Sokféle függőség létezik. Függőség a kontroll illúziójától — hogy hamis biztonságérzetbe ringassuk magunkat, a komfortzónánk falai mögé rejtőzve. Függőség a céltalan észleléstől — hogy zajjal töltsük ki az űrt, nehogy egyedül maradjunk önmagunkkal. Függőség mások elismerésétől és elvárásaitól — hogy újra és újra bizonyosságot kapjunk: érdemesek vagyunk a létezésre. Függőség az identitásunktól — hogy elhiggyük: tartozunk valahová, hogy elbújjunk a nyáj ölelő karjaiba. Függőség a fájdalom elkerülésétől — hogy ne kelljen szembenéznünk a gyógyulatlan sebekkel, amelyeket magunkban hordozunk. Függőség a történetektől – amiket magunkról mesélünk, hogy elhiggyük: nem vagyunk elég jók, amik bezárnak és kirekesztenek. Ezek a valódi függőségeink. A drogok, a szex, az étel, a pia, a közösségi média, a különféle élvezetek: csak maszkok. Álruhák, amikben ezek a függőségek megnyilvánulnak. Minden függőségünk mögött valós, kielégítetlen szükségletek vannak. Eltorzultak a sebektől, amiket kaptunk – de ettől még valósak, és emberiek. Csupán attól válnak minket felfaló szörnyeteggé, hogy elnyomjuk, árnyékba szorítjuk őket. kép: Francisco Goya