„Sokkoló, valós tények … az alkohol az első csepptől fogva méreg. A tested is így kezeli, szabadulni akar tőle,” olvasom Németh Attila táplálkozási coach posztját. „Az alkohol minden formája és minden mennyisége méreg – függetlenül attól, hogy mennyire kultúráltan isszuk.” Tudjátok, hogy én magam is támogatója vagyok a Száraz November kampánynak, aminek az apropójából a coach posztja is született. De azért ezen kicsit felhúztam a szemöldökömet. Az egész megfogalmazás, megközelítés nekem túlságosan is azokra az unalomig ismert drogellenes kampányokra hajaz, amelyek sokkolással, elrettentéssel operálnak és fekete-fehér abszolútumokban gondolkodnak. Egyrészt ugye én is azt gondolom, hogy a magyar társadalom és állam hozzáállása az alkoholhoz túlságosan liberális – és a pálinka-liberalizáció helyett egy felelős kormánynak jelentős szigorításokat kellene végrehajtania az alkohol termelése és kereskedelme terén. Fontos lenne, hogy tudatosítsuk az alkoholfogyasztás kockázatait. Na de. Az nem jó, ha átesünk a ló másik oldalára és ez átmegy egy differenciálatlan, egyoldalú alkohol-ellenességbe és rémisztgetésbe. Én is olvastam azokat a WHO jelentéseket, amelyek szerint tévhitnek bizonyult az, hogy egy kevés napi bor pozitív élettani hatásokkal jár. Ezzel szemben az igazság az, hogy még a csekély mennyiségű alkoholnak is lehet élettani kára. De ez az egész nem csak az élettani, biológiai hatásokról szól. Ez nem egy egydimenziós rendszer, de még csak nem is kettő. Mint ahogy az egészség is jóval több, mint a betegség hiánya, vagy az élettani kár hiánya. Az egészség = teljes testi-lelki jóllét. Élő, harmonikus kapcsolat a hiteles önmagunkkal, testünkkel, lelkünkkel. Ha elmegyek például túrázni a hegyekbe, akkor nagyobb a kockázata, hogy sérülök, mintha megiszok egy pohár bort a haverokkal. Minden évben meghalnak emberek a hegyekben. Mégis elmegyek túrázni, mert úgy érzem, hogy a testi-lelki jóllétemhez, rekreációmhoz elég nagy arányban hozzájárul ahhoz, hogy megérje ezt a kockázatot. És próbálom minimalizálni a kockázatokat, mértékletességgel, józan döntésekkel. Én úgy vagyok a rekreációs borfogyasztásommal is, hogy a mérleg serpenyőjében még mindig jelentősebb az a pozitív hatás, amit az jelent, hogy alkalmanként megiszok pár pohár bort egy jó baráttal és közben kibeszéljük a világ nagy dolgait, mint amit ennek kockázata nyom a latban. Az életem számos kiemelkedő, értékes emlékéhez fűződik szociális borivás. Ahogy Radnóti írta: „vígan szürkebarátot ittak a fürge barátok a szépszemü karcsu pohárból”. Az életminőségem, a jóllétem szempontjából úgy érzem, ez megéri azt a kockázatot, amit az egyébként az alkalmai borivás nem túl tetemes élettani kára jelent. Vannak persze emberek, akiknek már meggyűlt a baja az alkohollal: akik nem tudnak mértéket tartani. Nekik lehet, hogy a teljes absztinencia lehet a megoldás. De ne próbáljunk úgy tenni, mintha ez lenne az egyedüli felelős, „egészséges” és üdvözítő döntés mindenki számára. A Száraz November, ami egyébként a szociális ivóknak szól, remek alkalom arra, hogy megtapasztaljuk, mit is jelent igazán az alkohol az életünkben: vajon mennyire problémás, mennyire jótékony. A saját kis életünk laboratóriumában tesztelhetjük ki. Én már próbáltam és hasznos volt.