van: 1) Kötődés – a szülő ott van, elérhető, biztonságos érzelmi kapcsolat alakul ki. „Számíthatsz rám, ha bármi van.” 2) Tápláló gondoskodás – nem csak ott van, de egyben jelzi, hogy jelen van és odafigyel a gyerekére, örömet jelent számára vele lenni. Például ha ott vagy de csak a telefonodat nyomkodod, az nem gondoskodás. „Nem csak itt vagyok, de örömet jelent, hogy itt vagy, figyelek rád.” 3) Pihenés – nem csak fizikai, de pszichológiai értelemben is. Manapság a gyerekek gyakran túlstimuláltak, rengeteg behatás éri őket, és nagyon sok elvárásnak kell megfelelniük, ezért ez fontos. „Lazíthatsz, nem kell szerepet játszanod.” 4) Játék – ez nem holmi luxus, hanem alapvető szükséglet, enélkül a gyerek idegrendszere sem fejlődik úgy, ahogy kellene. Kreatív, érző, szociális emberi lénnyé a játékon keresztül válik. Ami persze nem abból áll, hogy beülteted a gyereked a képernyő elé, hogy játszál. „Szabadon és biztonságban eljátszhatod, ami benned van, ami foglalkoztat.” 5) Érzelmek kifejezése – a gyermek megélheti a pozitív de a negatív érzelmeit is, mint amilyen a szomorúság, a düh. És nem fogják emiatt leszidni, vagy esetleg azt éreztetni, hogy nem helyénvaló, amit érez („katonadolog”, „egy fiú nem sír”, „egy szép kislány nem dühös”, „nem szeretlek ha ilyen vagy”, „nem vagy normális” és a többi). „Rendben van, amit érzel, akkor is szeretlek, ha így érzel.” 6) Függetlenség – bizonyos biztonságos keretek között lehetőséget kell adni neki a világ felfedezésére, önálló döntéshozásra. A gyereknek szüksége van arra is, hogy hibás döntéseket hozzon. „Képes vagy rá, számít, mit szeretnél.” Leírva milyen szép ez, akár könnyűnek is tűnhet. Easy-peasy. De akinek van kisgyereke, az tudja, hogy a hétköznapokban néha piszok nehéz odatenni magad. És a határok sem mindig egyértelműek, a gyerekek meg néha nagyon makacsok tudnak lenni bizonyos piszlicsáré dolgokban, amik nekik borzasztó fontosak, a szülő meg csak forgatja a szemét. A kislányom például kétéves, és nem mindig könnyű meggyőzni arról, hogy ha már Cini, a plüssegér eljön velünk a játszira, akkor legalább Berta, a bárány maradjon otthon, de legalábbis Gastont az egyszarvút már ne kelljen berakni. De szerencsére nem is ez a lényeg – és nem kell tökéletesnek lenni – elég, ha őszintén és hitelesen próbálkozol odatenni magad. (note to myself and other parents)