A rendőr megkérdezte a gyerekeket a suliban a prevenciós előadásán, hogy fel meri-e tenni a kezét, aki már drogozott. Pff. Mintha lehetne őszintén válaszolni erre a kérdésre. Vajon a rendőr fel merné tenni ugyanezt kérdést a parlamentben? Vagy esetleg megkérni a képviselőket, hogy tegye fel a kezét, aki már lopott közpénzt? Az egyébként sokkal inkább a nyilvánosságra tartozna. És egyébként őszintén szólva sokkal szívesebben látnám, ahogy a közpénztolvaj politikusok kezén kattan a bilincs, nem pedig fűszívó diákokén. Vagy nyugdíjasokén, akik a hátfájásukra használnak füvet, és a befőttesüvegek súlyát is hozzáadják a rendőrök, hogy felnagyítsák a lefoglalt drog mennyiségét (nemrég megtörtént eset). Ez az egész fene nagy drogellenes kampány tudjátok hol bukik el leginkább? A hitelességen. Mert a tinik se hülyék. Azt látják, hogy az iskolában a rendőr meg a pap a törvények tiszteletéről meg az erkölcsökről papol – de közben a közéletben azok érvényesülnek, felelősség és következmény nélkül, akik áthágnak minden erkölcsi és jogi szabályt. Azt látják, hogy ugyanazok, akik a drogok ellen prédikálnak, pálinkát népszerűsítenek. Azok, akik a gyerekek védelmezőinek szerepében tetszelegnek, védik azokat a ragadozókat, akik gyerekeket bántalmaznak vagy ahhoz falaznak. Nincsenek irigylésre méltó helyzetben azok, akik ma az ifjúság nevelésével foglalkoznak. Mert vajon hogyan lehet a tények, a tudomány, az emberi jogok, a kultúra, a természet, az egészség tiszteletére nevelni az új generációt, ha azt látják, hogy az előttük járó generációk éppen földbe tapossák mindezeket? Le kéne szállni a magas lóról, abba kéne hagyni a fiatal generációk ekézését, és egy kicsit inkább arra fókuszálni, hogy mi milyen példát mutatunk nekik. ‍♂️